Ki nem mondott félelem

Fantasy / Versek (141 katt) Erdős Sándor
  2021.11.27.

Léptem nyomán cuppan egyet
az ősi mocsár szeglete,
álmosan emeli fejét
bús felriasztott szelleme.

Hideg ködbe burkolódzva
tűnődik ez a holt világ,
síron túli reccsenéssel
letörik egy száraz faág.

Ki nem mondott félelemben
bagoly huhogása hallik,
a sűrű iszamós talaj
rothadás szagától bűzlik.

A félelem megbilincsel,
csak úgy lüktet minden erem,
ki kell jutnom borzalomból,
vagy halálomat itt lelem.

Isten fényére gondolok,
így nem vagyok már egymagam,
kézen fogott, kivezetett,
szabad lett hát az én utam.

Előző oldal Erdős Sándor