Linktár

Béla gyűlésre megy

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/2 számában.

Ez a Béláról szóló neoprimitív novella egy valós álom alapján készült. Nem emlékszem, hogy mit ettem aznap vacsorára, de valami kemény dolog lehetett, mert az álom igencsak zavarosra sikeredett...

Egy napon Béla úgy döntött, hogy elmegy a gyűlésre, amelyet az erdőben fognak tartani. Erre az összejövetelre általában érdemes volt elmenni, hiszen mindenki bölcs lett tőle.

Béla felöltözött, felvette ünneplő vegyvédelmi ruháját és legszebb gázálarcát, amikor egyszer csak csöngettek. Kinézett az ajtón, és látta, hogy Tibi áll ott szürke öltönyében. Tibi leginkább azért kereste fel Bélát, mert Bélának mindig volt otthon pár hordónyi brutális kerítésszaggató pálinkája. Ez így volt most is, így hát át is nyújtott egy decis üveget barátjának, aki felhajtotta a kis palack tartalmát, majd üdvözült arckifejezéssel tovadülöngélt.

Ezután Béla elindult a gyűlés helyszínére, persze útja közben betért több más helyre is. Ez már csak így volt szokás az erdőben. Először a főtéren állt meg, ahol jól lehetett látni, hogy az égen repülők kergetőznek. Az egyik le is szállt a téren, és körbe-körbe gurult. Béla utánaszaladt, és megpróbálta elcsípni, de sajnos nem sikerült neki. Arra járó régi ismerőse, Zoli elmesélte, hogy a múltkor ő is próbálta elkapni ezt a repülőt, de a gép folyton elmenekült előle.

Béla megfogadta Zoli tanácsát, felhagyott a repülő hajkurászásával, és inkább továbbment, egészen az erdei ABC-ig. Itt venni akart pár üveg kovászos uborkát, mert otthon már eléggé fogyóban voltak az uborka-készletek. Be is pakolt a kosarába pár üvegnyi uborkát. Ekkor hirtelen valaki ráköszönt – országos nagy cimborája, András állt mellette. Béla nagyon megörült a találkozásnak, András pedig előhúzott a táskájából két hokedlit, és letette őket a gesztenyepürés hűtő mellé. Leültek, és jót beszélgettek az erdei politikáról.

Miután közösen megvitatták, hogy ki kivel van, hun focizik, ki az edzője, Béla annyit mondott, hogy áldás, békesség, és elindult végcélja felé. Ekkor megfogadta, hogy meg sem áll, míg el nem ér a gyűlésre, ugyanis már eléggé késésben volt.

Útját megszakította egy láthatóan megzavarodott harmonikaajtó, amely folyamatosan hol kinyílt, hogy becsukódott. Béla elkezdte rángatni az ajtónyitó madzagot, de a makacs berendezés nem hagyott fel rendellenes viselkedésével. Szerencsére arra járt Zoli, a hieroglif írnok-targoncás, aki tudta, hogy mit kell ilyenkor tenni. Az ajtó ezután végleg bezárult, így elhárult az utolsó akadály is, amely Béla útjában tornyosult, és végre meg is érkezett az erdei szürke ruhások által nagy érdeklődéssel kísért gyűlésre.

Bélának már nem volt más dolga, mint végighallgatni a gyűlést, ahol többek között egy skót szoknyás fickó énekelt valami skót népdalt, miközben egy fekete-fehér macska kísérte hegedűn.

A gyűlés végeztével Béla hazament – nagy ívben kikerülte az erdőben sajnos nagyon elszaporodott zombikat és a törpéket –, majd ledobta vegyvédelmi öltözetét, ingre-gatyára vetkőzött, és örült, hogy milyen bölcs lett a többi erdőlakóval egyetemben.