Könyvkiadás manapság - Az írás mostohagyermek

Külvilág / Művészet (130 katt) Xenothep
  2020.04.07.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/3 számában.

BEVEZETŐ - Avagy a szerző előszava

Le kell írnom, mert ezt követeli sok holt író és költő emléke, szellemi termékeik emberekre gyakorolt hatása, minden valaha élt művész, aki csak tollat ragadott önmaga és a nép szórakoztatása érdekében. Történetem több szálon fut, mely' némi káoszt eredményezhet, de ígérem, hogy a végére gömbölyű lesz. Tisztában vagyok vele, hogy eme írásom kikúrt teátrális, infantilis, dilis és erőteljesen szubjektív, de ahogy a pszichiáterem is mondta, miközben az ápolók meghúzták a szíjakat a végtagjaimon:

- Ki kell adni, Heteske. Néha egyszerűen csak ki kell mondani, ha nincs tányér, vagy váza a közelben, amit földhöz lehet vágni.

(Később a sikolypárnát javasolta, mai napig jó szolgálatot tesz.)

A műben szereplő szereplőkkel, helyekkel, tárgyakkal, idézetekkel, paranormális jelenségekkel bárminemű vélt, vagy valós hasonlóság kizárólag a véletlen műve! (De azért szóljatok, ha ismerős!)


ELSŐ FEJEZET - Amelyben verbális dühöngésé a főszerep, mert nem volt a közelben váza

Beadtam több regényemet több kiadóhoz, nagyjából az a lényeg, hogy izé, nem felel meg ebben a formában, na de pár tíz, vagy százezer forintért gatyába rázzuk ezt a jópofa kis írást, mert az irodalom számunkra minden pénzedet megéri! A legutóbbi próbálkozásom épp elbírálás alatt van, ami nagyon komolyan hangzik, de valójában annyiról szól, hogy a közel 120 beküldött művet egy vagy két ember olvasgatja el, és majd egyszer csak az enyémre is sor kerül. Komoly azonban, hogy minden páratlan napon részletet közölnek az aktuális regényből, mindig az első egy-két fejezetet, amihez hozzászólhat bárki, főleg az írótársak, akik saját műveik értékelésére várnak. (Az írótársak véleményalkotására még visszatérek később.) Amikor 5 részlet megjelent, jön egy összefoglaló, a lektori véleményezés, ahol részletesen leírják, hogy miért is egy rakás szar az írás, és elkaszálják. Oké, ez drámai túlzás volt, valójában nagyon korrekten, minden személyeskedést mellőzve írják meg a véleményt, ahogy egy profihoz illik, majd elkaszálják a művet. Ezt egyfelől megértem, ez az előszűrésnek nevezett folyamat, ahol a lektor átnézi, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkozni az amatőr író művével, és nem küldi tovább, ha úgy ítéli meg, hogy nem jó. Másfelől baromira nem értek egyet, mert egyetlen ember véleményéről van szó, aki:

1. - Lehet bármilyen profi, szerintem akkor sem tud objektíven hozzáállni. Nem is lehet, hiszen ha van is szabványa egy mű megírásának, az a tartalomra semmiképpen nem vonatkozhat több okból sem. Például hol a fenében van akkor az alkotói szabadság?

Ez egy fontos kérdés, még felmerül párszor.

2. - Az írástechnika kérdése is zavarba ejtő, hiszen van az alkotó egyéni stílusa, meg van valami elvárás, ami szintén nincsen kőbe vésve.

Rendben, fogadjuk el, hogy a kiadó értelemszerűen egy üzem, profitra hajt, és nem öl bele pénzt valamibe, ami számára nem értékes. Tisztelettel, kurvára nem értek egyet ezzel sem, az általam olvasott részletek alapján baromira elolvastam volna a könyvet, akár meg is vásárolom, de nyilván nem fog megjelenni ebben az életben, hiába érdekel engem, és esetleg ezer más embert. Ez annyiban háborít fel, hogy nincs választási lehetőségem. Ha bemegyek egy könyvesboltba, kezembe veszek egy könyvet, teszem fel a Sci-fi címszó alattiak közül, elolvasom az ajánlást, és ha úgy ítélem meg, hogy érdemes elolvasni, akkor megveszem, hiszen érdekel. Ez az én döntésem. Hogy a fentiekkel nem értek egyet, az egyéni problémám természetesen.

A lényeg, hogy nem jut el az olvasókhoz a könyv, mert egyvalaki úgy döntött, hogy nem érdemes elolvasni. 2020-ban már ennél sokkal több lehetőségünk van*, de ezt megint csak az idealizmusom mondatja velem. Tehát amatőr alkotótársam műve nem jutott tovább a szerkesztőhöz, mit lehet ilyenkor tenni? Nos, van közönségszavazat, ha kellő like gyűlik össze, akkor ingyen vagy kedvezményesen részt vehet egy újabb véleményezésen, az alkotó elmehet egy írói tanfolyamra (WTF, és a tehetség?**) aztán futhat egy második kört egy évvel később, újra beadva pályázatra a művet. Most mit veszíthet pár tízezer forinton, meg egy éven kívül? Legfeljebb megint elkaszálják a francba.


