Összeesküvés-elmélet

Neoprimitív / Írások (78 katt) Norton
  2019.06.16.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/6 számában.

Korhely doktor mélyet sóhajtott, és kicsit szánakozva nézett a betegére.

- Ön szerint tehát invázió készül a Föld ellen?
- Értse már meg, doktor úr, hogy évek óta tart! - csóválgatta a fejét Gubics Sándor, mint aki képtelen elfogadni, hogy az elmeorvos ennyire nehéz felfogású.
- Szóval a gyíkemberekről van szó.
- Róluk beszélek már mióta!
- Értem. És mi újság a bátyjával?
Sándor erre elkomolyodott.
- Ő meghalt, hisz ezt is elmondtam már.
- József eltűnt. A nyomozók szerint feltehetően maga végzett vele.
- Közöltem már, hogy mi történt! - fortyant fel Gubics úr. - A testvérem sajnos valóban meghalt… és a hulláját egy űrlény tüntette el.
- Egy űrlény? Hát ez érdekes.
- Mi ebben az érdekes?! - harsogta Sándor feldühödve. - Mi a francról beszélgetünk itt már vagy egy hete?! Minden az űrlények miatt van! A bátyám túlságosan közel jutott hozzájuk.
Az elmeorvos megnyomkodta fájó szemeit. Meglehetősen fáradtnak tűnt.
- Mondja el még egyszer!

***

Sodark, a gyíkember a Föld nevű bolygó felé vette az irányt a supercersus meghajtású, egyszemélyes űrhajóján. A korong alakú égitest halványan derengett. A gyíkember már sokszor megcsodálta ezt a meseszép látványt, de mindig nagy hatással volt rá.

A földlakók közül meglehetősen kevesen voltak tisztában vele, hogy a bolygójuk valójában lapos. Erre a tényre egyelőre csak egy viszonylag csekély létszámú, mások által bolondnak tartott, kreatív gondolkodó zseni jött rá. Ugyanis az emberiséget már ősidők óta tudatlanságban tartó háttérhatalmak azt a képtelenséget terjesztették el, hogy a Föld gömbölyű.

Sodark mindig megmosolyogta ezt az ostoba állítást, ugyanis ő tisztában volt a valósággal. Számtalanszor megfigyelte, hogy amikor egy C S 849-es csillagközi UFO rendszerű térkiegyenesítő űrhajó „körberepül” a Földön, akkor valójában a lapos égitestnek a peremén halad körbe. (Ezek a léghomályosítók egyébként az emberek számára mérgező csíkokat húznak maguk után az égen.) A hajók mindig köröket tesznek meg!

A Föld distrensitiv vonzó hatása ugyanis olyan, mint a barázda egy hanglemez felületén, és ennek a gigászi „hanglemeznek” a legszélső barázdáján körbehaladva tehető meg a legnagyobb távolság.

Amikor egy másik irányba indultak el, akkor az osztepenzív hatás jött létre, és újra körbehaladtak egy barázdán, majd ugyanoda értek vissza, mindvégig egy síkfelületen mozogva!

Az emberek viszont elképesztő módon mégis gömbölyűnek hitték a bolygójukat. Ráadásul ezek az ostoba lények azt képzelték, hogy a Föld kering a Nap körül, pedig ez fordítva volt.

Sodark nem akarta felhomályosítani az emberiség nagyobbik részét a valóságról, mivel őt egészen más cél motiválta. A fajtársaival együtt el akarták foglalni ezt a csodálatos szépségű élőhelyet anélkül, hogy a Földön élő, primitív őslakosok tudomást szereztek volna róla.

A gyíkemberek az alakváltó képességüket kihasználva beépültek a földi lények közé, elfoglalva minden fontosabb vezetői és politikai kulcspozíciót.

Ráadásul orvosnak álcázták magukat, és nanochipeket ültettek be a fiatal gyermekekbe azzal a céllal, hogy ha majd eljön az idő, akkor aktiválják ezeket a chipeket, és egymás ellen programozzák vele az embereket.

Mindezek tetejébe még egy Amerikában megépített, gigászi antennán keresztül képesek voltak a Föld időjárását, és az emberiség kollektív tudatalattiját is manipulálni - természetesen egyáltalán nem jó szándékúan.

Elképesztő találmányukkal bármelyik nanochippel ellátott egyedben iszonyatos agressziót tudtak kelteni pillanatok alatt, és idio-szuggesztikus hiperparancsokkal bárkire ráuszíthatták a megchippelt egyedeket.

Már csak a megfelelő időt kellett kivárniuk, amíg mindezek a háttérmunkálatok befejeződnek, és a gyíklények pillanatok alatt átvehetik a hatalmat ezen a korong alakú égitesten.

Sodark bekapcsolta a fékező mágneseket, mert leszálláshoz készülődött.

***

- Miért hoztuk magunkkal Fidót? - kérdezte Gubics Sándor, mire a bátyja mérgesen nézett rá.
- Több szem többet lát, és mindig lehet rá számítani, ha bajba kerülünk. De mi bajod van a kutyával?
- Nos… az égvilágon semmi.
- Na, azért!

