Táblatolvaj
Elhitette volna velem,
Keveset ér az én életem.
Szedi magát, mint lopott pénz,
Ingatlanban úszna és kész.
Azt mondta még a nyár elején,
Ez a tábla kopott és selejt még.
Vicces kedvű ember ez a tolvaj,
Csak hogy vele van a sok baj.
Én nem adtam neki a vagyonomat,
Gonosz kis játékot űz a szombat.
Hazug közvetítő ez az árnyék,
Akinek egy jó kis csapdát szánnék.
Hónapokig nem jelentkezik,
Azt hiszi, agyvérzésem keletkezik.
Eladna mindent, saját boldogságáért,
Vele beszélni, a száj fáj, ég.
Nem lehet neki semmit mondani,
Lököttek sorát ő fogja tanítani.
Bölcs nem lehet egy öngyilkos fia,
Aki apját nem becsülte, másét nem is fogja.