MÁSODIK FEJEZET - Avagy amatőr alkotótársaink véleményezése

Azt mondja az egyszeri hozzászóló: (szabad átköltés)

" - A főszereplő unalmas, a mellékszereplő minek van benne, nem működik a kémia köztük (ettől is megőrülök. A kémia MINDIG működik, csak a frázisokban nem) mellesleg ez nem is a zsánerem,*** sőt kifejezetten untat, de azért elmondom a véleményemet, mert szerintem az én véleményem nagyon fontos. Az eleje nagyon túlírt**** Olvasd el Stephen King: Az írásról című művét, sokat tanulhatsz belőle! Amúgy azért gratulálok a kikerüléshez***** meg minden."

Ezt most kibontom.

" - Amatőr vagyok, akárcsak te. Jó eséllyel rohadtul tetszett, amit írtál, és jobb is, mint amit én írtam, de ezt soha nem vallanám be! Elképesztően jó a stílusod, ragyogóak a körmondatok, minden hangsúly a helyén van, de égessenek el, ha nem írom inkább azt, hogy túlírt. Ja, és Stephen King: Az írásról című művét feltétlenül megemlítem, mert az baszki az etalon! Amúgy grat."

Van olyan hozzászóló is persze, akinek őszintén tetszik az írás, és a negatív lektori után megy az értetlenkedés, hogy "de miééért?..." Hát ja. A legtöbbet feltett kérdés.

Egyébiránt természetesen nekem is van véleményem adott művel kapcsolatban, és nagyon szeretném megosztani az alkotóval, mégsem teszem. Pont azért nem, mert látom a mások által írt hozzászólásokat, ami alapján már belőttem, hogy kik azok, akiknek örökké van mondanivalójuk, és az miről szól. Rengetegszer jártam már úgy, hogy ellent mertem mondani eltérő véleményem okán, amiért azonnali máglyahalálra ítéltek többnyire, bár megkaptam azt is egy alkalommal, hogy nacionalista ideológiákat vallok. Rögtön ezután lekommunistáztak, nem csoda, hogy identitászavarom van.

Na de miért?...

Nos azért, mert inspiratív vagyok, és nem balhézok, nem gondolom, hogy jobb vagyok bárkinél, hogy én vagyok a világ töke, a véleményem pedig hihetetlen sokat nyom latban, kilóban és megatronban. (Vagy mi a rossebnek nevezik.) Azt ugye már megfigyelhettük mindannyian bármilyen fórumon a hozzászólás szekcióban, hogy csak kétfajta ember létezik, a lényeg, hogy lehessen oltani egymást. Ettől hányingerem van, eccerűen undorít, és elkeserít, hogy mennyire nem képes senki felülemelkedni önmagán.

Nekem meg még az is komoly dilemmát okoz, hogy beküldjem-e ezt az írást, mert ugye én most állást foglaltam, véleményt alkottam, és nem átallottam papírra vetni******. Bár valójában ez nem vélemény, csak egy váza földhöz csapása, szóval akár be is küldhetem. Ja, beküldöm, aztán majd gratulálok magamnak a kikerüléshez.

Stephen Kinget azért nem ildomos emlegetni feszt, mert következetlenség, és ha valami, az igazán kiborít. Amikor megírják a véleményt, akkor röpködnek a nagy nevek, J.R.R. Tolkien, Stephen King, George R.R. Martin, és az ő műveikhez, írástechnikájukhoz, stílusukhoz hasonlítják egymást.

Ne már.

De tényleg, egyszerűen csak ne már.

Komolyan azt érzem, hogy magas a mérce. Sőt megugorhatatlan. Mégis mi a retket vár el egy amatőrtől egy másik amatőr? Túlírt? Unalmas? Olvasd el S.K. könyvét?... Nincs az az amatőr író, aki felvehetné a versenyt ilyen nevekkel. Már csak azért se, mert még egy könyve se jelent meg az említett amatőr írónak. És persze a legjobb, hogy ha van nyolc hozzászólás, akkor az nyolcféle lesz, úgy bizony. Pont azért, mert mind szubjektív. A vélemény tök jó, ha egy építő jellegű kritikát fogalmaz meg, de ebben az esetben (amiért tudniillik elgurult a gyógyszerem) az történt, mint a kedvenc filmkritikám esetében, amikor aszongya a Youtube szakon végzett neves filmkritikus:

" - Bár nem láttam a filmet, de..."

