Horror Hava Hain Ház: Samantha Meséje

Horror / Novellák (26 katt) Zspider
  2020.11.21.

Horror Hava Hain Ház: Samantha Meséje

Samantha tőled elfordulva karba tett kézzel állt előtted.

– A félelem mindig bennünk van. Egy érzés, egy ösztön, egy reakció a külvilágra. A feldolgozhatatlan kezelése a legnagyobb kihívás, amivel a tudatunk találkozhat. Az én történetem címe: Kék ajkak

A kihallgatóban egy tinédzser lány ült az asztalhoz bilincselt kezekkel. Platinaszőke haja összeragadt csomókban lógott a rászáradt barnás vértől. Vékony, csontos kezei remegtek, görcsösen zárta össze és nyitotta ki a tenyereit. Fogaival idegesen rágta a kékes ajkait, az alsóból már kiserkent a vér. Testén és az arcán kék-zöld foltok, emberi harapásnyomok, horzsolások. A tépett egyenruhájáról leszakadt az iskola címere.

Az egyenruhás férfi fáradtan fordult el az egyirányú tükörtől, amiből a termet nézték. Megigazította nadrágját pocakos hasán.

– Nem tudom, doki. Jó ötlet ez? – kérdezte a másik vékonyabb, magas férfi, aki porszürke öltönyben állt és a szemüvegét törölgette.
– Ő az egyetlen, akiért még nem jelentek meg a szülei egy hadseregnyi ügyvéddel. Most vagy soha, seriff.
– Mer’ a szülei valahol Bora Borán vannak. De há’ az istenre, doki! Ez csak egy kölök!
– Az egyetlen, akivel tudunk beszélni!

A seriff még egy percig csak bámulta az egyirányú tükrön keresztül a elgyötört lányt és vakargatta a borostáját. Nem örült a dolognak, de tudta, hogy a doktor igazat mondott. Felkapta hát a kalapját és átvezette őt a kihallgató szobába.

A lány láncra vert kutyaként fogadta őket. Kapott és harapott az irányukba. Az acél láncok visszarántották a székébe. A két férfi leült vele szemben. Az apró lány púposan kitolta a hátát, mocskos haját hagyta az arca elé hullani. A hajfüggöny mögül a szoba gyengén fénylő neonlámpájának fényében előcsillantak a hidegkék szemek. Meredten figyelte a seriffet, akár egy farkas a fák közül a prédáját.

– Beatrice – szólította meg a seriff és kinyitotta a mappáját. – Remélem, felfogtad, mi történt ma. Nagyon súlyos vádak vannak ellened és felvételek bizonyítják a te és a barátaid bűnösségét.

A lány hangja elhalóan hallatszott. Ez a feszült fenevad mozdulatlanul bámulta a két férfit, miközben valamit mormolt az orra alatt. A doktor hátul nem mozdult, de a seriff előrehajolt az asztalnál:

– Mit mondtál, Beatrice?
– Ne gyertek a közelembe! – súgta még mindig nagyon halkan, de már hallhatóan. – Nem akarlak bántani titeket.
A seriff hátranézett a doktorra, aki bólintott. A férfi visszafordult a lányhoz.
– A felvételek alapján megtámadtál három tanárt, tíz diákot és két rendőrt.
A lány újra és újra ismételte a szorongó mozdulatokat, csak feszülten figyelte a seriffet. Az megköszörülte a torkát és folytatta:
– Nem te voltál egyedül, legalább ötven másik iskolatársad követett téged a támadásban.
– Ők is elkapták – szuszogta idegesen a Beatrice.
– Mit kaptak el? – a férfi kérdésére Beatrice elfordult tőle. – Valami történt a Raymond High Leány Gimnáziumban. 14:01-kor körülbelül ötven diáklány megvadult állatként támadta meg az iskola diákjait és dolgozóit. Sokan követték a példátokat, de még mindig nem értem, miért csináltátok? Valami tüntetés akart lenni? Lázadás egy új iskolaszabály ellen?

A lány lehajtotta a fejét, mocskos haja rázkódott, ahogy kuncogott magában. Amennyire hallották, mintha azt ismételgette volna, hogy „nem értik”.

