Gyilkosok kora V/9.

Fantasy / Novellák (133 katt) anonim88
  2018.08.02.

Castiel támogatón átölelte Jennetet, úgy vezette a fáradt, legyengült kóborlót a táborhelyükhöz.

- Lenyűgöző – állapította meg tátott szájjal Devera, amint észrevette a jövevényt. – Persze… Máris elbűvölte a lányt.
Daniel megvillantotta félmosolyát. Oldalba bökte mágustársát.
- Láttad volna, a kis Elise MacTirrel hogy összemelegedett.
- Minden nő odavan érte, mi? Annyira irigy vagyok! – majd hirtelen elsápadt. – És annyira rohadt másnapos.

Devera kelletlenül realizálta, még a napfény is zavarta. Gyorsan arccal rá is borult egy kidőlt rönkre, mielőtt állapota rosszabbra fordul. Úgy terült el, mint egy lajhár.

- Áh, mingyá’ jobb – motyogta a rönkbe.

Castiel úgy tett, mintha nem hallotta volna a kis közjátékot. Finoman végigsimított Jennet hátán, hellyel és egy kis tegnapi maradékkal kínálta. Ránézésre meg tudta állapítani, régóta nem evett. Ahogy Jennet habzsolni kezdte, megértette, jóval több nap ez, mint gondolta.

- Nyugodj meg szépen, és mondd el, mi történt! – kezdte lágyan, mikor a lány már jóllakott. - Ostagar igen messze van innen. Mi járatban vagy erre felé? És hogy értetted azt, hogy őket mentettem meg?

Jennet félrenézett bánatos, vörösre sírt szemeivel. Attól félt, ha elmeséli, mit tett, mivé vált, Castiel – az utolsó ember, aki még emberként tekint rá - is meggyűlölné, amit egyszerűen nem tudott volna elviselni. Habozott, mire Lívia váratlanul közbeszólt:

- Ezt nem tudom elhinni. Hogyan kerülte el a figyelmünket, mikor megmentettük?
Victor megdörzsölte borostás arcát.
- Egyáltalán hogyan élhetett ilyen sokáig észrevétlenül egy akkora városban, mint Ostagar?
- Mire gondolsz? – nézett rá tanácstalanul Adam.
- Ő egy mágus.

Jennet megrémült. „Tudja! De hogyan?” Megfordult, menekülni próbált. Szerencsére Castiel időben elkapta a kezét.

- Nyugodj meg! – mondta, finoman maga felé fordította a lányt. Hüvelykujjával letörölte könnyeit. – Ezért kellett elmenekülnöd, igaz? – hangja megértő volt, már-már együttérző.
- Ühm –nyöszörögte.

Castiel ismét megkérte, mesélje el, mi történt, ő pedig hosszas tépelődés után rábólintott. „Ha meg is gyűlöl, inkább haljak meg az ő keze által, mint hogy valami koszos bandita végezzen velem.”

Elmesélt mindent, kezdve az ostagari ébredésétől, a banditák támadásán át egészen addig a pontig, ahol találkoztak.

- Egyetlen célom maradt – fejezte be a meséjét –, eljutni Higheverbe, a bácsikámhoz. Ha szerencsém van és befogad, új életet kezdhetek. A képességem elnyomásával.

Adam szemöldöke összeszaladt, értetlenül ráncolta homlokát. Csak úgy, mint a többiek.

- Ha jól értem a történetet - kezdte megfontoltan Victor -, mielőtt elraboltak, csak egy átlagos lány voltál. Tizenhét éves, mindenféle mágikus képesség nélkül. A megmentésed után, előbb a furcsa álmok, végül az alakváltás?
Jennet bólintott.
- É-én nem akartam ezt… Én csak együtt akartam lenni Carllal, két fiút szülni neki, és egy boldog… - ekkor ismét elsírta magát. – Én csak egy boldog családot akartam, egy szerető férjjel és két csodás gyermekkel… De ez már… már… lehetetlen… - arcát kezeibe temetve zokogni kezdett.

Devera vadul legyezve magához hívta Casielt. Még mindig a rönkön feküdt, szemernyit sem mozdult a beszélgetés kezdete óta. Mindössze kézrázásra volt képes.

