Energiapróba II.

Fantasy / Novellák (432 katt) Fekete Ákos
  2021.07.25.

Energiapróba 2. rész


Eközben valahol



Amíg mi jól mulatoztunk és vártuk, hogy elkezdődjön az energiapróba, addig a Föld másik oldalán valahol fent a magasban a hét legerősebb, legfejlettebb boszorkány várta, hogy a Főboszorkány megérkezzen a gyűlésre, és szokás szerint kiválassza közülük azt a boszorkányt, aki majd az energiapróbát levezeti.

– Hol van már az új Főboszorkány? Már rég itt kéne lennie! Nem tiszteli az ősi hagyományokat, nem tiszteli a szokásokat... Már legalább fél perce meg kellett volna nyitnia a tanácskozást! Nem tisztel az semmit... – mérgelődött Magdaléna. Magdaléna volt a valaha élt legidősebb boszorkány. Zsinórban három életen keresztül ő volt a legerősebb rossz boszorkány! Ami bizony nagyon nagy szó. Annyira fejlett volt, hogy fel lehetett volna avatni főboszorkánynak is, csak éppen azzal meg lett volna pecsételve az emberiség sorsa. Nem ő volt a leggonoszabb rossz boszorkány, de annyira fejlődés mániás volt, hogy ha felavatják Főboszorkánynak, másnapra a nyolcmilliárd emberből biztosan kiirtott volna vagy ötöt, akiket ő úgymond „fejlődésképtelen szarok”-nak tartott.
– Sziasztok! Na, gyerekek, egy csomó dolgunk van, úgyhogy akkor a következő lesz a menet! – libbent be a Főboszorkány.
– Késtél! – sziszegte Magdaléna.
– Oszt akkor mi van? Én késhetek nem? Elvégre én vagyok a Főboszorkány! – csodálkozott el a főboszi, hogy beszóltak neki...
– Még Te sem késhetsz! A szabályokat még Neked is be kell tartanod, amiket mellesleg nem hiába találtak ki a régiek!
– Miféle szabályokat? Jaaa! Azokat a szabályokat! Tudtommal még változtathatok néhány hülye szabályon, még nem járt le az egy évem az avatásomtól számítva, nem igaz? – kérdezte a többieket. –He?
– Ja, ja, még nem járt le.

A főboszi elővette a vaskos szabálykönyvet, és belevéste, hogy a Főboszorkány késhet az energiapróba megnyitójáról, és odatolta Magdaléna arcába.

– Így ni! Tessék, most már örülsz?

Magdalénát elöntötte az ideg, a többi boszorkány meg hangosan röhögni kezdett. Közülük csak egy volt férfi, ennek valószínűleg az az oka, hogy a nők sokkal elborultabbak a férfiaknál, és még az olyan apróságoktól is képesek töltődni, hogy valaki virágot vesz nekik, vagy hogy dugiban felzabálnak egy egész doboznyi bonbont...

Magdaléna várta, hogy alábbhagyjon a röhögés, de csak erősödött...

– Na, szépen nézünk ki...! Szerintem meg a főboszorkánynak példát kéne mutatnia a gyengébbeknek, tehetségteleneknek... Jaj, elnézést, úgy értettem a többieknek! – Magdaléna körbejáratta szúrós tekintetét a röhögő bagázson, akik közül csak egy valakit tartott vérbeli boszorkánynak, a régi rendszer legerősebb jó boszorkányát, majd megakadt a szeme a „kiskedvencén”, a férfi boszorkányon, és odament hozzá egészen közel.

– Wolfikám! Remélem, akkor is ilyen jól fogsz nevetgélni, mikor holnap a heréidet összecsavarodva találod a zacsiban! – fröcsögte.

Wolfi arcáról lehervadt a mosoly, és önkéntelenül is azon kezdett gondolkodni, vajon meddig tartana ki a háza köré épített védelmi rendszer Magdaléna ellenében, ha az komolyan gondolná a dolgot, majd nagyon elkeseredett... Egyáltalán nem tartotta viccesnek, hogy heréi nincsenek biztonságban. Zavarában a Főboszorkányra sandított, aki vele ellentétben értette a poént, és csak rátett egy lapáttal.

– Magdaléna, hogy neked milyen jó ötleteid vannak! Már tudom is milyen büntetést fog kapni, ha elbukik valamelyik próbáján!
– Na, nézd már, megszeppent! – folytatta Magdaléna. – Hogy ezeket a mai férfiakat milyen egyszerű megingatni az önbizalmukban? Ti értitek ezt, lányok?

Nem értették, de legalább jókat kacarásztak Wolfin, aki nem mert Magdalénának visszaszólni. Hirtelen Magdaléna a legősibb boszorkány nyelven kezdett beszélni, ami olyan bonyolult volt, hogy az elején Wolfinak gondjai támadtak a megértésével.

