Mosolyrendőrség
Ismeretlen, visszhangos zajra ébredt / riadt álmából. Tekintete zavart volt és ködös. Nyugtalanul nézett körbe. Nem tudta, hol is van éppen. A helyiség, ahol feküdt, nem tűnt túl biztatónak… Feje fölött mindösszesen egy csupasz, halvány fényű villanykörte égett, míg az őt körülvevő kásás sötétségben pedig egy szeméttel teli padlót vélt felfedezni, bútort sehol nem látott. Penészes, nedves szag uralta a teret. Megvakarta a fejét, és feszülten hallgatózott. Figyelte, megismétlődik-e a zaj, amely felébresztette. Nem. Nem ismétlődött meg. Valójában fogalma sem volt, hogy hol lehet.
Lassan felült a foltos matracon, amin eddig feküdt. A feje fájt és némiképpen szédült is. Csak egy alsógatya volt rajta és zokni. Megrázkódott. Talán a hűvöstől, ami körbevette, talán csak a szervezete szeretett volna jelezni számára valamit. Mindegy is volt. Hátával nekidőlt a hideg, nyirkos téglafalnak és lehunyta a szemeit. Olyan csend volt, hogy szinte sípolt tőle a füle. A szoba forgása szűnni kezdett. Szemeit lassan kinyitotta, majd felállt. Meglátott egy farmert a földön, egy tornacipőt és egy pólót, mellettük pár whiskeys üveget, illetve volt még ott egy doboz Camel és egy öngyújtó. Minden a poros/sáros padlón hevert. Kimérten, semmit nem elsietve öltözni kezdett.
Miután végzett, visszaült törökülésben a matracra és rágyújtott a cigarettára. A füst baráti öleléssel köszöntötte a tüdejét. Csendben elmosolyodott. Eszébe jutott az álma. Álmában gyermek volt, olyan 8 éves forma, és a nagyapja farmján múlatta az időt, mint annyiszor. És álmában ott volt a nagyapja is, aki megint azokat a mókás arcokat vágta, ő pedig ettől hosszan kacagott. Egyszerre csak megállt félúton a cigaretta a kezében. Tudta, mire is ébredt fel. Mi volt az a “zaj”. Nevetett. Hangosan kacagott, mint anno gyermekként, és a saját nevetése ébresztette fel. Mindene reszketni kezdett, és kiverte a hideg verejték. Mert ha ő hangosan nevetett, akkor…
Ebben a pillanatban a távolból egy fémes, tompa puffanás hallatszott. Valami vagy valaki beszakított és bedöntött egy vasajtót.
Pánikszerűen ugrott fel.
- Ez nem lehet igaz…, ez nem lehet igaz…, ez nem lehet igaz… - folyamatosan ezt motyogta maga elé, miközben kiutat keresett a szobából. Körbeforgott, majd behúzódott a szoba legsötétebb pontjára, mint egy sarokba szorított állat.
Ekkorra már hallotta a lépcsőn felfelé igyekvő nehéz csizmák dobogását. Gyorsan kapkodta a levegőt. S ekkor észrevett valamit. Mintha az egyik falon egy ablak lenne. Két hosszú lépéssel ott termett. Ekkor a léptek már igen közel hallatszottak az ajtón kívülről. Kapkodva nyúlt az ablak kilincséhez. Megdermedt. Nem üveg volt a keretben, hanem egy fémlap. Mi van, ha nincs az ablak mögött semmi, csak egy fal? Vagy nincs külső lépcső, amin lemenjen, ha túl magasan van?
Félénken nyomta le a fémes kart, és tárta ki az ablakot. Megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle. Arcába friss, hideg, éjszakai levegő csapott, és az orra előtt egy régi, rozoga tűzlépcső sejlett fel. Az ajtón ekkor dübbent az első ütés.
- Sietnem kell - villant át az agyán, és kivetődött az ablakon. Őrült sebességgel indult el lefelé. Hallotta, amint odafent ütések zuhognak a helyiség ajtajára.
Egy szűk utcában találta magát. Megnyugtató csend vette körül. Gyorsan lerántotta a tűzlépcső alsó létráját, amely így kiszakadt és lehetetlenné tette az utcára lejutást a későbbiekben.
- Bassza meg - suttogta maga elé. - Ez közel volt.
A még odafent zsebre tett cigisdobozt élvezettel vette elő.
- Kapjátok be, gyökerek! - suttogta ismét maga elé, miközben bevett egy szál cigit a szájába.
Előkerült az öngyújtó is a zsebéből. Az éj sötétjében sercenve és szikrázva gyulladt fel a láng. Ám ezzel egy időben az ő feje is kettévált, amit rögtön egy hatalmas dörrenés kísért. Élettelen teste vért okádva hanyatlott el a pocsolyás járdán, s utána még hosszú másodpercekig járta bizarr breaktáncát a szűk utcában.
- Uram! Itt Mosolygyilkos egyes! A célpont megsemmisítve, ismétlem, a célpont megsemmisítve. A 2127-es év mosolytörvénye alapján a törvényszegőt likvidáltam, mivel hangos kacagással, majdan mosolygással megszegte a hatodik bekezdés 12-es pontját. Mosolygyilkos egyes kilép. Béke poraira.
