Hullócsillag

Szépirodalom / Novellák (767 katt) n13
  2020.03.24.

Az ezüstszínű X5-ös BMW halkan suhant az autópályán a hajnali szürkületben. Még nem volt nagy a forgalom, Roman az anyósülésen bóbiskolt az átbulizott éjszaka után, Jack, a menedzsere vezetett. Igaz ő sem volt sokkal jobb állapotban, de a megivott vödör kávé legalább már hatott. A kilométeróra száznegyven körüli tempót mutatott. Siettek, hogy odaérjenek a következő városba a turné következő állomására, a többiek már ott várták őket.

Egy újabb nap, egy újabb koncert és újabb rajongók. Ez van, ezt vállalták. Kemény dolog a zenészek élete - gondolta Roman félálomban.

- Kérsz egy cigit? – Jack hangja szakította meg a gondolatait, aki egy bontott Marlborós csomagot nyújtott felé.
Félálomban kivett egy szálat.
- Köszi! – mondta.

Jack tüzet adott neki, és maga is rágyújtott. Egy darabig csendben cigarettáztak, miközben az X5-ös falta a kilométereket. A rádióból hangos rock zene szólt, és Roman ütötte a ritmust a térdén. Mindig ezt csinálta, ha tetszett neki a zene. Arra gondolt, még csak huszonhét éves, és mint a Nightfish énekese, máris ünnepelt sztár. Mindig is ez akart lenni, keményen küzdött érte. Szerette a velejáró dolgokat is, a hírnevet, a pénzt a csajokat és a piát, meg mindent, ami még jött. Néha annyira kiütötte magát, hogy szinte csak robotpilóta üzemmódban énekelt a színpadon. Viszont hangja ilyenkor is csodásan szárnyalt. A színpadra termett, megőrültek érte az emberek, népszerűsége csúcsán volt.

Jobban kéne vigyáznom magamra – gondolta néha, de hamar elhessegette az efféle gondolatokat. - Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, vagy amíg felmelegszik. Rock ’n’ roll feeling!

Az BMW órák óta töretlenül száguldott távoli célja felé. Jack nagyon küzdött az álmossággal, de muszáj ébren maradnia. Megállásról most szó sem lehetett.

- Jó volt tegnap az a csaj, az a vörös, nem? Roman! – kérdezte, de nem kapott választ.

Ahogy átpillantott az anyósülésre, észrevette, hogy útitársa már az igazak álmát alussza. Biztonsági öve lecsúszva lógott mellette. Jacket ez nem igazán zavarta, ő se szerette bekötni magát.

Fene egye meg az arcot, elaludt! – gondolta Jack. – Legalább kicsit beszélgethettünk volna. Az mindig bejön álmosság ellen.

Nem volt mit tenni, próbált a zenére koncentrálni, de hiába kapcsolgatott, most egyik csatornán se volt semmi normális zene.

Ezek a mai nyálas popslágerek mindenhol, semmi tökös rock vagy valami metál – gondolta, azzal mérgesen kikapcsolta a rádiót.

Csigalassúsággal vánszorgott az idő, csak az autó motorjának monoton zúgása hallatszott. Hirtelen az autó alig észrevehetően elkezdett lesodródni az útról. Aztán egy hatalmas csattanás - a BMW teljes sebességgel belerohant az előtte haladó kamionba. Az autó egyből szétroncsolódott - mindketten azonnal szörnyethaltak.

Az összes újság címlapon hozta a szomorú hírt:

„Tragikus közúti balesetben ketten vesztették életüket, Roman Szabo, a Nightfish énekese és menedzserük, Jack Stein”.

Aznap még egy másik kisebb szenzációról is megemlékeztek a lapok, egy üstökösről, ami az éjszakai égbolton volt látható este fél tíz magasságában. Hosszú, vörös csóvát húzva maga után, egy darabig nagyon fényesen ragyogott, majd örökre eltűnt.

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 2 db)