A lángok őrzői

Szépirodalom / Versek (68 katt) Krómer Ágnes
  2021.02.11.

Ők itt járnak a hóesésben a fagy nyomán.
Gyermeki énjük olvadó hóangyalait vigyázzák,
a tiszta pillanatot, az örökkévalóságba hajló szépet,
a két perc boldogságot szívük kamrájába rejtik el.
Félik a gonoszt, a hétköznapi rettenet vad árnyait,
kezükben elporlik pár másodperc fekete döbbenet,
van, akik elátkozzák lépteiket, nem világiak súgják.
Koboldok ők, vagy talán őrület szele fészkelt beléjük,
tudatlanok, hogy nem félnek az utánuk loholó gonosztól,
nem akarják felnyitni Pandóra szelencéjét, sem a szemüket.
Annyira világtalanok a földi tartomány kietlen, poros útjait járva,
sehova sem tartó útjaik során néha talán megérintik egymást.
Ők itt voltak, ahol a fagy lakik, még lehet, mindig a tavaszt keresik.

Előző oldal Krómer Ágnes
Vélemények a műről (eddig 1 db)