– Örülök, hogy ilyen jó a hangulat, kérlek titeket, hogy innentől kezdve ezen a nyelven folytassuk.

Hirtelen mindenki abbahagyta a nevetést.

– Az isten szerelmére tegyetek úgy, mintha valami vicceset mondtam volna! – És hangosan fölnevetett, a többiek egyből kapcsoltak és követték példáját. Kívülállónak úgy tűnt, mintha semmi sem változott volna, poénkodtak, röhögcséltek, mint előtte.
– Mi folyik itt? Miért váltottál erre a nyelvre?
– Napok óta rossz érzésem volt, de nem értettem miért... Most viszont tisztán érzem, hogy figyelnek minket! Ti nem érzitek?
– Én nem érzek semmit, biztos hallucinálsz! – mondta egyikük.
– Várj! Én is érzek valamit! – mondta a régi rendszer legerősebb jó boszorkánya. – És te? – kérdezte a fiatal Főboszorkányt.
– Semmi... Mégis ki a fene figyelne minket, elment az eszetek? Ez valami rossz vicc?
– Ilyennel nem viccelnék! – szögezte le Magdaléna. – Tisztán érzem, hogy itt vannak a tetvek!
– Ácsi, ácsi! Mi a francról vartyogsz itt? Milyen tetvek?
– Mások máshonnan! Más világokból más energialények! Te nem tudsz róluk?
– Milyen más világok energialényei? Te megőrültél? – kérdezte a főboszi.

Magdaléna ledöbbent, de még így is teljesen hitelesen játszotta el, hogy élete legnagyobb poénját hallotta...

– Nem! Képzeld, nem őrültem meg! Szóval neked semmit nem mondott róla az előző főboszorkány, mikor fölavatott téged? Semmi ilyet, hogy a Világ megvédése nagy felelősség blabla, a teljes tudás őrzése, meg ilyenek? Semmit?
– De azt mondta! De nem beszélt más világok energialényeiről, miért, máshol is van élet?
– Persze hogy van! Amúgy mit gondoltál, kitől kéne őriznünk az emberiség tudását? Az emberektől? Menten lehidalok...
– Most azt akarod bemagyarázni nekem, hogy a tévében nyomatott ufótörténetek, meg űrhajók, földönkívüliek, emberek elrablása, amiről pontosan jól tudom, hogy baromság, mert én adok rá engedélyt a behallucinálásukra... Az mégis mind igaz lenne?
– Hát persze hogy az mind baromság... A földönkívüliek nem űrhajókon jönnek, és nem testben... Milyen egyszerű is lenne őket kinyuvasztani, de sajnos sokkal rosszabb a helyzet... Olyan energialények, mint mi vagyunk... De te tudsz erről, nem? – kérdezte a jó boszorkányt.
– Ötven éve vagyok boszorkány, de fogalmam sincs, miről beszélsz... Örülnék végre, ha elmagyaráznád, miről zagyválsz!
– Baahh, fiatalok... Na tessék, ezt is megéltük... Megáll az eszem... Mégis mi a fenét gondoltatok? A tudáskönyvünk magától hízott meg? Azért harcoltak a rossz boszorkányok a jó boszorkányokkal évmilliókon keresztül, hogy elüssék az időt? Neeeem! Hanem hogy edzésben maradjunk, hogy ne felejtsünk el harcolni, hogy a férgese kihulljon soraink közül, és csak a legerősebbek, legtehetségesebbek alkossák a boszorkányságot, akikre akkor is lehet számítani, ha baj van! Azért harcoltunk olyan sokáig, hogy ha ide pofátlankodnak mindenféle hülye fajok, hogy kiirtsanak minket, vagy elvegyék a bolygónkat, vagy elvegyék a testünket, vagy ami a legrosszabb, a tudásunkat, akkor el tudjuk őket taposni, mint a csótányokat! – Magdaléna a mondat végét már eszelősen hörögte. Gyilkolhatnékja támadt, ami rá oly jellemző volt...
– Higgadj le, Magdaléna! – szólt rá a Főboszorkány. – Még ha itt is vannak és figyelnek minket, honnan veszed, hogy ártani akarnak nekünk? Szerintem egy kicsit meredek azt feltételezni egyből, hogy ki akarnak minket nyírni.
– Hm... Pontosan jól tudod, milyen nehéz a fejlődés! Ha kinyitod a tudáskönyvünket, és látod a milliárdnyi tudást, ami benne van... Elgondolkodtál már azon, hogy mégis ki találta ki azokat? Elgondolkodtál már azon, hogy mennyire nehéz új tudásokat kifejleszteni? Tényleg te az elmúlt ötven év alatt mégis mennyi új tudást találtál ki? – kérdezte a jó boszorkányt.
– Összesen?
– Nem! Külön-külön... Hát persze, hogy összesen!
– Azokat is számoljam bele, amiket két vagy három tudás összeillesztéséből hoztam létre?
– Nem, azokat ne! Csak a teljesen újakat, amik előtte még soha nem léteztek!
– Akkor azt hiszem... Az annyi, mint kettő!
– Kettő? Na hát az nem túl sok, de pont kettővel több, mint amit kinéztem belőled! Ügyes vagy! Na és pont erről beszélek! Nagyon nehéz új tudásokat kifejleszteni! Már az is nehezen megy, hogy a régieket kigyakoroljuk, nemhogy még újakat találjunk ki... És ezzel más fajok is így vannak... És belegondoltatok már abba, hogy mennyivel egyszerűbb a tudást mástól elvenni, mint újat kitalálni? – Magdaléna visszaemlékezett a régi szép időkre, majd nevetve folytatta. – Sokkal, de sokkal egyszerűbb elvenni azt, higgyetek nekem! És minden egybevág... Új főboszorkány, a jó és rossz boszorkányi rendszer eltörlése, gondolhattam volna, hogy ezek a tetvek bepróbálkoznak majd... –sóhajtott fel. – A régi Főboszorkány nagyon erős volt és híres, nem nagyon mert vele ujjat húzni senki, az utolsó száz évben nagyon messze elkerülték a bolygónkat a tetvek... De most új Főboszorkányunk van, biztos azt hiszik, hogy gyenge vagy!
– Hát ez fasza! És én erről miért csak most értesülök?

