Az amerikai magyar álom

Horror / Novellák (872 katt) Mortelhun
  2020.08.13.

Bolond Jóskát mindenki ismerte. Persze nem világszerte vagy országosan, de aki a III-ik kerületben lakott, egy időben igen jól ismerhette. Gyereknek átlagos volt, egy átlagos családból, előbb kisdobos, majd úttörő, ám ahogy nőtt és jött a rendszerváltás is, lassan vállalkozóvá érett. Előbb a szabadkai piacról hordta az olcsó konyakot és vodkát, később a különböző hamis vagy eredeti márkás ruhákat, mikor mit kapott. Aztán, ahogy nőtt a vagyona, úgy nyitott előbb egy kis ruházati boltot, majd mellé egy kávézót. Aztán belekóstolt az olaj bizniszbe is, és diszkót is üzemeltetett a két benzinkútja mellett. Amikor egy átlagkereset 18.000 forint volt, ő olyan 50 millió forint bevételt termelt havonta átlagosan a vállalkozásaival a kilencvenes években. Az éjszaka királya lett, és az addig ismeretlen Szabó Jóskából (mert nem volt mindig Bolond a vezetékneve) egyszerre ismert és keresett személy lett a kerületben, majd a későbbiekben Pest és Buda szerte is. Politikusok, színészek keresték a kegyét, ő pedig mindenkit meghallgatott, mindenkin igyekezett segíteni. Jótékonykodott rendezvényeken, alapítványokat támogatott és politikai kampányokat, meg persze üzletelt folyamatosan.

Ő volt A SZABÓ JÓSKA mindenki számára. A magyar amerikai álom. A panelből indult végtelen lehetőség megtestesítője. Gyermekei magániskolákba jártak mind a hárman, előbb idehaza, majd Ausztráliában, később pedig az USA-ban. Erika volt a legidősebb, ő gazdasági vonalon tanult, aztán jött Ákos, ő színész-rendezőnek, míg Ágika jogásznak. Jóska felesége, Mónika egy kozmetikai szalont nyitott, és csakis az elit „háziasszonyaival” foglalkozott. Az életük álomszerű volt, olyan amelyet bárki megirigyelhetett volna. Nem volt kapu, mely ne nyílt volna meg előttük.

Aztán egy nap nem nyitottak ki az üzletek, és a kutak sem. A család elpakolt, mindösszesen egy levelet hagytak, melyben közölték, Japánba költöztek egy új élet reményében. Senki nem értette, mi történhetett. Az alkalmazottak is az előző hét végén értesültek róla, hogy nincs tovább. A bérüket persze megkapták, plusz mellé némi fájdalomdíjat. Az emberek nagy része értetlenül állt a dolgok előtt, hiszen ki akarna a biztonságból átlépni a bizonytalanba? Ám senki nem gyanakodott, hiszen mindenki tudta, honnan indult el Szabó és hová ért el, így ezt a lépését sem vonta kétségbe egy ember sem.

Úgy fél év telhetett el, amikor a szomszédok kitartó panaszai miatt, melyet a kiáramló szagokra tettek, megjelent a rendőrség Szabóék egyik belvárosi lakásában. Senki nem gyanakodott semmire. Egészen addig a pontig, amíg be nem léptek a járőrök a lakásba. Már eleve gyanús volt, hogy az ajtó nyitva volt, vagyis nem kinyitva, viszont nem volt kulccsal bezárva. Pedig amikor Szabóék elhagyták az országot, a közös képviselő ellenőrizte és nyugtázta, hogy ahogyan kell, a lakás be van zárva.

Ami odabent fogadta őket, az mindenkit meglepett és lesokkolt. Szabó kivételével a családjának az összes tagja ott volt egy mélyhűtőládában feldarabolva, amely a konnektorból ki volt húzva, és a hullák ennek hatására elkezdtek felolvadni, majd bomlani. Tele voltak kukaccal, és legyek repdestek mindenhol a lakásban, a testrészek pedig valamilyen zavaros lében úsztak. Ráadásul a feleségének a mellei fel voltak tűzve a falra a komód fölött, ott lógtak, mint két szürkés-lila lufi, mely ki van szúrva és csendben szivárog. A kérdés már csak az volt, hogy hol van Szabó, de főleg az, hogy miért?

Az első sokk után a rendőrség nyomozni kezdett, és hamar szagot fogtak. Mint kiderült, Szabó összes cége bedőlt, miután minden pénzt kivett, és befektetett egy nagyobb, ám igen kockázatos lehetőségbe, így, hogy ne kelljen nélkülöznie a családjának, és hogy neki se kelljen szégyenkeznie előttük, mindenkit kivégzett. Megannyi siker után, élete legnagyobb kudarcával, de főleg a családjával képtelen volt szembenézni. Maga a kivégzés valóban csendes volt, hiszen méreggel vitte véghez, hogy aztán a feldarabolás annál brutálisabb legyen. Az viszont nem derült ki, hogy ki nyitotta fel kulccsal a lakást, kinek volt erről tudomása, és ki fedte fel a maradványokat.

A rendőrök 6 hónap után tudták csak elfogni Szabót, addig sikeresen bujkált, illetve bújtatták. Mert a szökésben segítői is voltak. Akiken anno segített, azok nagyrésze viszonozta a szívességet. Miután elkapták, hamar megkapta megérdemelt jutalmát. Életfogytiglanra ítélték, ám miután az elmeszakértők megállapították, hogy mentálisan instabil, egy állami elmegyógyintézetbe került. Viszont az nem tartott örökké, jött egy átszervezés, és bezárt az intézet, nem számolva a következményekkel. Szabó pedig az utcára került.

Miután az utcán találta magát, a tette miatt az emberek kerülték, megvetették és féltek tőle, így először Horror Jóskának hívták, ám miután végleg megbomlott az elméje, és megalázva magát, mindent bevállalva kereste hajléktalanként a napi betevőt, lett Bolond Jóska a neve. Ha kellett, fejhangon énekelt, vagy meztelenül táncolt 50 forintért és két üveg borért, esetleg hulladékot vagy elhullott állatokat evett. Így teltek az évek.

Maradt a kerület arca, csak máshogy. Úgy 5 év telhetett el, amikor egyik reggelre a Blahán halva találták. Csendes tavaszi nap volt, Bolond Jóska pedig egy kukából került elő, miután gyanús lett a kuka a belőle áramló szagok és a rengeteg légy és a belőle folyó lé miatt. Bolond Jóskát, csakúgy mint ő a családtagjait, megmérgezték, feldarabolták ugyanazzal a módszerrel és szakértelemmel. Az, hogy ki tette, soha nem derült, de végre ő is megpihenhetett. Persze nem a családjával egy sírban, hanem egy névtelen kis parcellában a temető legtávolabbi zugában, messze egykori szeretteitől. Egyszerű kis fejfáján mindössze ennyi állt: „A bolondok paradicsoma a normálisaknak pokol.”

Előző oldal Mortelhun
Vélemények a műről (eddig 1 db)