Reményváró

Szépirodalom / Versek (20 katt) Meda W. Dark
  2019.11.09.

Fesztelen rabul ejt a bűvölet –
miközben szállnak a levél-lepkék,
én is röppenek törékeny velük,
a magasba fel, ott az ég lenkék,
királynő leszek, s szél-király követ.

De a valóság szárnyamat leszeg –
pókfonalakká foszlik az álom,
tévképzetekbe áltatom magam,
a jövő ködös, már nem találom.
Látod az őszt most, mennyire beteg?

Nincsen királyom, se tiszta egem,
és vidám lepke-lelkű sem vagyok.
A változást én mégis úgy várom,
hogy amikor majd a derűm ragyog,
minden ágon az új remény terem.

Előző oldal Meda W. Dark