Ezen az én lélegzetem is elakadt, avagy Oxigén

Külvilág / Mozijegy (640 katt) Jimmy Cartwright
  2021.06.04.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/5 számában.

Szeretem a sci-fit. Azon nőttem fel. Még jól emlékszem, ahogyan gyermekként elképedtem azon, hogy Patrick Duffy-nek az „Ember az Atlantiszról” című sorozatban úszóhártyás keze és lába volt, és nagyon sokáig kibírta oxigén nélkül a víz alatt. Azon viszont jót mosolyogtam, ahogy a magyar filmgyártás által interpretált Pirx kapitány fura űrruhában, és még furább mozdulatokkal közlekedett. Neki persze sosem volt problémája a levegővétellel. Manapság már ott tart a filmes trükkgyártás, hogy az űrhajók ténylegesen realisztikusan mozognak a világűrben, melyek legénysége használatra alkalmasnak látszó űrruhában tesz űrsétákat. (Lásd pl. a The Expanse, vagy a For all mankind c. sorozatokat, vagy épp a Gravitáció c. filmet.) Elképesztő a látványvilága már egy streaming szolgáltatónak (vagy épp általuk) készített sorozatnak is. Mindazonáltal, ahogyan a képi megoldások finomodnak, úgy tűnik, a forgatókönyvek minősége azzal egyenes arányban, ha nem exponenciálisan romlik.

Úgy vélem, mára nem csak szeretem, de értem is a sci-fit; tudom, mi lenne a lényege. Az eltelt évtizedek alatt felszedtem annyi tudást, láttam annyi filmet, olvastam annyi könyvet, hogy a magam számára eldönthessem, valóban sci-fi volt-e az, amit láttam, olvastam, vagy csak a díszletek okán aggatták rá ezt a jelzőt. Ha pedig elbizonytalanodom, megvan az a képességem és megvan a lehetőségem is rá, hogy utánanézzek az adott dolognak.

Szóval van ez a film, amelyet az egyik streaming szolgáltató készített, és keresztségben az Oxigén címet kapta. A hivatalos besorolása sorrendben: dráma, fantasy, sci-fi. Az első teljesen rendben van, mondhatjuk, hogy ez szinte egy monodráma. A második besorolást egyáltalán nem értem. Hiszen nincsen benne se fényes páncélú hős lovag, se sárkány, de még egy árva, megmentésre váró királylány sem... Illetve, várjunk csak! Ez utóbbi lehet talán a főszereplőnk? A kriokapszula meg a sárkány gyomra? Akkor M.I.L.O. magának a sárkánynak a hangja! A hős lovag meg a sárkány egy másik gyomrában alussza édesded álmát. De jól kitaláltam! :-) Persze az is lehet, hogy manapság ezzel a jelzővel illetik a valóságtól elrugaszkodott, kitalált történeteket. A sorban viszont csak az utolsó a sci-fi – így már kezd világossá válni néhány dolog.

Maradjunk is a fent nevezett film sci-fi vonalánál, hiszen, ha már megkapta eme besorolást is, akkor talán a készítők is utánanézhettek volna pár alapvetésnek, és akkor most ez az írás meg sem születik. Hiszen, ha én egymagam utána tudok járni egy tudományos-fantasztikus alkotás fura dolgainak, akkor egy teljes filmes stáb miért nem? Tényleg senkinek sem tűntek fel az alábbi hibák, vagy nem merültek fel legalább kérdésként?

A film nagyjából a felénél éri el tetőpontját, és borul ki az a bizonyos éjjeliedény. A sci-fi rajongó néző pedig itt kezdi el igazán összevonni szemöldökét, és összeráncolni a homlokát.

Kezdjük azonban talán azzal, ami már ennél jóval korábban is szemet szúrhatott.

A M.I.L.O. elnevezésű mesterséges intelligencia nem mutat túl sok kezdeményezést, vagy bármi olyat, ami intelligenciához tenné hasonlatossá. Az esetek nagy részében utasításokat hajt végre, vagy épp reagál az eseményekre. Gyakorlatilag nem több, mint egy okostelefonon lévő hangvezérelhető applikáció. Nem látták a készítők (ha már a filmes világ köreiben mozognak) esetleg a Her, vagy épp a The Machine című filmeket? Hogy a Mátrixot ne is hozzam szóba... Ezekben már igencsak jól demonstrálják az alkotók, hogy milyen is lehet ténylegesen egy mesterséges intelligencia. De legalább a Turing-tesztről hallhattak volna.