Magdaléna hangosan felnevetett!

– Talán, mert ha tudsz róluk hamarabb, a büdös életben nem vállalod el a Főboszorkányi címet. Mit gondolsz, én miért nem vállaltam el anno? Nem őrültem meg! Hehehe... – Magdaléna olyan jóízűen nevetett, mint még az elmúlt ötven évben soha...
– Hát ez király! Még egy éve sem vagyok főboszorkány, de már így is tele van a hócipőm, most meg közlöd, hogy biztos el akarja venni a tudásunkat valami idegen faj... Ez szép, akkor most mi legyen? Kezdjek el energia nyomok után kutatni, keressem meg őket, vagy mi?
– Nem, még ne csinálj semmit! Nincs még elég energiánk, hogy bárkivel is harcolni tudjunk, ha most betámadnak, biztos kinyiffanunk, először töltődjünk fel, amennyire csak lehet. Van egy rohadt nagy mázlink, nem tudják, hogy alig van energiánk, és tartanak tőlünk... Ahelyett, hogy támadnának, elvesztegetik az idejüket a figyelgetésünkre...! És nem számoltak a jó öreg Magdalénával, hogy kiszimatolom, hogy itt vannak... Ehh! Ezt nagyon elbaszták! Szerintem az a legjobb, ha most nem csinálunk semmit, csak megpróbáljuk őket elijeszteni!
– Ezt meg hogy érted?
– Hát úgy, hogy mindenki fogja magát szépen, és úgy elkezd töltődni, mint még soha ezelőtt, különösen Te! Az alacsonyabb rendű boszorkányoknak kiadod utasításba, hogy töltődjenek, mert őket is energia próbáztatni fogod... Nekik nem kell tudniuk a szituról, még a végén bepánikolnak... Már csak az hiányozna... Mi meg szépen beleadunk apait, anyait és feltöltődünk annyira, hogy ezek a tetvek összefossák magukat és elhúzzák a csíkot! Az a legjobb, ha Te szépen visszaszállsz a testedbe, elmész, bevásárolsz magadnak vagy két hétre, és onnantól kezdve testben ki sem teszed a lábadat a lakásból... Otthon ülsz szépen a fenekeden a védelmeden belül, és töltődsz ezerrel! Nem szállsz ki a testedből sem, mert ha neked valami bajod esik, akkor mindennek vége... Kint nem lesz baj semmivel, mert majd mi mindent szépen elintézünk... Ha jól tudom, lesz valami földrengés pár nap múlva sok halottal, meg tornádó is valahol, meg egy bazi nagy meteort is arrébb kell pöccinteni, hogy ne trafálja el a Földet... Ezeket majd mi szépen levezettjük a többiekkel, minden úgy lesz, ahogy az meg van írva, de neked otthon kell maradnod és töltődnöd, ahogy csak bírsz! –magyarázta Magdaléna a dolgokat a főboszorkánynak.
– Hát ez frankó, és otthon mégis mi a fenétől töltődjek? Elmagyaráznád nekem? Számolgassam a pókokat a falon, vagy mi?
– Hát mit tudom én... Főzőcskézzél, vagy rakjál ki egy ötezer darabos puzzle-t... Á, megvan! Köttesd be az internetet, azt hallottam, attól sokan töltődnek manapság...
– Azt én is tudom, de nagyon sokba van a telefonszámla, meg ahhoz új gépet is vennem kéne, mert a mostani meghalt, és hát te is tudod, hogy rohadtul nincs pénzem...
– Hát akkor passz... Találj ki valamit! Te vagy a főboszorkány, majd biztos kitalálsz valami őrültséget, amitől töltődni fogsz!
– Hmm... jó, majd valamit kitalálok! Akkor mindenki töltődjön, ahogy csak bír, és testben mindenki maradjon otthon... A védelmeket meg kell erősíteni mindenkinél! Ez a te feladatod lesz, meg Wolfié! – mondta a jó boszorkánynak, aki mestere volt a védelmek készítésének. – A többiek meg intézik a kinti dolgokat! Ja, és az energiapróba! Hmmm... Ki is tartsa az energiapróbát? Megvan! Magdaléna, tied az energiapróba!
–Hogy mi? Neked elment az eszed? Én be nem teszem a lábam arra az elátkozott helyre a sok hülye fejlődésképtelen szaroknak magyarázgatni, hogy mitől forog a kerék! Küldjél valaki mást!
– Nem küldök! Te tartod az energiapróbát!
– Márpedig én nem tartom! A Niagara környékére sem megyek...
– De mész! Már nem a régi rendszer van! Nyugodtan bemehetsz oda, mert már te is oda tartozol, ha úgy tetszik... Lényegét tekintve már te is jó boszorkány vagy! Szokjad csak! Nem fog fájni, meglátod!

