Reggeli vers

Szépirodalom / Versek (61 katt) kosakati
  2021.10.02.

Én láttam a reggelt

Zöld levelek közt
Átremeg a fény,
Vibrál fehér ágyon,
És álmatag mosolyon.
A hajnal-ködös erdőt beszövi a fény,
És én nem vagyok ember,
Csak egy szemlélődő, határozatlan lény.

Nincsen karom, ami felemelje a takarót,
Nincsen lábam, amivel kilépjek az ágyból,
Nincsen arcom, amit vízzel megmoshatok.

Egyetlen érzékelő sejt vagyok,
És felfogom a millió jelet.

És várok még több jelet,
Végtelennél is több jelet.

Szívom magamba a reggelt,
És nem vagyok ember,
Csak egy telhetetlen valami,
Egyetlen érzékelő sejt.

Előző oldal kosakati