Újabb hatszor egy perc...

Horror / Novellák (48 katt) Egon C. Reid
  2019.11.12.

A mutáns (minihorror)

Fejére húzott kapucnival üldögélt egy kis kapualjban, a sikátor gyéren megvilágított szegletében, és türelmesen várt. Már három napja nem evett, és korgó hasa ezt bizony egyre gyakrabban jelezte is. Nem gondolta volna, hogy amikor beadja magának azt a szert, amit a laboratóriumból kilopott, az EZT fogja művelni vele. Narkós volt - bár sikeresen titkolta az intézményben -, csupán csak egy olcsó szerre vágyott. Olyan nagy bűn ez? Így aztán három nappal ezelőtt kihasználta, hogy egyedül maradt - gyakornokként - a teremben, és zsebre vágott egy kis üvegcsét, melyet az állatkísérletekhez használtak. Hazatérve aztán sietve be is adta magának. A rémálma másnap kezdődött, mikor megpillantotta magát a tükörben. Azóta ki sem mozdult a lakásból, csak ma este először, amikor már elviselhetetlen volt számára az éhség. A fickó, aki aztán végül is néhány perc múlva besétált a sikátorba, egy helyi gimnázium dzsekijét viselte. Láthatóan boldog volt, gondja semmi, mivel hangosan fütyörészett.

Már csak néhány méter választotta el az áldozattól, mikor hátralökte a kapucniját, feltárva így sűrű pikkelyekkel borított arcát. Sárgás szeme gyűlölettől sugárzóan követte a fickót, aki elhaladt előtte, észre sem véve. Kilépett az árnyékból, és követni kezdte. Amaz azonban megérezte, és hátra fordult. De elkésett! Még kiáltani sem volt ideje, mert a hatalmas fogakkal teli állkapocs villámgyorsan harapta le a fejét.

Veszprém, 2018. november 3.


A stoppos (minihorror)

Nem kellett sokáig várnom, hogy az út szélén felemelt hüvelykujjamra megálljon egy éppen arra közlekedő autó. Miután beültem a járműbe, robogtunk is tovább a húsz mérföldre lévő város, Ark’ Touls felé. Útközben hiába próbáltam beszédbe elegyedni a fickóval, szinte rám sem nézett. Felvett, és ezzel - úgy gondolhatta - le is tudta az „aznapi jótettet”. Csak akkor pislantott rémülten felém, amikor az autó bekapcsolt rádiója figyelmeztette a sofőröket egy olyasfajta kinézetű veszélyes emberre, mint amilyen én vagyok.

Ekkorra azonban már a megnőttek a szemfogaim, és váratlanul belemélyesztettem a pufi alak nyakába. Eleinte megpróbált vergődve eltaszítani magától, azonban minden egyes szívdobbanásával gyengült a benne lévő erő. Néhány perc múlva aztán - immáron vérpettyes arccal - útszélére kormányoztam az autót, majd otthagytam. Előtte azonban a fickó hulláját bevonszoltam az erdőbe a grizzlyknek, akik szép számmal garázdálkodtak a Nemzeti Parkban. Ezt követően - elégedett fantomként - eltűntem a fák között a leszálló ködben.

Veszprém, 2018. november 3.


A láda (minihorror)

A kislány bújócskázás közben talált rá a ládára. Ott hevert a cirkuszos kocsik között, közvetlenül a bűvész lakókocsija mellett. Sosem látta még ezelőtt a táborban, mindazonáltal jó kis búvóhelynek tűnt számára. Felnyitotta hát és belenézett; üres volt! „Szuper”! Így aztán, hogy a játszópajtásai ne találhassák meg, gyorsan bele is mászott. Összekuporodott, majd óvatosan ráeresztette a tetejét. A sötétben nem félt. Csak akkor ijedt meg, amikor valami váratlanul megharapta a lábát. Azonban akkor már hiába próbálta kinyitni a láda fedelét, az bizony nem engedett.

A bűvész - kávéval a kezében - lépett ki a kocsija elé délutáni szunyókálásából. Miután leült a lakókocsija ajtajában, és kevergetni kezdte a csésze tartalmát, egyfolytában az álmán gondolkozott. Azon az álmon, melyben egy fura fickó egy ládával - „egy igazi eltüntető ládával” - ajándékozta meg. Az álomban, akiket abba beletett - nyulakat, galambokat, vagy esetleg embereket -, mindegyikük számára szörnyű véget ért a varázslat.

Elmélkedésének egy kiáltó hang vetett véget:

- Sarah, kislányom, merre vagy? Gyere haza!

A hang irányába pillantva, rögtön meghűlt az ereiben a vér. Lakókocsija mellett ugyanis ott hevert az „ÁLOMLÁDÁJA”!

„Ohh, ne!” - nyögte, és eldobva a csészéjét rögtön mellette is termett. A csámcsogó hangok, melyet a láda kiadott, már egyre inkább halkultak. Végül megszűntek. A férfi ekkor sóhajtott egy mélyet, majd felrántotta a fedelet, és megpillantotta a vérrel borított gyermekruha foszlányait!

Bakonynána, 2019. március 19.