Gubics József az egyik legkitűnőbb kutyakiképző hírében állt. Németjuhász kutyája, Fidó, már elég sok versenyt megnyert, emellett számos bevetésen vett részt a világ különböző tájain.

Fidó rengeteg dologra ki volt képezve. Az, hogy visszahozta az eldobott botot, csak egy gyermeteg mutatványa volt. Ő ennél jóval komolyabb tudással rendelkezett!

Embereket talált meg földrengéseknél, és a szaguk alapján felismerte a rákos betegeket. Emellett ki volt képezve őrző-védő célokra és kábítószer felismerésére, sőt még a vakvezetésbe is belekóstolt.

Igazi csodakutya volt tehát, sokrétűsége talán egyedül állt az egész világon. Ez az átlagon felüli képességei mellett a leginkább annak volt köszönhető, hogy a gazdája rengeteget foglalkozott vele.

Gubics József szintén sokoldalú ember volt. Szenvedélyesen rajongott a kutyákért, régi fegyvereket gyűjtött, és harmadik hobbijaként az UFO jelenségeket tanulmányozta.

Felkeresett szinte minden olyan helyet, ahol gabonaköröket és egyéb űrlényekre utaló jeleket lehetett találni. Az öccse azonban meglehetősen szkeptikus volt.

- Nézd, én egy cseppet sem hiszek az idegenekben, de mi lesz, ha valami csoda folytán mégis ide jönnek, és a kutyád megugatja őket? - kérdezte vigyorogva Sándor. - Egyből észre fognak venni bennünket.
- Nem fog ugatni, bárgyú lélek! - háborgott József. - Fidó tudja a dolgát, meg amúgy is van nálam egy kézigránát, ha minden kötél szakad. Megmutatom a nyavalyás ET-nek, hogy hol lakik az atyaúristen!
- Jó, de ez a kutya…
- Semmi baj vele, fogjad már fel! Előbb lesz gondom veled! Már bánom, hogy magammal hoztalak. Szerintem maradj itt, amíg mi lemegyünk a völgybe!
- Ezt nem mondod komolyan. Én is látni akarom azt az űrhajót.
- Amiben te nem hiszel, ugye.
- Nem hiszek, de… hogy is mondjam… nem tartom kizártnak a létezését.
- Hidd el, öcsi, túl veszélyes - enyhült meg József.
- És biztos, hogy ide fog leszállni?
- Már máskor is láttam.
- Tényleg? - kérdezte gyanakodva Sándor. - És miért jöttél erre az elhagyatott helyre, a cserjék és a dombok közé?
- A gabonaköröket nem véletlenszerűen hozzák létre az idegenek - közölte tudálékosan József. - A korong alakzatokkal elsősorban a Föld valódi alakjára céloznak, ám a mértani elrendezésükből következtetni lehet a turbodimenzionális világmindenség kvadronszerű modelljére. Valószínűleg egy térkapu megépítésén fáradoznak.
- Aha…
- Szóval, ha megfejti az ember, hogy milyen alakzatra utalnak a körök, akkor tudni fogja, hogy hol lesz a következő. Így találtam ide.
- Értem.
- És képzeld… már láttam egy űrhajót vagy kétszer, és a hiperdimenzionális hatásokat egybevetve az asztrológiával kiszámítottam, hogy ma este fog újra ide jönni, hogy az űrlények elkészíthessék a legújabb gabonakört.
- Miért is? - kérdezte bizonytalankodva Sándor.
- Hogy térkaput nyithassanak külső dimenziókból! - harsogta dühösen József, mire az öccse úgy döntött, hogy inkább nem kérdez többet.
- Bocsánat. Nem állt szándékomban felbőszíteni téged - rebegte félénken.
- Semmi baj - fújta ki magát József. - Te maradj csak itt, és rejtőzz el!
Azzal választ se várva, máris elindult a kutyájával a dombtetőről a völgy irányába. Odalenn aztán a kutya és a gazdája szorgalmas lapos kúszásba kezdtek, amíg el nem értek egy közepes méretű bokorig, ahol meghúzták magukat. József terepszínű egyenruhája remekül beleolvadt a növényzetbe. Sándor egy fa mögül leskelődött.

Sokáig nem történt semmi. A percek ólomlábakon vándoroltak. Az ifjabbik Gubics már azon törte a fejét, hogy jó lenne hazafelé venni az irányt, amikor egy meglepő jelenségre lett figyelmes: az égen egy korong alakú, ezüstös csillogású űrhajó jelent meg, és a völgy felé vette az irányt.

Olyan közel szállt le a Fidót és a Józsefet rejtő bokorhoz, hogy az már félelmetes volt. Az űrhajón egy ajtó nyílott, majd egy színes pikkelyekkel borított arcú lény szállt ki belőle, akin világoskék egyenruha volt.