Akkor kussolj, bezmag! Mi a szentéletű édesanyád tekintélyes méretű hátsófelét képzelsz magadról, hogy véleményezel bármit, amit nem is láttál, hallottál, olvastál?... No de ilyet neveltetésem okán nem írok a hozzászólásokra válaszként. Meg azért, mert le nácikommunistáznak, aztán mehetek megint a sarokba értetlenkedni. Legfőképp pedig azért, mert (én naiv) azt képzelem, és feltételezem másokról, (akiknek megadom a tiszteletet azzal, hogy érett gondolkodású felnőttként tekintek rájuk) hogy képesek éretten viselkedni és kommunikálni, logikus érvekkel alátámasztva mondanivalójukat, amennyiben nem értenek egyet valamivel / bármivel. Én nem akarok nevelni senkit, se a saját véleményemre hajlítani. Se energiám, se kedvem ehhez, no meg azért azt felismerem, ha valami halál fölösleges. Ezzel természetesen nem a nemlétező felsőbbrendűségemet domborítom ki, hanem arra utalok, hogy vagy én nem értem az embereket, vagy ők nem értenek engem, vagy mindkettő. (Vajon mi a francnak is magyarázkodok egyébként?)

A másik, amikor a véleményezett mű alkotója szintén naivan felhoz egy példát, akár Tolkient, hogy bezzeg a mesternek lehetett, akkor most az ő írásával mi a baj? Ez a kérdés jogos. Temérdek könyvet olvastam el életem során (A szürke 50 árnyalatát is beleértve, nem győzöm letagadni), és állíthatom, hogy voltak köztük olyanok, amiket sírva égettem volna el legszívesebben. (Guy Montag, ments meg a hulladékoktól!...) Az 50 árnyalat pont ilyen volt, és hm... hát nem mostanában adták ki? Az hagyján, de trilógia lett! És még filmet is csináltak ebből a minősíthetetlen stílusban megírt, ócska, sablonos, ponyva nagymama pornóból! Még azt is bátorkodom feltételezni, hogy a magyarra fordítás csak használt a nyelvezetnek, ami így is fogcsikorgatóan idegesítő volt, "suttogom, motyogom, pirultam el, szent szar!"

De persze méltánytalan lenne az ilyen ócskaságokat felhozni példának, maradjunk csak Tolkiennél. Erre a válasz pediglen így hangzott:

" - ...az olvasó szokások megváltoztak, a Netflix korában a láncszerű filmnézéssel, és az egyre nagyobb élményt adó számítógépes játékokkal versenyzik minden könyv."

Ez volna a magyarázat arra, hogy miért is kell minden amatőrnek elsőre kifogástalan stílusban, jól adagolt feszültségekkel teli, fordulatos, izgalmas, jól fókuszált, és központozott, abszolút nem túlírt, és Stephen King: Az írásról című művét alapul vevő tökéletes regényt írnia.

Marhaság.


HARMADIK FEJEZET - Visszatérés a kezdetekhez

Az írás mostohagyermek.

Hónapok, talán évek munkája van egy könyvben, és nem csak arra a nettó időre gondolok, amikor az alvás, vagy egyéb elfoglaltság rovására elcsípünk egy-egy órát, rááldozva szellemi termékünk formába öntésére, és a papír / klaviatúra fölött görnyedve írunk, mint a bolond. Az is temérdek idő, amíg az ötletből jegyzetek, karakterlapok lesznek, a sokszor húsz perces magunk elé bámulás, amíg körvonalazódik a történet, a rengeteg séta a szakadó esőben, amikor észre sem vesszük, hogy két busz is nyakig lefröcskölt, mert éppen révületben vagyunk, ahogy az ihlet elöntött, a sok-sok kutatómunka, aztán meg a rohadt jegyzetek keresése, hát ideraktam, bassza meg, világosan emlékszek rá, hogy... Jé ott van. Nahát...

Sok idő. Mindent vissza tudunk kapni vagy szerezni, az időt nem. A saját időnkkel lehetünk nagyvonalúak, a mi döntésünk, hogy a fennálló időt mire fordítjuk. Ha ez egy regény megírása, akkor a sok idő felértékelődik, hiszen létrehoztunk valamit. Lelkesek vagyunk, beküldjük egy kiadónak, ahol aztán jön a szakvéleményezés, meg a hozzászólások.

- Túlírt, ilyen, olyan, szerintem az nem kell, ezt a 170 oldalt dobd ki a picsába, a főszereplő nő szerintem legyen férfi, ja és inkább orangután, meg ne a lovagkorban játszódjon a sztori, hanem inkább a közeljövőben, a konfliktus meg lehetne az, hogy...