Az utolsó poszt (minihorror)

Már percek óta kint állt a sziklaperem szélén, és nézte az előtte elterülő csodálatos tájat. Széttárta karjait; úgy érezte, „Övé a világ”! Aztán, hogy mindezt a szépséget megörökítse - természetesen magával együtt -, elővette a telefonját, majd készített magáról egy szelfit. Amikor az exponálás véget ért - ott a perem szélén -, meg is nézte a képet. Mert ha nem lett jó, azonnal csinálhasson egy újabbat. A fotó azonban jó lett! Így aztán rögtön meg is osztotta ismerőseivel a közösségi oldalán. Még tartott a feltöltés, amikor egy rossz mozdulattól kifordult az egyik kő a talpa alól, ő pedig a mélybe zuhant.

Szinte alig volt már benne élet, mikor a két puma rátalált. Eleinte gyanakodva körbeszaglászták a levegőt. Aztán néhány perc múlva a legnagyobb testű vadállat közelebb sompolygott hozzá, és leszakította az egyik eltört karját. Ezzel egy időben pedig a másik is odaugrott és beleharapott a lábába, kiszakítva belőle egy jókora húscafatot. Mielőtt végleg elvesztette volna az eszméletét, meghallotta a közelében lévő - csodával határos módon sértetlen - telefonja pityegését. Ami a közösségi oldalán lévő új posztjának „Like”-jait és hozzászólásait jelezte.

Bakonynána, 2016.augusztus 2.


Halálos ásítás (minihorror)

Amikor a lány odaérkezett a buszmegállóba, cigarettázó, beszélgető és fülhallgatós emberek álltak már a reggeli járatot várva. Mivel metsző szél süvített aznap, egy kicsit behúzódott az egyik sarokba, és az elmúlt éjszakára gondolt, amelyet az új pasijával töltött. Az este ugyan nem volt unalmas, agyának oxigénhiánya mégis ásításra kényszerítette. Kezét azonban nem tette - illendően - a szája elé, mert olyan hirtelen jött az inger! Így aztán a pillanat tört része alatt hatolt be a lövedék a tátott száján keresztül, hogy vérrel és agydarabkákkal együtt távozzon a koponyája hátsó részén, beterítve a közelben ácsorgó embereket.

A szemközti bérház egyik résnyire felhúzott redőnye mögött a korábban elbocsájtott mesterlövész eltette a fegyverét a fegyverhordozó táskájába. Miközben elégedetten vette tudomásul, hogy hiába küldték el a szervezettől, még mindig biztosan lő. Majd most megmutatja nekik! Minden nap! Egy új helyen, egy új célpont! S mivel évek óta álmatlanságban küzd, kiválasztotta a célpontjait is! Ugyanis gyűlöli az ásítókat, és közülük is azokat, akik nem teszik a szájuk elé a kezüket. Egy ilyen ásításra nyíló száj pedig kitűnő célpont. Szóval becsukta maga mögött a feltört lakás ajtaját, és elindult új célpontot keresni!

Bakonynána, 2019. július 27.


A mézes süti (minihorror)

Már a harmadik sütit vette a szájába, amikor megjelent előtte az első furcsaság. A fogasról imbolyogva indult felé a korábban felakasztott kabátja, miközben annak széttárt karjai megpróbálták megölelni őt. Már majdnem elérte a kabát, amikor ő egyet-kettőt csapott maga előtt a levegőbe, és a ruhadarab a földre hullott. Lesöpörve a felesége által készített, kedvenc mézes sütijével teli dobozt. Miután egyenként visszarakta a sütiket a dobozba, újra elterpeszkedett a kanapén és megkóstolt belőle még egyet. Ekkor azonban váratlanul újabb rémkép jelent meg előtte. Azt látta, hogy a szék – amely eddig a fal mellett volt - ugrálva közelít felé, és csattogtatja képzeletbeli állkapcsait, mely ez esetben a háttámlája volt. Így aztán menekülni próbált előle, miközben a szék egyre közelebb jött felé, és egyre fenyegetőbben csattogott. E menekülés során jutott ki aztán az erkélyre, ahol még jobban megriadt, mert miközben látta a feléje közeledő széket, megpillantotta az új erőre kapott kabátot is, amely immár a székkel együtt igyekezett őt megölelni. Reménytelen helyzetét azzal próbálta még ellensúlyozni, hogy átmászott az erkély korlátján, mert ha netán ide érnek ezek a „rémségek”, ő képes lesz majd elrepülni a szobából…

A mintegy 1000 km-rel arrébb lévő feleség letette a telefon kagylóját, miután közölték vele, hogy a férjének agya - fényes nappal - absztrakt képet festett a hotel parkolójába, miután kiugrott a negyedik emeleti apartmanjából. A hívás után a feleség a konyhába ment, majd a kredencből elővette azt a kis üveget, amelyet még a nepáli kirándulás alkalmával vett titokban. A himalájai méhek által készített (köztudottan hallucinogén) mézet, majd a mosogatóba kanalazta, és leöblítette azt. Azután felhívta a szeretőjét.

Bakonynána, 2019. augusztus 18.

Előző oldal Egon C. Reid
Vélemények a műről (eddig 1 db)