Metamorfózis

Szépirodalom / Novellák (109 katt) Erdős Sándor
  2022.03.12.

Köpönyeg elvtárs, mint a megyei pártbizottság oszlopos tagja, tisztában volt vele és meggyőződéssel vallotta, hogy ez a beruházás jó és hasznos a társadalom számára.

Fent állt a dombtetőn és a meghatottságtól könnyes szemmel nézte, ahogy a buldózerek, mint varjúhad a vetésben, elnyelik az erdőt. Itt fog felépülni Rigófütty városának éke, az erőmű. Az erőmű, mely a huszonhatodik ötéves terv egyik leglátványosabb építkezése. Hatalmas területen elterülő ipari polip, ami a dolgozó nép javát fogja szolgálni. Az idők végezetéig emléket állít a Párt törekvésének a jólét felé vezető úton.

– Megharcoltunk érte – gondolt Köpönyeg elvtárs az elmúlt évek nagy tetteire. – A sok elégedetlenkedő, akik nem átallották azt hangoztatni, hogy az erdők kiirtása rossz dolog. No, de befogta a száját mind a munkatáborokban, ahol a gyönyörű szibériai erdőkben élvezhették annak a jótékony hatásait – mosolygott és hálatelt szívvel gondolt a Pártra és vezetőire, hogy részese lehetett ennek a munkának.



Húsz esztendő telt el, és Köpönyeg úr ott állt a dombtetőn, és mint a Sárgászöld párt prominens képviselője elégedetten nézte a munkagépeket, ahogy a roppant ipari létesítményt bontják.

Nem rég nyilatkozott a sajtó munkatársainak és reményeit fejezte ki, hogy az erdőtelepítési terveik sikeresek lesznek.

– Ennek a penetráns, rosszindulatú daganatnak el kell tűnnie a föld színéről – nyilatkozta, utalva a rigófüttyi erőmű roppant tömegére.

Büszkeség töltötte el, hogy részese lehetett ennek a nagy munkának.

– Nem éltem hiába – mondta mosolyogva.

Előző oldal Erdős Sándor