A fürdőszobatükör

Horror / Novellák (1504 katt) Athor R. Chynewa
  2011.04.07.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/5 számában.

…Még kamasz koromban, úgy 16-17 éves ha lehettem, rengeteg kísérteties történetet meséltünk egymásnak. Már ahogy az a tinédzserek között lenni szokott, téma volt a parapszichológia, akupunktúra, mágia, voodoo, épp úgy, mint szellemidézés, UFO-k, meg miegymás…, asztaltáncoltatás, teszemazt…

Az ilyen „mesemondós” alkalmak egyikén hallottam egyik barátomtól, kinek neve a story szempontjából teljesen mellékes, (TF), egy érdekes módszert. Módszert arra, hogy beszélgetés céljából megidézzük a Sátánt, vagy egy gonosz szellemet, vagy akár magunk gonoszabbik részét…

A „szeánsz” lényegében igen egyszerű, mindössze annyit kell tennünk, hogy pontban éjfélkor egy nem egészalakos tükör elé kell állnunk, lehetőleg majdnem teljes sötétségben, és egyedül, s másfél percig mozdulatlanul, rezzenetlen szempillákkal kell merednünk saját tükörképünkre. Akkor aztán az a bizonyos tükörkép megmozdul, s már beszélgethetünk is az „alannyal”.

No, mondhatom, a kísérlet egyszerűsége nagyon felizgatott, s elhatároztam, amint hazaérek, nyomban ki is próbálom…

Nem egészalakos tükrünk csak a fürdőszobában volt. Édesanyám az éjszakai előadásra ment a moziba, a legújabb udvarlójával, úgyhogy attól sem kellett tartanom, hogy valahogy „lebukok”. Vártam éjfél előtt két percig, majd beléptem, s magamra csuktam a fürdő ajtaját, hogy csak az ajtó alatti résen keresztül szivárgott be némi fény. Nyomban a tükör elé álltam, s belekezdtem a „kísérletbe”. Megközelítőleg 2-2,5 percig meredtem tükörképemre, ám az semminemű hajlandóságot nem mutatott az önálló életre kelésre.

Aztán, úgy éjfél után egy perccel, valami megváltozott. Mikor feltűnt, már nem tudtam volna megmondani, mióta mered rám rosszindulatú, vörös fénnyel izzó szemű, saját tükörképem! Határozottan magamat láttam, de mégis, valahogy… MÁST. A vér valósággal megfagyott ereimben, s úgy döntöttem, megszakítom a szeánszt. Ám ekkor a képmás megszólalt, s én tudtam, elvesztem. Örökre. Végérvényesen.

Csak ennyit mondott:

- VÉGRE…!!! MI TARTOTT ILYEN SOKÁIG??!!!….

Rémülten, és bénultan figyeltem, amint tükörképem lassan felemeli karjait, s tenyerét a tükör lapjának nyomja a túloldalról. Aztán két kézfeje áthatolt az üvegen, s jeges ujjai lassan torkomra kulcsolódtak… majd minden elsötétült.



…Egy mozdulattal eltörtem saját gyenge utánzatom nyakcsigolyáit, majd átrántottam saját oldalamra. Egy percnyi időm sem volt, az átjáró bármelyik pillanatban bezárulhat... Villámgyors tigrisbukfenccel vetődtem át a tükrön, ám így is majdnem elkéstem; a lábfejem még a túloldalon volt, mikor a kapu bezárult. Ám különösebb problémával nem járt a dolog, csak a fürdőszobatükör tört össze.

Ekkor a bejárati ajtó felöl kulcszörgés zaja hallatszott.
Egy női hang!
- Kisfiam, megjöttem! Fönt vagy még?…
- Itt vagyok, mama… a fürdőszobában!
- Jól vagy, Rudy? Olyan furcsa a hangod…
- Persze… Csak történt egy kis BALESET…

Előző oldal Athor R. Chynewa
Vélemények a műről (eddig 2 db)