Magdaléna agyvize egyből felforrt, a többiek meg éktelen nevetésbe kezdtek.

– Még soha egyetlen egy Főboszorkány sem mert velem így beszélni! Vigyázz, hogy... – De nem tudta befejezni a mondatot, mert a Főboszorkány indulatosan közbevágott.
– Nagy ívből tojok az elődeimre, hogy mit mertek megtenni és mit nem! Azért küldelek téged, mert te vagy a legjobb, legtapasztaltabb boszorkányom, és mert azt akarom, hogy minden tökéletes legyen! Te mondtad, hogy ezeket a tetveket el kell ijesztenünk... Hát itt a lehetőség! Lehet, hogy az energiapróbát is figyelni fogják, úgyhogy te fogod tartani! Csináld úgy, hogy megijedjenek! Szabad kezet kapsz, úgy tartod, ahogy jónak látod, de az embereknek nem eshet bántódásuk! Érthető?
– Hmm... Szabad kezet kapok? – Magdaléna elmosolyodott. – És az a feladat, hogy úgy vezessem le a próbát, hogy a tetvek összefossák magukat? Hmm... Ezt mintha csak nekem találták volna ki! Tetszik, hogy ilyen gyorsan átlátod a dolgokat! Nem is vagy te olyan hülye! – És Magdaléna olyan mélyről jövő gonosz kacagásba kezdett, hogy még most is beleborzongok, mikor ezeket a sorokat írom... Majd elindult.


Az energiapróba előtt


A Niagaránál nagyon jó volt a hangulat, éppen az amőba mutatott nekünk képeket arról, hogy milyen szépen töltődik, mikor a buzibárban a színpadon ugrabugrál női ruhában, és mindenféle dalokra tátog, meg elmesélte, hogy előző életében kilenc gyereket nevelt fel a háború alatt, és az annyira lefárasztotta, hogy boldogan született le transzvesztitának. Közben szépen összegyűltünk a burokban, a boszorkányok lassan befejezték azoknak az embereknek a testből kihozatalát, akik testben ébren voltak, és nem aludtak közben. Ezt csak ők tudják megcsinálni, úgy veszik ki a testből a felsőbbrendű ént, hogy azt testben észre sem vesszük. Az őrangyalok dolga, hogy a test ne tudjon arról, mi történik odakint a felsőbbrendű énnel. Sohasem a lélek száll ki a testből, mert akkor a test meghalna, hanem a szellem száll ki a testből. Mivel szeretek játszani a szavakkal és szimbólumokkal, ezért talán úgyis fogalmazhatnék, hogy a Szentlélek benne marad a Fiúban, és csak az Atya röpköd odakint a Mennyországban, ami nem ötezer fényévnyire van innen, hanem most is ott van körülötted, és csak azért nem látod, mert az őrangyalodnak meg van parancsolva, hogy a harmadik szemed zárva tartsa. És hogy miért van neki ez megparancsolva? Mert hogy így jó! És miért nem emlékszel előző életeidre? Mert hogy így szuper és izgi az élet! Így lesz életed első csókja nem a huszonötezredik, hanem tényleg életed első csókja, és így fogsz tőle szépen töltődni!

