Partizánok az orosz télben…

Szépirodalom / Élet-halál (23 katt) jocker
  2020.11.21.

Történet HIAQ-ban és az epilógus 10 szavasokban…

Oleg és Tamara,
Elszakadtak többiektől.
Hódara arcukban…

*

Esteledett. Sötét,
De a dara is sűrű volt…
Nem tudták, az irányt.

*

Társukat meglőtték,
Többiek meg elszaladtak.
Iván, vajh’ él-e még?

*

A látásviszonyok
Egyre pocsékabbak lettek.
Merre van az irány?

*

A sík mezőn mindent
Elnyelt a hófehér homály!
Az apró hópihék.

*

A szél kerengve fújt,
Ismeretlen hangot hozott!
Mintha beszéd lenne.

*

Egy kőrakás épp ott
Volt, gyorsan mellé feküdtek.
Szélárnyék is hideg.

*

Lánynak a csizmája
És a szoknyája is nedves.
Kezdi hideg rázni.

*

Puskát elvesztette.
Olegnek volt, de egy töltény.
Csizmatalpa lyukas.

*

Két napja nem ettek.
Lány már ájulásba aludt.
Oleg keltegette!

*

Gondolta, most jó az
Alkalom, hogy némethez áll.
Sztálingrád már úgy sincs…

*

Egy tölténye volt, de
Tanút nem akart hagyni. Lőtt!
Lány vizes hátába…

*****

Sors teljesen kiszámíthatatlan,
Jövő teljességgel láthatatlan.
Sorfordulat bármikor lehet! Váratlan.

*

Tamara élt, vérzett, magához tért,
Kúszott! Suttogva kiabált! Segítséget kért.

*

Kétszáz méterre volt egy falu,
Lány tudta. Kúszott! Ismerős kolhozfalu.

*

Ott lakott a barátnője. Szélső házban.
Odaért! Kutyák ugattak udvarban.

*

Oleg fáradt volt, éhes, hallucinált.
Szembetalálkozott policájokkal, mint egy illuminált.

*

Földije felismerte! Felkiáltott, hogy partizán!
Géppisztollyal megsorozta! Ő volt… pajtikám…

Vecsés, 2015. július 18. – Kustra Ferenc
Vaszil Bikov: „Ki tudja, visszatérsz-e” c. regénye ihletésével írtam.

Előző oldal jocker