Majdnem ugyanaz

Neoprimitív / Írások (119 katt) n13
  2021.02.10.

Sajnos elkaptam valami influenszert (-szart), ezért pár napig még otthon degenerálódok. Kitérdelt medve nadrágomban, a családi tűzfészek melegében ücsörögve, szottyadt epres kalimpót szopogatva írok. Nagyon jót tesz a toroknak. Mármint a kalimpó, nem az írás.

Ma sokkal jobban éreztem magam, az étvágyam is megjött. Az imént befaltam egy tál sajtos miapicsát, és megittam egy kanna forró, flitteres teát. A maci ízű méz sajnos elfogyott, így lókekszet rágcsáltam hozzá. A Lenor citromlével meg jól leöntöttem a Miklós egeres pizsamámat, de erről ennyit…

Ma végre elkészültem a regényemmel, még a szinapszisomat is megírtam, szóval most csak úgy rezgek a boldogságtól, akár a nyárfalevél. Talán még a tarantula táncot is eljárom. Úgy érzem, elég aukció dúsra sikerült, mármint a regény.

Jókedvűen hátradőlök a székemen, és rákezdek a „Schneider Fáni de azt mondta” kezdetű nótára. Egyébként szeretek énekelni, az mondják jó az orgazmusom.

Éneklés közben bepárásodik a szemüregem. Leveszem, gondosan megtörölgetem, majd visszateszem. Igen, így sokkal jobb.

Épp belekezdtem egy újabb vicces szösszenetbe, a címe: „Dolgozni csak szépen, mint csiga mászik a jégen”.

A történet magja már megvan, de a többi része még formálódik a fejemben. Egyébként egy snassz Éticsigáról szól, aki arra vágyik, hogy végre egy oximoron autóval (városi terepjáró) furikázhasson… Titkon azt remélem, humoros írásom bekerül majd a legközelebbi ontológiába.
Tudom, azt mondják, gyakran görbe tükörben látom a világot, de úgy gondolom, a véleményalkotás és az egyéni látásmód szuterén jogom. Vagy manzárd kötelességem?

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 5 db)