Aztán volt, van itt egy kis időzavar is. Ugyanis szöget ütött a fejembe, hogy ha az Omikron 26 már tizenkét éves, és Liz kapszuláját a gyártó három éve nyilvánította megsemmisítettnek, akkor vajon miért nem érték még el a Holdat sem? (Kb. egyötöd távolságra vannak a Föld és a Hold között a közölt 68.778 km-es távolsággal. A két égitest átlagos távolsága ugyanis 384.400 km.) A film megtekintése alatt először úgy lehetett érteni, hogy már tizenkét éve úton vannak, aztán egy beszélgetés során kiderült, hogy még csak most indultak.

Béláim! Gondolkodjunk! Fejtsük meg, vajh' mire gondolt a köl... forgatókönyvíró!

Van egy hatalmas űrhajó, teli klónokkal, amit elküldenek a mai tudásunk szerinti lehető legközelebbi exobolygóra, az emberiség túlélése érdekében. Az űrhajó nem sokkal azelőtt indult, hogy bekapcsolódunk a történetbe. Építését bő tizenkét éve kezdhették el, ezért lehet M.I.L.O. szerint ennyi a kora. A kapszulákat három éve kezdhették el beépíteni, az akkor már bennük lévő klónokkal együtt. Mire elkészült az a tízezer klón, ami a Wolf-10-61c nevű (egyébként valóban létező) exobolygó gyarmatosításához kell, még úgy kilenc év telt el. No! Az idővonal tisztázva. Ez még akkor is így a legvalószínűbb, ha Liz eredetije azt mondja, hogy a klónja tizenkét éve van hiperalvásban, tehát ennyi ideje kell benne legyen ebben a kapszulában, amit csak három éve nyilvánítottak megsemmisítettnek.

Viszont!

Az hogy a búbánatos rekettyésbe' van, hogy lényegében még el sem indultak, máris telibe kapta az űrhajót egy aszteroida, a Föld-Hold távolság ötödén belül? Az kozmikus mértékkel mérve is durván közel van. Mintha egy sugárhajtású repülő közvetlen a házak fölött süvítene el. Nem azt mondom, hogy lehetetlen, volt már rá példa, hogy be is kaptunk pár nagyobb égitestet, de azért az elég nagy gáz, hogy a jövőben, Földközelben nem tudnak úgy egy űreszközt navigálni – akár automatikusan, vagy egy valódi MI-vel –, hogy az elkerülje az ütközést. Persze kellett valami, ami az egész folyamatot elindítja. Gondolom. És ha már világűr, akkor... csapódjon bele az űrhajóba egy aszteroida! Zseniális ötlet! Ugyan kinek jutna eszébe...?

Nézzük tovább! Próbáljuk meg értelmezni az alábbi párbeszédet.

„– MILO! Miért ébredt fel az élőforma?
– Az oxigéntartalék megcsappant, ezért a 3-54-es processzor túlmelegedett.
– Mire való ez a processzor?
– A 3-54-es processzor az agyi aktivitást méri és stimulálja, ezzel megakadályozva az agysejtek sorvadását.”


Tegyük fel a kérdést: vajon milyen összefüggés van az oxigénszint lecsökkenése és a processzor túlmelegedése között, különösképpen, ha a világűrben vagyunk, nagyjából abszolút nulla fok közelében? Hiszen, ha fogy az oxigén a kapszulából, az azt jelenti, hogy megsérült a burkolat. Ennek következtében a légnyomás csökken, a hőmérséklet csökken. Tehát az oxigénszint csökkenése önmagában nem okozhatta a processzor túlmelegedését. De, ha mégis, miért csak az az egy processzor melegedett túl?

A szóban forgó processzor feladata az agyi aktivitás mérése és stimulálása. Vagyis, ha nincs elegendő agyi aktivitás, akkor közbelép. De vajon van-e ennek felső korlátja? A jelek szerint nincs, mert a meghibásodott processzor addig stimulálja főszereplőnk agyát, amíg végül magához tér. Kérdés: ilyen eshetőségre senki sem gondolt az űrhajót tervező mérnökök, illetve a kriokapszulákat átalakító mérnökök, technikusok közül? Tényleg nem volt egyetlen ember sem az egész csapatban, aki azt mondta volna – mivel ez egy igencsak sarkalatos pont –, hogy írjunk már erre (is) egy protokollt? Nem lett volna sokkal egyszerűbb, ha egy valódi MI saját hatáskörben megoldja a problémát? (Tudom, akkor nincs film. Jobban jártunk volna.)

Az sem tiszta egyébként, hogy pontosan mit értenek hiperalvás alatt. Abból kiindulva, hogy főszereplőnk egy kriogén kapszulában van, az következik, hogy ereiben vér helyett fagyásálló folyadék van, és addig hűtötték nitrogénnel a testet, amíg az meg nem fagyott. Ahhoz, hogy a test az ébresztésig így is maradjon, ne károsodjon, mínusz 196 Celsius fokon kell tárolni, folyékony nitrogénben. Már, ha ragaszkodunk a tudományos tényekhez... Ebből az állapotból biztosan nem néhány perc alatt tér magához.