Mindenki elcsendesedett, mikor egy nagyon fényes energiacsóva úszott be a hatalmas gömbbe, egy érezhetően erősebb boszorkány volt az, és bejelentette, hogy egy bizonyos Magdalénára esett a Főboszorkány választása, ő fogja tartani az energiapróbát, majd sok sikert kívánt hozzá, és elhúzta a csíkot. Hirtelen rémület kerekedett úrrá a társaságon, éreztem, hogy többen nagyon elkezdtek félni valamitől és haza akartak menni, de nem tudtak kimenni a burokból, voltak közülük olyanok, akik hívni akartak boszorkányokat, hogy vigyék haza őket, mert nem akartak részt venni az energiapróbán, de hívásukra nem érkezett válasz. Furcsa volt, ahogy a riadalom, amit először csak páran éreztek, szépen lassan mindenkire átterjedt, még rám is. És tudatomban legalább ezerszer csendült Magdaléna neve, gyakorlatilag mindenki róla kezdett el beszélni, de nem igazán tudtam kiszűrni, hogy pontosan mit, mert teljes volt a káosz. A mi kis társaságunk azért jobban tartotta magát, néztük, ahogy a többiek zavarodottan repkednek össze-vissza.

– Ki a fene ez a Magdaléna, és miért félnek tőle ennyire? – kérdeztem, de nem válaszolt senki. Majd a bácsika kezdett hozzánk beszélni.
– Magdaléna, a Bermudák réme ezen a szent helyen? A gyilkológép itt? Soha nem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténhet, ez ékes bizonyítéka annak, hogy a régi jó-rossz boszorkányság már a múlté! De azért ez nekem egy kicsit még így is meredeknek hat...
– Miért ki az a Magdaléna?
– Te nem ismered? Ő az, aki miatt a gyerekek felsírnak, mikor a világra jönnek... Magdaléna az, aki miatt nem lettem felavatva jó boszorkánynak.
– Hogyhogy?
– Nekem nem ez az első energiapróbám, sok-sok évvel ezelőtt, mikor fiatal voltam, már részt vettem egyen, és sikeresen átmentem rajta. Majd utána átmentem a többi próbán is, és a boszorkányok testen kívül tanítgattak mindenféle dolgokra. Felfejlesztettek annyira, hogy fel lehessen avatni engem is boszorkánynak, és egyszer elvittek egy olyan igazi harcra, ahol a jó boszorkányok a rosszakkal harcoltak élesben, pont arra, amelyiknél Magdaléna megkattant.
– Megkattant?
– Igen, megkattant! Tudod, Magdalénának volt egy barátnője, aki sokkal gonoszabb volt nála, és folyton uszította a rosszakat a jók ellen, akkoriban rengeteg harc volt... A jók rájöttek, hogy ki miatt van az a sok harc, és a legközelebbi csatában mindenki rárontott Magdaléna barátnőjére, akinek semmi esélye sem maradt a túlélésre, vagy tízen estek neki és szívták le egyszerre az összes energiáját, míg meg nem halt a boszorkánysága. Magdaléna későn vette észre, hogy barátnője veszélyben van, és mire átvergődte magát a jókon, hogy segíteni tudjon neki, már késő volt. Magát okolta az elvesztéséért, és a többi rossz boszorkányt, hogy senki nem figyelt eléggé oda. Az eset után teljesen visszavonult, nem mutatkozott testen kívül, gyűlölte a jó boszorkányokat, és gyűlölte a rosszakat is egyaránt, akikkel onnantól kezdve még csak szóba sem állt... Teljesen elborult lett! Fejébe vette, hogy ha kell, egyedül irtja ki az összes jó boszorkányt a világból, persze mindenki hülyének nézte miatta, mert ahhoz rengeteg energiára lett volna szüksége... Még a saját fajtársai is hülyének nézték miatta... A rosszak nagyon jól tudtak harcolni, de a jók meg olyan védelmeket pakolásztak magukra, hogy mire azt a rosszak lehámozták róluk, gyakorlatilag nem maradt energiájuk a harcra... Tehát a probléma az energia mennyisége volt, és nem a tudás hiánya.

