Érzed, hogy fáj

Szépirodalom / Versek (862 katt) atesz990
  2019.01.12.

Húsom húsodba vág,
Érezned kell, hogy fáj.
Nem élted át a szenvedést,
Amit én a feszület tengerén.
Ha az én hibám volna,
Beismernék mindent büszkén.
A szívem örökké a tiéd,
Ostoba, önző volt a tény.
Ami idebenn fortyogott,
Azt nem tudtam kiadni.
Megbocsájtást várok, megfogott,
Mivel nem tudsz riasztani.
A bosszúvágy csupán eszköz,
Nem hallgattál meg időben.
Jelzem telepátiával négyszemközt,
Mit tehetnénk a jövőben.
Te egy angyal vagy, én az ördög,
Az időhurok elszakad, mint a köldök.
Akkor nyerek végső megváltást,
Elindítom a támadást.
Ezért érezned kell, hogy fáj,
Nekem nem oly szép a magány.
Azt mondtad, felejtsek, meghaltál,
Könnyeim a bánaté, ha talált már.
Az csak ez, nem az élet súlya,
Mi lelkemet téren, időt szétmarcangolta.

Előző oldal atesz990
Vélemények a műről (eddig 1 db)