Lét-kérdések
Bölcsek könnyei hullanak a mára,
nem akarnak ők soha többé fázni.
Egymásra dobott perceket török,
örök láng fénylik kitágult pupillán.
Néma film lesz egyszer az életem,
ember kérges tenyerén lapul a lét.
Hol van a rajt és merre van a cél?
Fáradt remények alszanak ma el,
fények szikráját elnyeli az éj sötét.
Valaki mondja meg mit és miért?
Lét hídján falhoz vágott indulatok,
kés hegyéről cseppen az életem.
Végzet játszóterén elveszett a tél.
Csak nézem lassú lepergő filmem,
kérges szívek tengerén dobál a szél.
Kár, hogy eltűnik belőlünk a csend,
hajunkba tép a kedvetlen tél szele.
Mosolyunk felemészti a hűs nappal,
éjszakánk egyetlen ismeretlen kéz.
Oltalmazó hajnal vörös karjaiba zár,
fáj, ahogy magával ránt a múlt szele.
Hirtelen új nap ölel át jeges feketén,
ismeretlen idegenként üdvözöl a ma.
Valaki mondja meg mit, minek, miért?
