Ne menj ki!

Szépirodalom / Versek (32 katt) Tordai Gábor
  2019.05.31.

Fennakadt a hold
csontos ujjain -
a rét magányos
fájának.
Megbarnult növények
közt lapul a téli csend.
Ne menj ki most.
Ne menj ki
a rétre - mert ott
akadt fenn a hold.
Azon a fán,
mely magában áll
a száradttá fakult
rét közepén.
Ne menj ki -
mert te is fenn
akadsz a magány
lombtalan fáján.
Ne menj ki -
mert fagyott virágok
megvágják lábad.
Mert hideg szél fog
gúnyolódni rajtad.
Beléd fogja fojtani
a szót, mely kitörne
belőled.
Könnyeket csal majd
ábrándos szemeidbe.
Ne menj ki a rétre -
megvadult kutyák
csaholják a fennakadt
holdat
a csontos ujjú
fa körül most.
Ne menj ki a rétre.
Ne menj ki most.
Mert a száradttá
fakult rét közepén
ott van a csontos ujjú
fán fennakadt hold.
S mellette én is…
Kutyák csaholnak rám.

Előző oldal Tordai Gábor
Vélemények a műről (eddig 1 db)