Egyperces krimi

Szépirodalom / Novellák (44 katt) Norton
  2019.12.31.

Natasa igen feszült volt az utóbbi időben. A férjével egyre többet veszekedett, és egyre hevesebben. Hiába mondta neki az édesanyja már a legelején, hogy magyar férfihoz ne menjen hozzá, ő nem hallgatott rá. És most ennek issza a levét, de rendesen.

Pedig eleinte olyan szépen indult a kapcsolatuk a párjával. Tamás szerény férfi volt, és igen jóindulatú. Egy idő után azonban rendesen elromlottak a dolgok, de valahogy nem voltak képesek elválni, pedig sokszor nagyon közel kerültek már hozzá.

Mint például tegnap. A vita ismét a pénz miatt alakult ki köztük. Natasának elege lett abból, hogy a párjában nem volt semmi ambíció. Sokkal magasabb fizetése lehetett volna, ha új munkát keres, de megmaradt a régi helyénél, ami semmiféle kihívást nem jelentett már a számára.

„Öreg vagyok én már váltani” - ismételte folyton.

Nem érdekelte, hogy a felesége már szinte kétszer annyit keresett, mint ő, és az se nagyon zavarta, hogy egyre drágább volt minden.

Natasa szívbeteg volt, erős gyógyszereket szedett, de mégis többet küzdött az előrejutásért. Mert fizetniük kellett a rezsit, a hiteleket, mindkettejük életbiztosítását, a lakásfelújítást, és a többi.

A nőben egyre jobban megerősödött az a meggyőződés, hogy a párja egy lusta semmirekellő, akinek semmi se számít. A gyerekek már régen kirepültek, és Natasa úgy érezte, hogy most a férjét kell eltartania. Ráadásul, amikor tegnap közölte vele, hogy meghívta az anyját a hétvégére, Tamás meglehetősen modortalanul reagált rá, mert gyűlölte az anyósát. Ez egy újabb csapás volt a kapcsolatukban.

Aztán valahogy ismét a pénzre terelődött a szó, és már megint marakodtak. Pedig egy napot kellett volna csak kibírniuk, ugyanis a férfit a munkahelye másnaptól kiküldetésbe rendelte egy kétszáz kilométerre lévő városba. Több mint egy hétig kellett távol lennie. Tehát otthon se lesz, amikor megjön az anyósa, akkor mégis mi baja volt? Ebből is látszott, hogy valósággal gyűlölte az éltes, orosz hölgyet.

Amikor a férfi végre elment a kiküldetésbe, Natasa örült is neki, meg nem is, mert jó lett volna azért békében elválniuk. Sóhajtott egy mélyet, és belekortyolt a zöld teájába, amikor diszkrét csengetés hangzott fel. Talán az anyja korábban érkezett meg?

- Megyek! - kiáltotta élénken, aztán ajtót nyitott.
A meglepetéstől eltátotta a száját, mert a férje állt a küszöbön.
- Te meg hogy kerülsz ide? Nem a kiküldetésen vagy?
- Elszöktem az éj leple alatt. Senki se vett észre. Békülni szeretnék veled!
- Te őrült vagy!
- Beengednél? Csípős hideg van kint.
- Mi lesz a munkahelyeddel? - kérdezte a nő, miközben ösztönösen félreállt, hogy a másik beléphessen.
- Ne aggódj, mindjárt visszamegyek! Észre se fogják venni, hogy eljöttem. Csak azért jöttem, mert sajnálom, ami történt…
- Nem kéne ezt most szóba hozni!
- Pedig beszélnünk kell róla! Tudom, miket vágtam a fejedhez. Hogy egy felszínes, kapzsi nő vagy, aki sosem értékelt engem igazán.
- Szép kis alak vagy. Azért jöttél ide, hogy folytassuk a marakodást?
- Egyáltalán nem! - szögezte le a férfi. - Rájöttem, hogy nem te vagy a felszínes, hanem én. Én vagyok, aki nem értékel téged eléggé. Hogy tudnám ezt jóvátenni?
- Jóvátennéd? Nem tudok eligazodni rajtad. Nemrég még a pokolba kívántál, most meg úgy viselkedsz, mint egy szerelmes kamasz.
- Mert tényleg szeretlek!
- Néha furcsán mutatod ki.
- Nem tudom, hogy hogyan tegyem ezt jóvá, de hidd el, azon leszek! Először is, fogadd ezt el, kérlek!

Egy matrjoska babát nyújtott át a meglepett nőnek.

- Ezt meg minek hoztad?
- A régi hazádra emlékeztet. Csak nézd meg, mi van benne!
Natasa a fejét csóválta.
- Jól van, gyere!

Bement a szobába, a párja pedig követte.

Natasa kíváncsi izgalommal csavarta le a baba alját, de nem egy kisebb babát talált benne, hanem egy díszes üveget. Nem szerette volna, ha a férfi úgy érezné, hogy túl könnyen megbocsátott, ezért elhúzta a száját, miközben a polcra tette a babát.

