Linktár

Hátrahagyott hősök

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/5 számában.

- Emlékeztek még rá, hogy mit művelt a mi Haroldunkal az a kardfogú bestia? - kérdezte hangosan nevetve Tetűközi.

A társaság nagy részét megrohamozták az emlékek, és a Táncoló Koboldfül fogadó nagyterme hangos nevetéssel telt meg.

- Miért kell emlékeztetni mindig erre a sztorira? - kérdezett vissza Harold. - Azt bezzeg soha nem meséled el, hogyan fosztott ki téged, a Nagy tolvajt, egy mihaszna kis utcakölyök.
- Az nem úgy volt, ahogy ti ismeritek! - válaszolt rögtön Tetűközi. - Nem egy utcakölyök volt, hanem tíz haramia és meglőttek egy altató nyíllal. Küzdöttem, amíg csak nyitva tudtam tartani a szemem, sőt, még alvás közben is levágtam kettőt!
- Biztos vagy te ebben? - röhögött Bekk, a szentéletű paladin. - Történetesen végignéztem az egészet.
- Akkor se úgy volt! - morgolódott magában a tolvaj.
- Mert te olyan feddhetetlen vagy, ó szent Bekk - mosolygott gúnyosan Lara, a boszorkány.
- Meg ne próbáld! - figyelmeztette a paladin. - Rólad is tudok dolgokat.
- Drágám, mi mindent tudunk mindenkiről, akik itt vannak - nevetett Lara. - Szóval, emlékeztek, amikor a mi drága paladinunk megsértett egy boszorkánymestert, aki ezért a mi Bekkünk mágikus pallosát az Ibroni tenger kellős közepére teleportálta?

A terem falai zúgtak a nevetéstől és az asztalcsapkodástól. Még Bekk a paladin is megengedett magának egy halk kuncogást.

- Ez így nem igazságos! - állt fel Harold a székéből. - Elfelejtettek minket. Elfelejtették, mennyi hőstettet vittünk véghez, amikor még nem esett nehezünkre az, hogy az ágyból kikeljünk. Mind az öten hősök voltunk. Öten....voltunk...
- Ó igen, Vessi - sóhajtott Tetűközi. - Vajon hol van és mit csinál éppen?
- Az agyadra mentek az évek? Tudod jól, hol van, hiszen együtt temettük el - válaszolt Lara.
- A dornai csata... - motyogta Bekk.
- Elég ebből! - szólalt fel Harold. - Ennyi év után! Ennyi hőstett után én nem így akarok meghalni! Hősök vagyunk, tehát hősi halált kell halnunk! Nem akarom a maradék időmet ágyban tölteni és várni a halált.
- Jól beszélsz, drága barátom! - tápászkodott fel a botja segítségével Tetűközi. - Benne vagytok egy utolsó kalandban?

A társaság örömittasan kászálódott fel az ülőalkalmatosságaikból, valaki a sétabotjára és valaki pedig a harcot rég látott fegyverére támaszkodva.

- De hova menjünk? - kérdezte Lara.
- Mit szólnátok, hogy ha végre leszámolnánk azzal a boszorkánymesterrel? - kérdezte mosolyogva Bekk.
- Legyen úgy, drága barátom! - válaszolt Harold.

És az aggastyán hősöket soha nem látták többé...