Életem, drága cirkuszom

Szépirodalom / Versek (69 katt) David_M_Pearl
  2021.02.13.

Láttam falumban már sok-sok idegent,
Padláson idefent ülve nézek sok hitetlent.
Ablakom üvegén énekel a természet cseppje,
Verje hát, szürke elmém hangos társát had lelje.

Ázott úton végül cirkusz hangja szállna a városba,
Vándorok, kiknek vörös színpadja el van átkozva!
Bár karmester lennék! Bár mesélni tudnék!
Már fújnék ezer lufit, miken messze jutnék!

Sokat látnék, soha el nem áznék, madárrá válnék!
Mégis állhatnék a porondon, mint festett bohóc,
Ki táncol, mint bús múlt nádszála, te szegény palóc,
Csinálom, teszem, követem a kezed, én marionett.

Dédelgetett álmom a színpadon rég kinevetett.
Reméltem, kedvesem, nem látod az igazi énem.
Viccnek hitted fegyelmező szavaim, drága életem.
Csak kértem, hogy most maradj határon belül.
Mondd, mit kellett volna adnom életem cirkuszán kívül?

Előző oldal David_M_Pearl