A szív útján

Szépirodalom / Versek (30 katt) Krómer Ágnes
  2021.10.07.

Talán a túlvilágon is kisüt néha a nap,
angyalok könnyei mossák el a bűneinket.
Örökké fiatal lelkek biztosan boldogak,
ők sosem fáznak, ők sosem fájnak.
Én ott látlak minden rózsafában,
hallom hangodat, ha fúj kinn a szél.
Lassan megértem minden tetted.
A te lelked sose öregszik már.
Én hiszek a síron túli szeretésben.
Nekem most égőn eleven a múlt.
A lelkek valahol összesimulnak.
Te vagy a múlt, jelen, az örök jövő,
akit szívem sohasem fog elfeledni.

Előző oldal Krómer Ágnes