– Magdaléna a legerősebb rossz boszorkányként a harcok nagymestere volt, rengetegféleképpen tud kicsinálni egy másik energialényt, nekem elhiheted! Volt egy elborult elmélete arról, hogy a fejlődés határtalan, és hogy egy embernek akár végtelennyi energiája is lehet... És volt egy elmélete, hogy akár egyedül is fel tud annyira töltődni, hogy képes legyen kiirtani az összes jó boszorkányt, vagy akár úgy is fogalmazhatnék, hogy egyedül is le tudja fejlődni a többieket... Ez kicsit meredeken hangzik, nem? Teljesen belebolondult ebbe az őrült elképzelésébe! Kialakult nála ez a fejlődésmánia, meg töltődésmánia, vagy mi... Éveken át csak azokat a dolgokat kutatta, hogy ő mitől képes töltődni testben, mit élvez az életben, milyen dolgoktól tud folyamatosan sokat töltődni, és milyen dolgoktól tud hirtelen, robbanásszerűen hatalmas mennyiséget töltődni, és készült a bosszúra. Majd elkezdte halomra öldökölni a saját rossz boszorkányait, akiket fejlődésképtelen szaroknak tartott... Egyesével elkapta őket és rajtuk gyakorolt, hogy minél gyorsabban tudja leszívni az energiájukat harc közben, állítólag volt olyan is, hogy hagyta a másik rossz boszorkányt, hogy az teljesen leszívja őt, és azt tesztelgette, hogy milyen gyorsan tud visszatöltődni gyakorlatilag a nulláról harc közben... Azt tesztelgette, hogy tud-e gyorsabban töltődni, mint ahogy a másik szívja őt... És tudott!

– Tisztán emlékszem arra a napra, amikor elhatározta, hogy pontot tesz a jó boszorkányok sorsára. Egy szimpla harcnak indult az egész, én is ott voltam a jók oldalán, mert avatás előtt gyakoroltatnak a harcokra... A jók és a rosszak szépen felsorakoztak, majd egyik pillanatról a másikra elkezdődött a harc, ami mészárlásra emlékeztetett... Magdaléna olyan gyorsan öldökölte a jó boszorkányokat egyesével, hogy az valami elképesztő volt, a legerősebb jó boszorkányok tudták, hogy valami nem stimmel, mert soraik nagyon gyors ütemben fogyatkoztak, majd ugyanazt a taktikát választották, mint azelőtt Magdaléna barátnőjénél. Faképnél hagyták ellenfelüket és vagy tízen rontottak rá Magdalénára, és kezdték leszívni az energiáját. Csakhogy volt egy bökkenő, Magdaléna gyorsabb ütemben töltődött, mint ahogy ők tízen szívták, és elkezdett röhögni... A többi boszorkány abbahagyta a harcokat, és csak azt bámulták, ahogy Magdaléna a tíz legerősebb jó boszorkánnyal egy hatalmas örvényt alkotva kavarog, majd néhányan a jók közül sikoltozni kezdtek, ahogy Magdaléna megkezdte őket leszívni...

– Először a leggyengébb veszett oda, majd a következő, majd az azt következő, a jók semmit nem tudtak csinálni, és Magdaléna egyre csak nevetett, és egyre gyorsabban töltődött. Már öt jó boszorkányt kinyírt a kavarban, mikor olyan történt, mint azelőtt soha... A főboszorkány odajött, és nézte, mi folyik. Majd kénytelen volt közbeavatkozni, mert ha a maradék öt legerősebb jó boszorkányt is kinyírja, akkor az egyensúly végérvényesen fölborul... Az utolsó pillanatban mentette meg őket, egyszerűen kitépte őket az örvényből, majd Magdalénát bezárta egy olyan burokba, amelyből nem tudott kijönni, mert nem volt hozzá elég tudása. Majd Magdalénát haza vitte burkostól, mindenestül együtt, és bezárta a saját házába, hogy lehiggadjon...

– Hónapokig tombolt még a burokban, mire lenyugodott egy kicsit, ha testben kiment az utcára, a felsőbbrendű énje benn maradt a házban. Már akkor érezhető volt, hogy az addigi egyensúly fölborult, és hogy talán valami baj van az ősi rendszerrel, vagy inkább úgy fogalmaznék, Magdaléna nem illett bele a rendszerbe, mert túl erős volt. A főboszorkány el akarta törölni a jó és rossz boszorkányi rendszert már akkor, hetven évvel ezelőtt, de ezt nem tudta megtenni, mert már nem volt joga hozzá, ilyen ősi törvényeket nem lehet egyszerűen csak egyik napról a másikra átírni, ehhez már csak a soron következő főboszorkánynak volt lehetősége, úgyhogy kialakult egy patt helyzet.