A fiatalabb Gubics a rettegéstől félholtra váltan figyelte, amint a bátyja halált megvető bátorsággal felegyenesedett a bokor mögött, és kibiztosította a kézigránátot.

- Ne tedd ezt, kérlek - rebegte sápadtan.

Ám Gubics József ezt nem hallotta meg. Izgatottan eldobta a gránátot, mire Fidó egyből nekilódult, akár a kilőtt nyílvessző.

- Tépd szét a rohadékot! - kiáltotta József lelkesen, ám a kutya a szájába kapta a gránátot és villámgyorsan visszavitte neki.
- Mit csinálsz, te idióta?!

A következő pillanatban iszonyatos detonáció szaggatta miszlikre a kutyájával együtt.

A gyíkember megdermedt a nem éppen hétköznapi zajoktól, de aztán észhez tért a sokkból, és lassan körbenézett. Sándor szíve a torkában dobogott, amint összehúzta magát a fa mögött megbújva. A lény szerencsére nem vette észre.

A gyík egy fura pisztolyszerű tárgyat vett elő, amiből fénysugarat lőtt a kutya és az ember szétrobbant tetemére. A szétszakadt testrészek elhalványodtak, majd eltűntek.

Sodark, az űrlény ezután felvette Brinkmanson professzor alakját, és visszaszállt az űrhajójába. Ideje volt meglátogatnia a kórházát, hogy orvosnak álcázva magát nanochipet ültethessen néhány gyerekbe.

Előtte azonban egy új rejtekhelyet kellett keresnie az űrhajója számára, mert ez a helyet szemmel láthatóan felfedezte valaki, és talán mások is jöhettek erre.

A korong alakú jármű előbb elhalványodott, aztán pillanatok alatt eltűnt az éjszakai égen.

***


- Szóval így történt, doktor úr - fejezte be Gubics Sándor. - Józsefből és Fidóból egy kabátgomb nem sok, annyi se maradt.
- Mert a gyíkember eltűntette a tetemeket egy lézersugárral - fejezte be az orvos.
- Pontosan. Látom, hogy végre megértette a lényeget.

Korhely doktor iszonyatos súlyokat érzett a vállaira nehezedni. Teljesen biztos volt benne, hogy Sándor ölte meg a testvérét, aztán elrejtette valahová a hulláját. Ám ha nincs holttest, akkor nincsen gyilkosság sem. A legnagyobb baj viszont az volt, hogy Gubics úr láthatóan elhitte a saját meséjét.

Az orvos lehunyta a szemét, aztán olyasmit tett, amit hosszú praxisa során csak igen kevésszer: mielőtt még minden kérdésére választ kaphatott volna, egész egyszerűen faképnél hagyta a betegét.

- Én most megyek. Majd máskor folytatjuk.


***


Korhely doktor a számítógépe előtt ült, és szorgalmasan gépelt.

Kedves Naplóm!

Úgy érzem, hogy valami nincs rendben velem. Mostanában indokolatlanul feszült vagyok, és néha olyan dolgokat látok, amik valójában nem léteznek.

Pár napja fogmosás közben azt vettem észre a borotválkozó tükörben, hogy egy rusnya képű, pikkelyekkel borított lény áll a hátam mögött. Még a vér is meghűlt bennem, de a lény pár pillanat múlva semmivé foszlott, és amikor megfordultam, már nem láttam mást, csak az anyósomat, aki éppen akkor lépett be a fürdőszobába természetesen kopogás nélkül. A mamika ugyanis az egész hétvégét nálunk töltötte, hála a nejemnek.

Később a tévében vettem észre egy nagyon fura jelenséget: különböző emberek néhány pillanatra mintha átváltoztak volna. Egy másodpercig gyíkszerűek lettek, aztán visszaalakultak ember formájúra. Politikusok, riporterek, bemondók, színészek, és a többi.

Mindez azóta zajlik, amióta egy Gubics Sándor nevű paranoiás betegem téveszméit hallgatom. Az őrület olykor sajnos meglehetősen ragályos tud lenni.

Már az a képtelen ötlet is megfordult a fejemben, hogy segítséget kérek egy elmeorvos kollégától, de amikor odamentem hozzá, úgy tűnt egy pillanatra, mintha az arcán színes pikkelyek jelentek volna meg. Ekkor megfordultam, és otthagytam.

Sajnos azóta még jobban megszaporodtak a hallucinációim. Gyíkembereket látok a buszon, az utcán és a szobám sarkában. Gyíkemberek árulják a fagylaltot, vezetik a taxit, és tanítják a gyerekeimet. Gyíkemberek, gyíkemberek, gyíkemberek!

Ezt már nem tudom épp ésszel elviselni, de küzdök a téveszméim ellen.

Most is úgy érzem, hogy egy gyíkember áll mögöttem, és telepatikusan azt közli velem, hogy megöl. Azért se fordulok meg!
Én nem vagyok őrült! Tisztában vagyok vele, hogy gyíkemberek márpedig neeeeeeeeeeeeeeee

Előző oldal Norton