Kószáltunk az őszi, erdei ösvényen
(Anaforás)
Igen, elmentünk kószálni az őszi ösvényre, jártunk tisztásról tisztásra,
Igen, mindig mentünk a következő ösvényre, jártunk irtásról irtásra…
Igen, elmentünk kószálni az őszi ösvényre, jártunk tisztásról tisztásra.
Remek levegőben a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette,
Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette…
Remek levegőben a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette.
(Anaforás)
De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket,
De jaj, hiába akartalak ölbe kapni, csak agyam generálta képzeteket…
De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket.
Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán,
Agyam megbomlott volna a rád várós vártán?
Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán.
(Anaforás, belső rímes)
Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mondd, édes szerelmem?
Úristen! Nem vagy itt velem! Vajh’ hol vagy, messzi mérgezed a lelkem?
Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mondd, édes szerelmem?
Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra,
Nem vigyáztam sem a nadrágomra, sem az ülésemes alakzatra…
Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra.
(Anaforás, belső rímes)
Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve,
Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! De látszik, részedről ez nem igaz, estem fenekemre…
Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve.
(Anaforás, belső rímes)
Látom, értem, elhagytál, kedvesem, vajon most merre jársz?
Látom, értem, nem úgy, mint régen, már utálsz, már nem imádsz…
Látom, értem, elhagytál, kedvesem, vajon most merre jársz?
(Anaforás)
Nekem azért nem tilos csak rád gondolni,
Nem tilos éjjelente veled álmodni…
Nekem azért nem tilos csak rád gondolni.
(Anaforás, dupla belső rímes)
Bizony, kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső,
Bizony, kedves, a lelkemben dúl a nyári idő, a szerelmem folyvást feltörő…
Bizony, kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső.
(Anaforás, belső rímes)
Ebben a zuhogó, őszi esőben a szerelmem irántad elveszi az eszem,
Ebben a zuhogó, őszi esőben éjjel már nem is alszok és nappal nem eszem…
Ebben a zuhogó, őszi esőben a szerelmem irántad elveszi az eszem.
(Anaforás, trió belső rímes)
Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek, ad vissza az ősi hitem,
Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… folyó esővizes épp' a képem…
Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek, ad vissza az ősi hitem.
Vecsés, 2020, szeptember 11. – Kustra Ferenc – íródott 3 soros-zárttükrösben. Ez az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