- Itt talán jól fog mutatni.
Aztán a kezébe vette az üvegcsét.
- Tudod jól, hogy nem szeretem a parfümöket. Vagy ha igen, annak nagyon jó illatúnak kell lennie. Nem jó, ha túl erős.
- Csak nézd meg, hogy milyen! - mosolygott Tamás, és hátrébb lépett néhányat, hogy úgy csodálhassa a hatást. Látszott rajta, hogy nagyon szeret örömet okozni. Natasa a kézfejére fújt egy adagot a parfümből és megszagolta.
- Ennek se íze, se bűze! - komolyodott el. - Mi a fene ez?
A férfinak mintha az arcára fagyott volna a mosoly.
- A legkitűnőbb sisakvirág koncentrátum. Állítólag egyszer Claudius császár felesége, Agrippina is ezzel a virággal lepte meg a férjét.
- Sisakvirág? - húzta fel a szemöldökét Natasa. - Még sosem hallottam róla.
- Nem csodálom. Ez egy igen ritka parfüm. Fújjál egy kicsit a nyakadra is! Kell neki egy idő, de hidd el, nagyon hatásos!
Natasa ismét a kézfejére fújt belőle, de egyáltalán nem volt jó illata.
- Egy kicsit émelyítő, de semmi komoly.
Aztán a fejét csóválta.
- Lefogadom, hogy a piacon vetted. Jó nekem az olcsó pancsolmány is, igaz, te sóher?
- Dehogyis! Ilyesmit nem árulnak a piacon.
- És lefogadom, hogy ismét átvert valaki, te szerencsétlen.
- Pedig nagyon jó…
- Ugyan már, ez egy szar! - csattant fel hirtelen Natasa, miközben elsápadva a mellkasához kapott. - Te mindig csak felbosszantasz! Nem is értem, hogy lehet valaki ennyire élhetetlen! Egyszerűen semmire sem vagy jó!
- Én nem vagyok jó? - morgolódott a férfi. - Te mit tettél értem eddig?
- Mit tettem érted? Csak nézd meg a te fizetésedet, aztán nézd meg az enyémet!
- A saját pénzedet mindig magadra költöd! Mondd, hogy nem így van!
- Tán rád költsem a pénzem? Jó pofa vagy!
- Akkor miért érdekel, hogy mennyit keresek? A közös kasszába ugyanúgy berakok, mint te.
- A szájalás az nagyon megy, de még egy parfümöt se tudsz megvenni, te balfék!
- Igen?! - fortyant fel ekkor Tamás is. - Akkor add vissza! Add csak vissza, te hálátlan dög!
Bőrkesztyűs kezével elvette a parfümöt Natasától, és bőszen kifelé indult. A halvérű férfitól meglepő volt ez a fajta agresszív viselkedés.
- Most meg hová mész, te szerencsétlen? - csodálkozott a nő.
- El innen! - fordult meg Tamás. - El innen, mert inkább megyek az idióta kollegáim közé, mintsem, hogy veled maradjak! De ne várd meg, hogy visszajöjjek!
A tekintete egészen ijesztő volt.
- Mi van veled?
Tamás még az ajtóból is visszafordult.
- Elegem van abból, hogy úgy bánsz velem, mint egy senkivel, de majd meglátod… majd meglátod, te szemét!
- Kotródj már innen kifelé! - kiáltotta dühösen Natasa, majd kulcsra zárta az ajtót és bereteszelte, mihelyt kilépett a férfi.
- Hálátlan dög!
- Takarodj! - kiáltott a nő, majd ismét a mellkasához kapott. Összegörnyedve a fotelhez sétált, és valósággal beleroskadt.
- Jó lenne egy pohár víz… - nyögte elhalóan.

A szíve össze-vissza vert, a szája félrehúzódott, a karja zsibbadni kezdett. Szenvedő arcot vágott, aztán előrezuhant a fotelből.

Tamás odakintről hallotta az eldőlő test döbbenését. Gonoszul elmosolyodott, és óvatosan a zsebébe csúsztatta a parfümöt.

- Ez hatásosabb, mint gondoltam - motyogta halkan maga elé, ahogy kiment a kiskapun.

Óvatosan nézett körül. Nem látta meg senki. Ma a szomszédok is távol voltak, az anyósa pedig csak holnap reggel fog megérkezni. Legalább megtalálja a leánykája tetemét.

A sisakvirág szívritmuszavart okoz, és azzal fojtja meg az áldozatát. A mérge a bőrön keresztül gyorsan felszívódik, és a fulladáson kívül nem sok tünete van. Állítólag a vizeletből már ki tudják mutatni, ha a boncolás mellett dönt a hatóság. Persze Natasa szívbeteg volt, a halál oka pedig könnyen megállapítható lesz, tehát kicsi az esély a boncolásra. Tamás bevállalta a kockázatot, mert már nagyon elege volt a nőből. Ráadásul már hosszú évek óta nagy összegű életbiztosítása volt.

A férfi nem tartotta valószínűnek, hogy nyomozás indul az ügyben, mivel a ház ajtaja belülről van zárva, így idegenkezűségre nem fog utalni semmi. Egy laza szívleállás pedig egy már évek óta szívbeteg nő részéről egyáltalán nem lesz meglepő.

Tamás elégedett volt magával, mert jól játszotta el a haragvó férjet, és elérte, hogy a felesége bereteszelje utána az ajtót.

- Hihetetlen ez a Natasa - suttogta halkan, miközben a távolabb parkoló kocsija felé sétált. - Pedig megmondtam neki, hogy sisakvirág. Miért van az, hogy sohasem figyelnek rám a nők?

Vége

Előző oldal Norton