Szóval maradjunk annál, hogy Liz, és a többi utas mesterséges kómában van... Várjunk csak, akkor viszont mire odaérnek a gyarmatosítandó bolygóhoz, igencsak öregek lesznek. Tehát akkor mégis lefagyasztva kellene „tárolni” az „utasokat”, de ez mégsem így van. Ráadásul, ha simán „fagyasztva” lennének, tulajdonképp nem lenne probléma az oxigén. Sőt! Nem is lenne rá szükség. Hiszen a bolygón, ahová mennek, ott van oxigén. Tudjuk. Láttuk a film végén, hogy légzőmaszk nélkül voltak a felszínén. Meg egyéb védőfelszerelés nélkül, átlag mínusz 50 Celsius fokban... Picit előreszaladtam. Szóval megérkeznek a bolygóhoz, a kapszulák lehullanak a légkörben, mint a juharfa magvai, kinyílnak, és máris lehet az utasokat ébreszteni. Mindenki bódod! Viszont megint kihúztam a talajt az egész sztori lába alól. Ejh!

Az utolsó furcsaság az volt, hogy milyen bolygóra is küldték az emberek a klónjaikat, hogy azok ott új civilizációt hozzanak létre, ha már az eredetiek két generáción belül kipusztulnak. A Wolf 1061c valóban létező exobolygó, és a tudósok tényleg azt feltételezik, hogy egy része lakható. Úgy gondolják, hogy a vörös törpe körül keringő, a Földnél másfélszer nagyobb méretű, és kb. négyszer nagyobb tömegű bolygó a csillaga lakható zónájának belső szélén kering. Valóban 13,8 fényévre van a Földtől, és 17,9 földi nap alatt kerüli meg csillagát. A tudósok továbbá úgy gondolják, hogy saját tengelye körüli forgása nincsen, mivel túl közel van a csillaghoz, ezért a nap felőli oldala forró, az ellentétes oldal pedig jéghideg. Ettől függetlenül elképzelhetőnek tartják, hogy a kettő közötti terminátorvonal lakható, bár ott is csak egy picivel magasabb a hőmérséklet, mint a Marson, azaz mínusz 50 Celsius fok. Feltételezés feltételezés hátán.

Persze lehet, hogy a jövőben már biztosan tudják, hogy ez a (jelenleg) legközelebbi exobolygó ténylegesen lakható. Van a terminátorvonalon annyi élővilág, amely az odaérkező közel tízezer ember számára is megfelelő mennyiségű oxigént termel, illetve amely az egész bolygónak kellő védelmet biztosít a csillag káros sugárzása ellen. Mondjuk a film végi felvételen nemhogy fát, de egyetlen árva fűszálat se véltem felfedezni. Jó, lehet, hogy pár mohafolt befigyelt a sziklás, homokos tengerparton, a csodás, bárányfelhős kék ég alatt... Meg az is előfordulhat, hogy a tengerben lévő moszatok termelik meg a szükséges oxigént... Ember! Mínusz 50 Celsius fok az átlaghőmérséklet! Akárhogy is van, szerintem nem volt egy túl jó ötlet ide küldeni az emberiség fennmaradását biztosítandó klónokat.

Persze az is lehet, hogy 2020 óta sehová sem fejlődött a csillagászat, az űrkutatás, és így az eltelt kb. 50 évben egyetlen másik, akár hasonló közelségben lévő, de jobb alapkörülményeket biztosító bolygót sem találtak, ezért maradt a Wolf 1061c. Ez végül is tök reális. Ja, nem.

Ezek után mit mondjak még a filmnek ezen aspektusáról? Teljesen jól látható, hogy a készítők egyike sem fordított ezekre semmilyen figyelmet. De akkor ne aggassák rá erre is (mint pl. a Passengersre), hogy sci-fi. Mert nem az.

Ez egy bezártságról, klausztrofóbiáról szóló dráma. És pont. A többi sallangot elhagyva, pusztán ekként szemlélve ez egy igazán remek alkotás. Jól bemutatja a félelem különböző fázisait, a szinte semmiből előtörő pánikrohamokat, az ember saját magával való küzdelmét. Tudom ajánlani a hasonló problémákkal küzdő embereknek. Tényleg. Csak ne gondolkodjanak el a fent taglalt „apróságokon”, mint én, mert csak felbosszantják magukat. :-)

Források, amik nekem is segítettek a megértésben:

https://en.wikipedia.org/wiki/Wolf_1061c

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kriogenika

https://hu.wikipedia.org/wiki/Hold

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 3 db)