- Mi az? – érdeklődött a lovag.
- Amit a lány mond, az egyszerűen nem igaz – motyogta a tuskóba.
- Szerinted hazudik?
Devera habozott. Támolyogva felült. A világ forgott vele, ezért egy hosszabb szünetet kellett tartania, mielőtt folytathatná.
- Én nem mondanám… Mégis lehetetlen, hogy ilyen későn ébredjen fel a varázsereje.
- Talán, mert nem is felébredt, hanem felébresztették – mutatott rá Daniel. – Castiel mesélt korábban a laborról, meg a kísérletekről. Ehhez hozzáadva a lány történetét, ez az egyetlen logikus magyarázat.
Devera a fejét rázta.
- Ostobaságokat beszélsz.
- Ch, ez jellemző rád – felelte megvetően Daniel. – Itt van előtted, mégsem fogadod el az igazságot, mert az szembehelyezkedik az általad elfogadott világképpel.
- Vagy, mert lehetetlen! – kötötte az ebet a karóhoz Devera. - Biztosan csak valami rendellenesség, vagy nagyon jól rejtőzködött eddig. Esetleg nem érte olyan hatás, ami felébreszthette volna a képességét. Tudat alatt elnyomta, vagy valami.

Castiel magára hagyta a veszekedő mágusokat. A legkevésbé sem érdekelte, Jennet született varázshasználó, vagy sem. Odalépett hozzá.

- Mihez fogtok kezdeni? - kérdezte szipogva a lány. – Átadtok a templárisoknak, vagy saját kezűleg végeztek velem?
Castiel csúnyán nézett rá a mondatok hallatán. Aztán megenyhült a tekintete, és így felelt:
- Te mit szeretnél?
A lány hatalmas szemekkel nézett fel rá. Csak pislogott, nem akart hinni a fülének.
- É-én?
- Igen. Te.
- Én… H-higheverbe szeretnék menni a bácsikámhoz, de…
Castiel finoman bólintott.
- Akkor ezt fogjuk tenni.
- MI? – kérdezte Devera, Lívia és Jennet szinte egyszerre.
- Cass, értem, hogy rokonszenvezel a lánnyal – kezdte finoman Devera. Tekintete a lány kebleire tévedt. És hosszabb ideig elidőzött rajta. – Nagyon is értem. Azonban ő mégiscsak egy mágus. A Körben lenne a helye. Ott megtanulja irányítani az erejét. Ott biztonságban lesz.
Lívia helyeslően bólogatott. Castiel karba fonta kezeit.
- A Kör egy káosz. Te magad mondtad.
Devera feszengő mosollyal igazgatta copfját.
- Az… csak… politikai értelemben. Idővel rendeződik minden. Ebből a mágusnövendék semmit sem fognak érezni.
- A Kör értünk van – Lívia kezeit kebelére fektette, egyenesen Jennethez beszélt. – Tanítanak, és óvnak minket. A Torony nem börtön, hanem erőd, ami megvéd minket a külső ellenségeinktől. És a bennünk rejlőektől.
- A bennünk rejlőektől? – ismételte ijedten a lány.
- Fuhú – horkantott Daniel. – A kalitkába zárt kanári énekét hallhattuk, amint a rácsokat áldja.
Lívia szúrós szemmel nézett rá, de nem válaszolt.
Adam idegesen topogott egyik lábáról a másikra.
- É-én is veled értek egyet, Cass – ismerte el vonakodva. – Az a fontos, a lány mit akar.
Lívia hitetlen pillantást vetett Adamre, mire a fiú lesütötte tekintetét.
- Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta Devera, mire Castiel feltartotta a kezét.
- Eldöntetett. Higheverbe megyünk. – Devera nem tetszésére megtorpant. – Vagy talán kalózmódira szavazni szeretnél róla?
Devera körbenézett. Mindössze Lívia állt mellette, szemben Castiel, Adam, Daniel és Victor.
- Mi értelme lenne? – kérdezte fejét csóválva.
- Helyes. Akkor indulhatunk is.
- Csak, hogy tudd, nem csak a kalózok szavazgatnak. A mágusok tanácsa is szavazással dönt az ügyeiben. – ezt Devera szükségesnek érezte leszögezni, elvégre a szavazásban a párbeszéd és kompromisszum csodás egyvelegét látta.
- Wehehe! – nevetett fel gonoszul Daniel. – Ezért tart ott a Kör, ahol.

Előző oldal anonim88