A leghosszabb utazás IX.

A jövő útjai / Novellák (24 katt) Petya
  2020.11.21.

Tobias továbbra is a könyv fölé görnyedt, tanulmányaira koncentrálva. Csupán April érkezésére szakította félbe tevékenységét.

- Hihetetlen.
- Mi hihetetlen?
- A piacon. Egy kis, repülő lény... Nem fogadta el a pénzemet... Mármint nem ez a hihetetlen, hanem hogy repült. Szárnyakon. Meg hogy beszélt... Teljesen hihetetlen látvány volt.
- Értem.
- Aztán a kikötőben. Az a lény... Sosem láttam hasonló kinézetű állatot... Annyira más volt. A sörénye, mint egy oroszláné, de szarvai voltak, mint egy bikának... És óriási volt!
- Értem.
- Én viszont nem. Nem tudok napirendre térni. Mi ez az egész? Rémálmaim vannak, aztán mást se hallok, csak Arcadia, meg Egyensúly. Aztán itt kötök ki, hála Corteznek. Cortez... Kicsoda ő tulajdonképpen?
- Valóban furcsa tapasztalás lehet, elismerem. Ami Cortezt illeti, biztos meg volt az oka, hogy nem beszélt magáról. Nem szeretném a szándékait keresztülhúzni. Amiben viszont a segítségedre lehetek, azt szívesen megteszem. Úgy gondolom, ha hallod az igazságot, ha megérted, mi történt a múltban, akkor a szíved is követni fogja az elmédet. Cortez minden bizonnyal ezért is küldött ide. Kövess, kérlek.

Tobias elindult a folyosó mentén. A fáklyák, melyek eddig aludtak, életre keltek, ahogy elhaladt mellettük. April ámulva figyelte, hogyan rajzolódnak ki a képek, melyek eddig csak derengtek. Megálltak az egyik mellett, melyen egy hatalmas torony magasodott, látszólag kietlen tájon, sötétlő égbolttal a háttérben. Körülötte varázslók álltak, a süvegből és köpönyegből legalábbis April erre következtetett.

- A történet, melyet hallani fogsz, az Atyák, az Egyensúly Rendje által feljegyzett eseménysorozat, egészen az Egyensúly létrejöttének kezdetétől napjainkig. A festmények célja nem kevesebb, mint bemutatni az eljövendő generációknak mindazt, ami a múltban történt. Az Atyák tanulságként és iránymutatásként alkották őket. Ezzel a festménnyel indul és zárul a sorozat. A képen azt az időszakot láthatod sok-sok évvel ezelőtt, amikor a Föld még osztatlan volt, a varázslat és tudomány pedig kéz a kézben járt a természet és lakói között. Amikor az Egyensúly uralkodott.
- Csupán egyetlen világ létezett?
- Egy Föld, egy világ. Varázslat és tudomány tökéletes harmóniában, s a benne élő teremtmények mind-mind birtokában voltak a tudásnak, hogyan használják. Végül az ember úgy döntött, magáénak akarja ezt a tudást. Egyes egyedül. Önös céljaira használta fel veszélybe sodorva a Mindenséget.

Tobias egy másik képre mutatott. April egy szóval tudta volna leírni. Káosz. Zűrzavar és kétségbeesés, melyben részesültek az akkor élők. Menekültek a vészjóslóan, zölden fénylő képződmény elől. De nem volt hová menekülni. Csak úgy, mint álmában. „Mindent magába szív és elpusztít” – figyelmeztette ismét a sárkány hangja Aprilt.

