Éndalom (avagy a nárcisztikus férfi világszemlélete)
Mikor belenézek a tükörbe, és amit látok, az oly nagyszerű,
Az arcom és a testem még mindig milyen gyönyörű.
Brad Pitt és DiCaprio még holtversenyben sincs velem,
A világ összes asszonya sorban áll, hogy feleségül vegyem.
Az Isten is azért teremtett, hogy majd uraljam a Földet.
De én túl fogom szárnyalni, majd mindent újrateremtek.
Emberek, hajoljatok meg előttem, parancsaim teljesítsétek,
Utcákat nevezzetek el rólam, a tereken szobrokat emeljetek!
Bele se merek gondolni, mi lesz a világgal, ha majd meghalok,
A világsztárok meggyászolnak, ott leszek minden címlapon.
Emberek milliárdjai a síromra koszorúkat, virágokat hozzanak,
Híres, nagy zenészek majd az emlékemre requiemeket írjanak.
Úgy hiszem, hogy anyám már magzatként sem törődött velem,
Pedig jó fiú voltam, még egy csokiért sem könyörögtem.
Kezemben egy tükör, de nem tetszik az, amit benne látok,
Rossz emlékek törnek fel, ez az egész élet egy átok...