– Akkor ezek szerint Magdaléna miatt kellett eltörölni?
– Nem tudom, konkrétan miért lett eltörölve, ugyanis az akkori főboszorkány egyszerűen csak fogta és eltiltotta Magdalénát a harcoktól, és az egyensúly kezdett visszaállni a helyére, csak annyi történt, hogy mindenki meg volt szeppenve egy kicsit, már aki nem nyuvadt ki... És abban az évben senki nem lett felavatva jó boszorkánynak, mert mindenki visszamondta ezt a megtiszteltetést, még én is... Köszöntem szépen a lehetőséget, de azok után, amit ott láttam, többé nem akartam, hogy fel legyek avatva jó boszorkánynak úgy, hogy egy ilyen gyilkológép erősíti a rosszak oldalát, de még rosszak sem lettek felavatva, mert azok is mind beparáztak tőle. A boszorkányság csak lassan heverte ki a sokkot, Magdaléna el lett tiltva a harcoktól, és az embereknek úgy kellett egyesével elmagyarázni, hogy nincs már mitől félniük, nyugodtan fejlődgethetnek tovább, szeretettel várják őket a boszorkányság soraiban... Heh, évek teltek el, mire minden a helyére került, csak az idő tudta begyógyítani a sebeket és a fiatalság, az új generáció, akik nem voltak jelen akkor, és akiknek nem nagyon lett elmondva az eset. Volt egy jó oldala is a történteknek! Mindenki megértette, hogy Magdalénának igaza volt, a fejlődés akár határtalan is lehet... Példáját sokan kezdték követni, először keveseknek sikerült felzárkóznia hozzá, de szépen, lassan a többiek is kezdték utolérni őt fejlettségi szintben, manapság egy boszorkánynak nagyságrendekkel több energiája van, mint hetven évvel ezelőtt. De még mindig Magdaléna a legerősebb a főboszorkány után! Szóval érezzétek magatokat megtisztelve, hogy Ő tartja ezt az energiapróbát! Biztos sokkal izgalmasabb lesz, mint az ezelőtti...

Nagyot slukkoltam a cigibe, de a füstöt már nem tudtam kifújni, mert egyik pillanatról a másikra mindenkiről lehullott az alakváltó varázslat, és így mindenki visszaváltozott kéklő csóvának. Nagyon meglepődtünk, majd éreztük, hogy valami iszonyat megindult felénk, mindenki kicsit beljebb húzódott a védelem belsejébe, és néztük a burok belső falát, hogy Magdaléna vajon hol fog bejönni rajta. Nagyon lassan közeledett, a világ egyik leggyorsabb angyala olyan lassan jött, hogy bőven volt időnk összefosni magunkat, és még nagyon messze volt, de már mindenkire „rácsatlakozott” a hallucináció nagymestere. Először hanggal operált, emlékszem, folyamatosan hallani lehetett egy zümmögő hangot, ami leginkább arra emlékeztetett, mint mikor egy több ezer voltos trafóház mellett elsétál az ember, majd úgy dönt, hogy egészen közel hajol hozzá annak ellenére, hogy ki van táblázva: életveszély!

Ez a folyamatos, zümmögő hang kezdetben halk volt, de ahogy Magdaléna rótta le a közöttünk feszülő kilométereket, úgy lett egyre hangosabb, míg az ember szinte már a saját gondolatait sem hallotta tőle. Próbáltam a többiekkel kommunikálni, de nem ment... Mikor azt hittem, hogy ezt a hangerőt nem lehet már tovább fokozni, Magdaléna meglódult, és a zümmögés a gyilkos hangerőre emelkedett. Nem tudtam megmoccanni, és csak azért nem volt halálfélelmem, mert nem tudtam gondolni semmire... Teljes lényemmel és tudatommal vibráltam együtt ezzel az iszonyú, zümmögő hanggal hosszú percekig. Addig nem tudtam, hogy hallucinációval ki lehet-e nyuvasztani egy energialényt, ma már teljesen biztos vagyok benne, hogy igen. Majd egyik pillanatról a másikra vége lett a zümmögésnek, és tudtuk, hogy Magdaléna már bent van a védelmen belül, de nem láttuk őt. Majd közvetlen közelről, mintha a hátam mögül valaki belesuttogna a fülembe, a nevemen szólított:

– Krisztián! – hangja reszelős volt kissé.

Úgy megijedtem, hogy megugrottam tőle, és láttam, hogy mindenki ugyanezt tette... Körülbelül kettőezer-valahányszázan lehettünk ott.

Magdaléna beszélni kezdett hozzánk.

– Valaki hiányzik! Valaki, akinek itt kéne lennie, az nincs itt!

Éreztük, hogy éktelen haragra gerjedt emiatt a gyalázat miatt. És végre megéreztük, hogy merre van Magdaléna... Lent volt a víz alatt, a földben. Hamarosan egy másik boszorkány jött be a védelembe, és hozta magával a hiányzó energiapróbást.

– Késtetek! – sziszegte Magdaléna. – Miattad a kis heripoterka lemaradt a kedvenc részemről! – mondta a másik boszorkánynak.
– Igen, de volt egy kis prob...