- Az emberiség pökhendi módon nyúlt ehhez a csodához, nem tanúsított alázatot, melyet az megkövetelt minden használójától. Pusztulást hoztak a fejükre, s ezzel minden más élőlényre is. Távoli időkben, távoli helyeken történt, s újra megeshet. A Draic-Kin ekkor ellátogatott hozzánk, hogy útmutatást adjon. Köztünk élt már akkor megannyi generáció óta, de kilétét csak akkor fedte fel, mikor az Egyensúly veszélyben forgott, mikor meg kellett védeni. Mikor a Káosz felütötte a fejét.
- Draic-Kin - forgatta April a szót, miközben egy harmadik képhez léptek. Tucatnyi embert ábrázolt, mind hasonló leplet viselt, mint Tobias. Tanácsülést tarthattak.
- Draic-Kin, Sárkányok, mindörökkön a az Egyensúlyt szolgálják. Négyen éltek a Földön, közülük egy volt az Őrző. Indítványozta, választassék külön a tudomány és a varázslat, hogy gátat szabjanak a Káosz terjedésének. A Földet két egyenlő részre osztották. Arcadia és Stark. Varázslat és tudomány. Természetfölötti és természettől fogant. Tizenkét tagból állt a Rend. Hat tudós és hat varázsló alkotta. Rájuk hárult a feladat, hogy megalkossák a két világot.
- Nem volt veszélyes egy ilyen méretű cselekedet?
- Rettenetes kockázatot rejtett. De csakis így állíthatták meg a Káoszt. Létrehoztak egy varázstornyot, melyen keresztül összpontosíthatták erejüket a siker érdekében. A Sárkány egy korongot hozott, melyet a saját világuk tüzében kovácsoltak. A születendő világok határára, a toronyba helyezve a korongot megalkották a csatornát, melyen keresztül a varázsvilág és a tudomány birodalma egyensúlyba kerülhetett. A megbeszélt órában mind a tizenhárman találkoztak. Volt velük egy nő is, aki születésének okán volt számon tartva. Az volt a feladata, hogy elfoglalja helyét a két világ közt összekötő kapocsként, biztosítva azok zavartalan működését ezer éven át. Az Egyensúly Védelmezőjének nevezték. Készen álltak a szertartásra.

Tobias a Védelmezőt ábrázoló képre mutatott. Egy sugárzó alakra, mely két világ között foglalt helyet. Stark és Arcadia között.

- Addigra a világ lakói eldönthették, melyikbe költöznek. A varázslények számára egyértelmű volt a döntés. Arcadiába mentek. Nem élhettek volna nyugalomban a másik világban. Másoknak nem volt ilyen egyszerű. Családok szakadtak szét, szerelmek váltak külön, barátok vesztek el örökre. A Védelmező, a rend tizenkét tagja és a Draic-Kin gyűrűjében készen állt a szertartásra. A toronyban elhelyezett korong forgásnak indult. Egyre gyorsabban és gyorsabban pörgött, egyre fényesebbé vált. A felfoghatatlan mennyiségű energiától, melyet a korong magába szívott, egyszeriben elmosódott, s a napnál is fényesebben ragyogott, miközben sötétség lepte el a vidéket. A korong ekkor kiárasztotta magából minden erejét, megállt, nem forgott többé. Újra világosság támadt, s a szertártás befejeződött. Egy másik helyszínen voltak immár. Csöndben szemlélték maguk körül az új világot, mely valóság és álom határán terült el. Az Egyensúly Birodalmának nevezték el, mely a Védelmező otthona marad az elkövetkező ezer évben. A Draic-Kin előrelépett és így szólt: „Ez a korong a kulcs a két világ egyensúlyához. Tartalmazza a Védelmező lelkének egy darabját, valamint a szükséges információt ahhoz, miképp egyesüljenek a világok, amikor eljön az idő. Akkor majd újra összegyűlünk. Addig is a mai nappal beköszöntött az Egyensúly Védelmezőjének kora. A korongot biztonságba kell helyezni. Négy egyenlő részre bontom, magamhoz veszek egyet, a többiből három társamnak adok egyet-egyet. Tudomásotokra hozom, ha ismét szükség van rátok.”