Na várj egy kicsit! Képzeld el, hogy így odamész Auguste Rodinhoz, amint épp a Gondolkodót faragja, és azt mondod neki:

- Figyu már, mester, ez tök jó, de szerintem csinálj neki három kezet, és ne üljön, hanem feküdjön, miközben áll, nézzen a távolba, az egyik kezét hátratéve, a másikat a seggébe dugva...

Adódik a kérdés, hogy a mester vajon mikor nyomja a bal szemedbe a vésőjét, vagy eteti meg veled a kalapácsát. Vagy akár odalépsz Michelangelo Buonarrotihoz a Sixtus kápolnában, amint éppen kávészünetet tart, és lelkesült mosollyal kezdesz bele:

- Hallod, ez atom, mi lenne, ha azok az angyalok szkafanderben lennének? Inkább amoda fesd azt az alakot, de ne szőke legyen, hanem barna, és a lovakra fessél Nike jelet, mert az nagyon menő!...

Mindkét füledben egy kék festéktől csöpögő ecsettel távoznál, ha még életben lennél. Gondolkodj el azon, ha bármelyik híres költőnek beleugatnál, hogy hogyan írjon verset, csak annyit kérdezne:

- Tudod, mi az anyós mértékegysége? Megakurvaanyád!

Az alkotói szabadság ugye. Az íróknak nem jár, vagy mi? Milyen jogon veszi bárki magának a bátorságot, hogy beledumáljon, mit miért hova írunk? Norton, emlékszel, mit írtam neked válaszul a "Miről írjak, és kinek?" című művedhez? Akár be is másolhatnám ide az írásoddal együtt, de eb legyek, ha megteszem, akit érdekel, keressen rá mindkettőre.

Összefoglalva, rohadtul felháborít, amiért az írás ennyire perifériára került, hogy a könyvek elavult dolgokká váltak, és ha van némi írói vénája szerencsétlen amatőrnek, akit hajt a jól ismert kényszer, akkor tömheti a fiókjait, vagy az adattárolóját netán egy non-profit fórumot az írásaival, mert "...az olvasói szokások megváltoztak".

Még írhatnék arról is, hogy fent említett kiadó egyik kezdeményezése egy olyan személyes találkozó volt, amit "igazi csajos nap"-ként aposztrofáltak, és minden tiszteletem a csajoké, meg minden, de ne haragudj már, hogy hímnek születtem, én kérek elnézést az Y kromoszómámért. Mindenesetre baromi kíváncsi vagyok, hogy a lektor lát-e valamiféle fantáziát a művemben (Fantasy zsáner. Bocs.) és pozitív elbírálás esetén, amennyiben továbbjut az előszűrőn, vajh eljut-e végül a Főszerkesztőhöz? Bármi is történjék, esküszök, hogy változtatok a véleményemen (mert erre is képes vagyok) és megbocsájtok magamnak, amiért ilyen seggfej módon előre ítélkeztem.

Hölgyeim és uraim, köszönöm megtisztelő figyelmüket, és hogy eljöttek ezekben a zord időkben is elmém kietlen csarnokaiba. Igor kikíséri önöket, ám szabadjon ajánlanom, hogy nézzenek körül a könyvespolcaikon. Emeljenek le egy könyvet, fújják le róla a port, nyissák ki, és adják át magukat annak a semmihez nem fogható érzésnek, hogy egy ember gondolatait tartják a kezükben nyomtatott formában, sok-sok hónap munkáját, az író materializált idejét, amelyet önöknek adott. Az érték önökben van, akik látják, és értik mindezt. Mi írók önökhöz beszélünk... Mert tudjuk, hogy értik.

_____________________________________________________________________________________
* Például kikerülhetne E-book formátumban, illetőleg egy online oldalon, ahol szintén bele lehet olvasgatni, mint egy könyvesboltban. Láttunk erre számtalan példát egyébként, nem értem, itt miért ne működhetne. (Na jó, a Publio kiadó egy külön történet, de "én meg nem szólalok azon a nyelven".)

** Hiába tanítanak énekelni, ha nincs zenei hallásom és énekhangom, akkor nem fogok tudni énekelni.

*** Itt így nevezik. Sci-fi zsáner, Young Adult zsáner, és így tovább.

**** Ez a kifejezés a mániájuk. Túlírt. Bármi, ami nekem nem érthető, vagy unalmas, az túlírt.

***** Nem a megjelenéshez gratulálnak, hanem a kikerüléshez. Gratulálok, hogy kikerülted a szemetesvödröt, és nem estél bele fejjel, banyek.

****** Papírra vetni - régies elnevezése gondolataink fizikai megjelenítésének egy egyszerű lúdtoll, ceruza, később golyóstoll segítségével. Gondolatainkat papírra vetjük, ahol gondolataink magvából kikelnek mély értelmű mondanivalónk csírái, bár csak az igazán kivételeseké maradnak meg, és válnak erdővé.

Előző oldal Xenothep
Vélemények a műről (eddig 12 db)