A mondatot nem tudta befejezni, mert Magdaléna megiramodott lentről, hatalmas energiájával egyszerűen átfolyt pár száz felsőbbrendű én között, akik útjában álltak, olyan gyorsan, hogy azt nem lehetett követni, és elkapta a másik boszorkányt, aki el akart menekülni, csak éppen nem volt elég gyors hozzá... Csak pár méterre volt a burok szélétől, de nem jutott ki rajta, mert az alatt az idő alatt Magdaléna beérte őt és egyszerűen körülfolyta. Nem fáradozott holmi burok készítésével, egyszerűen ő maga volt a burok, energiáját tökéletesen uralta, és saját belsejében tartotta fogva a másikat. Láttuk, ahogy ki akar jutni Magdalénából a másik boszorkány, éreztük a rettegést, amit ő érzett, hallottuk a hangját, ahogy könyörög a főboszorkányhoz, hogy mentse meg, de közben tudta, hogy meg fog halni. Mindenki tudta, hogy meg fog halni. A főboszorkány semmit sem reagált a hívásra...

– Na, gyerekek! Most megmutatom nektek, hogy a teljes tudást, amit olyan nehéz megszerezni, milyen egyszerűen lehet elveszíteni! Elég egy apró hiba, és hopp, volt boszorkány, nincs boszorkány! Figyeljetek, mert csak egyszer mutatom meg! És robbantott! Saját belsejében felrobbantotta a másik boszorkányt. Semmi sem maradt belőle... A robbanás ereje óriási volt, a hang, amit a vakító villanás kíséretében hallottunk, az egy az egyben olyan volt, mint mikor egy villám csap az ember közvetlen közelébe. Először fel sem fogtam, hogy mi történt. Csodálkozva néztem Magdaléna belsejébe, de már nem volt ott a másik boszorkány, egyszerűen csak szét lett robbantva, és kész. Mi néztünk, mint a moziban, Magdaléna meg röhögött...

– Na, gyerekek, látjátok? Így kell varázsolni! – nevetett úgy, hogy még most is feláll a szőr a hátamon. És csak kacagott, kacagott, kacagott...


Energiapróba


…És most is kacag melletted! Mialatt ezt a novellát olvastad, odahívtad Magdalénát magadhoz, mivel ez egy Magdaléna hívó novella! Most ebben a pillanatban ott van veled! Még integethetsz is neki, ha akarsz, és az őrangyalodnak is, mert látják! Mostanra ő az egyik legerősebb vérvonalas boszorkány, jobban ismer téged, mint te saját magad. Ismeri legféltettebb titkaidat, ismeri álmaidat, ismeri előző életeid, ismeri minden félelmedet, még azokat is, amikről nem tudsz! Az 1998-as energiapróba további részleteiről egy árva szót nem írhatok többet. Viszont, amiről írhatok, hogy utána rengetegen panaszkodtak az új Főboszorkánynak, hogy a rendszer igazságtalan, mert ha testben az emberek tudnának arról, hogy pontosan mikor van az energiapróba, akkor sokkal többen fel tudnának töltődni annyira, hogy részt vegyenek rajta. Nos, az új Főboszorkány fiatalos és újító szellemű, úgyhogy meghallgatta az emberek kérését, és Magdalénával közösen kitaláltak egy újfajta energiapróbát.

Mikor is tudsz arról, hogy mikor van az? Neked most van! Hét napot kapsz rá, hogy feltöltődj annyira, amennyire csak tudsz. Az elkövetkező hét napban az őrangyalod folyamatosan figyelni fogja minden lépésedet, hogy mit teszel ennek érdekében. Éjszakánként boszorkányok fognak elmenni hozzád, és fognak neked segíteni a testből kiszállással. Ők majd testen kívül megmutatják neked, hogy mi fán terem az igazi tudás, tanítani fognak néhány dologra, hogyan kell használni az energiát, és elvisznek majd magukkal néhány izgalmas helyre. Ha szerencséd van, esetleg megmutatják, hogyan kell tornádóként végigsöpörni fél Amerikán... Meg ilyen apróságok... De ehhez feltétlen szükséges, hogy olyan dolgokat csinálj az elkövetkező hét napban, amit élvezel és töltődsz. Fogalmam sincs, Te éppen mitől tudsz töltődni, erre saját magadnak kell rájönnöd. Ha veszed a fáradtságot, és elgondolkodsz rajta, biztos lesznek ötleteid. Lesznek olvasók, akik megpróbálnak töltődni, és ügyesek lesznek. Lesznek olvasók, akik megpróbálnak töltődni, de nem fog nekik menni. Ez esetben nincsen semmi baj, legalább megpróbálták. Viszont ha meg sem próbálsz töltődni az elkövetkező hét napban, hát tudd meg, Magdaléna csak erre vár! Nem fog megátkozni vagy ilyenek, amit egyszerű rontáslevétellel meg lehetne szüntetni, hanem olyan dolgokat fog beleírni egyenesen az életutadba, amitől berosálsz! Ha meg sem próbálsz töltődni...

Véged!

Előző oldal Fekete Ákos