- Azzal útjukra bocsátotta őket. A hat tudós Starkba, a hat varázsló Arcadiába ment. Ők lettek az Atyák. Az Egyensúly Őrzőinek Rendje. A Védelmező pedig, akit a kép is ábrázol, a toronyban maradt, álmok és remények örvényében, teste és lelke különválasztva, míg ki nem telik az ideje. Napnál is világosabban rajzolódott ki számára, miként tartsa fenn az egyensúlyt a két világ közt. Ha kellett, logikát csempészett Arcadiába, ha azonban túltelítődött Stark elméje, akkor varázslatot hintett az ott élők közé. A recept tökéletesen működött hosszú időn keresztül. A négy Sárkányból kettő Starkba, kettő Arcadiaba ment, hogy ott folytassák tevékenységüket, ahol a kényszerű közbelépés előtt abbahagyták. Azonban, amíg Arcadia atyái boldogultak világukban, addig a Starkra vigyázók nem. Starkban idővel lehanyatlott a varázslat a logika hűvös számítása és a tudomány nyers természete között. Megkopott az emlékezet, így Arcadia valóságába vetett hite is, melyet egy idő után nem övezett más, csupán legenda. Dajkamesék elalváshoz vagy rémisztő történetek a tábortűz körül. Az egyensúly megtartása érdekében tett erőfeszítések álmok formájában érkeztek. Ám az emberek szíve becsukódott, elméjük elhatárolódott. Rémálmokként, merő fantáziaként aposztrofálták. A Starkban élő Atyák felvetették arcadiai testvéreiknek annak a lehetőségét, egyesíteni kellene a két világot, hogy mindenki egyformán részesüljön a tudásban. Ám azok hallani sem akartak róla. A starkiak elárulva érezték magukat. Neheztelni kezdtek, később pedig felrúgták a megállapodást és létrehozták saját rendjüket Élgárda néven. Céljaik kezdetben mit sem különböztek a korábbi céloktól. Pusztán formalitásról volt csak szó. Ám az utóbbi időben sajnos radikális fordulatot vettek. Fejükbe vették, hogy visszahozzák azt a dicső korszakot, amikor az ember birtokolta a tudást, amikor befolyásolhatta a Mindenséget. Eltökélt szándékuk ennek érdekében újraegyesíteni a két világot. Ehhez azonban szükségük van egy saját Védelmezőre. Mint mondtam, egy Védelmező ezer évig teljesít szolgálatot. Senki nem kötelezhető tovább arra, hogy a lelke és a teste egymástól külön legyen választva. Az Egyensúly épp ezért ezerévenként új Védelmezőt hozott létre. Jelenleg a tizenkettedik Védelmező van hivatalban, bár csak elméletben. A tizenharmadik kétszáz éve várat magára, az Élgárda ugyanis minden gyermeket, kit az Egyensúly teremtett, elrabolt, hogy saját céljaira használja fel. A kísérletük egyelőre nem járt eredménnyel, a tizenkettedik Védelmező viszont ez idő alatt kifogyott az erejéből. Egyik napról a másikra eltűnt. A helyét pedig az Élgárda készül átvenni egy általuk bábként használt Védelmezővel. Ha sikerrel járnak, ismét elszabadul a Káosz romba döntve végérvényesen ezt a világot. Muszáj megakadályoznunk. Érted, mi forog kockán, April?

- Értem a történelmet. Felfogom, mi zajlik épp. Csak azt nem értem, hogy jövök én a képbe? Csak egy átlagos tinédzser vagyok, aki rosszat álmodott. Most pedig itt állok, és hallgatom ezt a... Hihetetlen történetet.
- A legutolsó Védelmező elhagyta a tornyot, eltűnt. Valakinek biztosítania kell az átmenetet, amíg az új Védelmező a helyébe lép. Benned óriási erő lakozik, April. Sosem láttam még senkit világok közt utazni. Az átutazás ritka képesség.
- Cortez volt az, aki hadonászott, meg a falat bűvölte. Én csak átléptem rajta.
- Még Cortez sem lett volna képes átlépni a kapun. Arra volt csupán elég ereje, hogy a benned összpontosuló energiát összekapcsolja ezzel a világgal. Még én se volnék rá képes. Idővel magadtól is rájössz, ha kiaknázod a benned lappangó képességet. Felteszem Cortez segítségedre lesz ebben. Addig is, feltetted már magadnak a kérdést, miként jutsz haza?
- Azt hiszem, Brian Westhouse lesz a kulcs. Ismeri?
- Ő az a férfi, aki kétkerekűjén borzolja a helyiek kedélyét?
- A biciklis? Ő lenne az?! Hol találom meg?
- Fel nem foghatom, hogyan lesz a segítségedre az a faragatlan, nyers, civilizálatlan férfi.
- Cortez mondta, hogy találjam meg.
- Vannak bizarr ötletei. Nem bánom. Úgy tudom, a város szélén lakik. A házát a sziklafal mentén építette. Csoda, hogy egy erősebb vihar még nem mosta bele a tengerbe. Örülök a találkozásnak, April Ryan, az Egyensúly kísérjen utadon!

Előző oldal Petya