Téli induló

Szépirodalom / Versek (59 katt) atesz990
  2019.12.31.

Jég szirma keseríti,
Az idő fogait.
A Nap lángoló tekintetét,
Mely zakatol, halkan itt.
Távozik belőle a meleg,
Minden csak megfagy,
Keményre dermed.
Ősi szimbóluma
Nem veti meg lábát már.
Szakadt a hó, volt boldogság.
Régi gyermek idők múltak,
Szívekbe nincs visszhang.
Ahogy remél, a napsugár,
Kettétöri a jéghideg Telet tán?
Egy régi, jelképes talizmán,
Már nem lebeg a tarisznyán.
Betegség ránézve, visszakapva,
De az élet neki ezt megfordítja.
Rám kacsint a jövő, ideje folytatni,
Boldogabban élni, soha nem feladni.
Megmászni a legnagyobb hegyeket,
Ami egy völgybe, célokhoz vezethet.

Előző oldal atesz990