– De miért haraptatok meg embereket?

A seriff türelmetlen kérdésére a lány az asztalra csapott és az asztalon átugorva olyan közel nyomult a seriffhez, amennyire csak tudott, nagyot harapva felé. Szemfogait kivillantva vicsorgott, miközben az arcán, a nyakán és a karjain torzan kidagadtak az erek.

– Mert kellett a vérük! – üvöltötte megvadulva a lány.
Az asztalhoz bilincselt fémláncok csörömpöltek, ahogy Beatrice rángatta őket.
– Engem is megfertőztek! A vérkórság! Az a D-Qla vírust!
– A Drakula vírust? – kérdezte a doktor a háttérben.
– Nem a D-Q...

A lány megtorpant. Visszazuhant a székébe. Fuldokolva kapkodott levegőért, és hevesen pislogott. A doktor óvatosan előrébb lépett a faltól. Alaposan megfigyelte a lányt. Elővett egy telefont és megnyitott rajta egy cikket, amit biztos távolságból felmutatott.

– Hány ilyet olvastál?
– Mindenhol írták!

Beatrice ismét a tőle túl távoli kéz után kapott. A doktor sztoikus nyugalma megtört és félve elrántotta a kezét. Beatrice végignyalta a vérfoltos, kék ajkait. A doktor megigazította a gallérját.

– Kik?
A rövid kérdésére a csillogó szemű lány úgy méregette, mint egy darab húst. Gyomra nagyot kordult.
– Kik írták mindenhol?

Beatrice nem bírt az éhségével, feszengve vergődött a székében, majd saját alsó ajkába harapott és szörcsögve próbálta felszívni a kiserkent vért. A doktor elfehéredett, de próbálta legyűrni az émelygését.

– Megnézted, kik írták a híreket? Csak a te ismerőseid, ugye? Láttad, hogy a cikkeket mindig ugyanaz az ember írta a betegségről?

Beatrice nem figyelt rá, csak nyalogatta a vörös sebet a kék ajka alján. A doktor várt és csak kereste a tekintetét. Mikor azok találkoztak, egyértelmű lett számára, hogy Beatrice nem tudja, miről van szó. A férfi ismét elővette a telefont és a lány szemei előtt lapozta végig a cikkeket. Beatrice most először olvasta el a szerző nevét: Saint Bernard. A levegő megfagyott. A lány katatón módon nézett maga elé.

– Pont, mint a szomszédos iskola neve, ugye? – kérdezte a doktor.
Beatrice a nyelvét öltögette, a vér ízét próbálta ledörgölni a nyelvéről.
– Nem – súgta önmagának a lehető leghalkabban.
– Minden cikk, amit olvastattok a vírusról, a semmiből jelent meg pontosan kettőkor. Mindben ugyanazon a tünetek szerepeltek. Egy percen belül észleltétek magatokon ezeket a tüneteket. Kék ajkak, görcsök, vérszomj, düh, ésatöbbi. Ugye?
Beatrice tagadott, mint egy mániákus ismételte, hogy „nem”. Rángatózott a székében, próbált kiszabadulni.
– De megharaptak mások is! Akiket megharaptunk, azok is átalakultak! – hadarta idegesen, minden szava egyre értelmesebb és összeszedettebb lett.
– De csak azok, akik olvasták a cikkeket előtte, ugye? – kérdezte a doktor és látszódott, ahogy a Beatrice visszaemlékezett. A lelki szemei előtt látta a lányokat, akiket megtámadott, kezükben a telefonnal keresték a támadás okát. Látták a cikket, majd ő megharapta őket. Beatrice kezei abbahagyták a remegést, a kidagadt erei lelapultak, az ajkaiba visszatért a szín.
– Tömegpszichózis. A szomszéd iskola feltörte a tiétek hálózatát, és hamis hírekkel töltötték meg a híroldalaitokat. Minél többen hittétek el, annál több emberen jelentkeztek a tünetek.

Beatrice sírva csuklott össze.

Előző oldal Zspider