Kimerült ív (Álmatlan pillanat)

Szépirodalom / Versek (107 katt) atesz990
  2018.07.17.

Gyalogolok a végtelenbe,
Amíg el nem fáradok.
De legalább kitikkad testem,
S nem keresnek árnyak, óhajok.
Becsuknám szemeim,
De az inszomnia nem enged.
Néha úgy érzem a terein,
Mintha egy rossz tett lenget.
Holott tiszta a lelkiismeretem,
A mai nap mindent megtettem.
Csemetét vittem, szárazt gazoltam,
Még szebb színben adakoztam.
Büszke lehetnék arra, aki vagyok,
Csak elkapnak rosszízű indulatok.
Féltve az újrakezdett élni akarást,
Mélyen eldugott, drámai tudathasadást.
Jön az áramlat, s kimossa belőlem
Az ördög kemény szívét, mit nem én örököltem.

Előző oldal atesz990