Ramina III.

Fantasy / Novellák (30 katt) bel corma
  2018.06.10.

Ramina érezte, ahogy az árny megtapad az auráján, majd hűvös, nyálkás, pókhálószerű szálakkal elkezdi körbeölelni azt. A számára idegen, csiklandozó érzet hatására zavartan felnevetett.

- Olyan, mintha apró, vérszívó Mokshok futkároznának a bőröm alatt… Biztos vagy benne, hogy ilyenkor ezt kell éreznem?

Baelzhur szintén felnevetett, ám látva az ennek hatására a lány szemében felgyúló baljós fényeket, gyorsan komolyabb hangra váltott.

- Tudod, ami most veled történik, az a legkevésbé sem természetes dolog. Az asztrál démon szimbiózisban él majd veled és ahányszor igénybe veszed a segítségét, annyiszor kell megosztanod vele az energiádat.
- Úgy érted, hogy az aurámból fog táplálkozni? – morogta a lány fancsali ábrázattal, miközben megvakarta bizsergő tarkóját. – Nem veszélyes ez rám nézve?
- Rajtad múlik, hogy meddig marad majd veled, gyakorlatilag bármikor elküldheted őt. Ha ezt megteszed, akkor már nem hívhatod vissza, ezért érdemes alaposan megfontolnod egy ilyesfajta döntést.
- Az idéző hogyan talál majd rám?

Baelzhur tűnődve dörzsölte meg szögletes állát, vörös tekintete pedig találkozott a lány pillantásával. Ő volt az Unagh família legnagyobb hatalommal bíró varázstudója és azon töprengett, hogyan magyarázhatná el neki a lehető legegyszerűbben a dolgot.

- Zemmak energiamintázata egyedi, a pecsétem által hozzád kötött árny pedig gondoskodik róla, hogy az asztráltested vibrációja összhangba kerüljön az övével.
- Ühüm, értem… - mondta a lány és igyekezett nagyon magabiztosnak mutatni magát. – Amúgy ki ez a Zemmak?
- Az Aroniach családból származó, fiatal hím volt, ha jól tudom. Ez egy csekélyebb befolyással bíró, nemesi família, bár a fiú mágikus képességei így is kimagaslónak számítottak.
- Miért csak múlt időben beszélsz róla? Talán már távozott az élők sorából?
- Igen. Szomorú baleset érte őt nagyjából egy évvel ezelőtt. Az általa lávából megkreált gólem kiszabadult az irányítása alól és halálra tiporta őt.
- Ezek szerint mégsem voltak olyan kimagaslóak a képességei…
- A pletykák szerint az egyik rivális ház nagyhatalmú varázstudója zavarta össze a mágikus erővonalakat egy rövid időre.
- Gondolom, csak annyira, hogy az idézés balul süljön el.
- Éleslátásod mindig lenyűgöz engem! – hajolt meg a lány előtt hízelegve a bűbájos.
- Miért épp Zemmak energiamintájára van szükségünk?
- Ha a sejtésünk helyes, akkor az idéző őt próbálja majd meg magához szólítani, viszont…
- Velem kell beérnie! – kontrázott vidáman Ramina és elővonta az övében rejtegetett vadonatúj fegyvert. Könnyed csuklómozdulattal megforgatta a levegőben és elégedetten figyelte a pengéjén felizzó mágikus szimbólumokat.

- Azért ne bízd el magad túlzottan! – morogta Baelzhur figyelmeztetően. – Egy idegen világba kerülsz majd, ahol némileg másként működik a varázslat is. Lehet, hogy a mágus meglep majd téged…
- Ugyan már! – fojtotta belé a szót a lány türelmetlenül. – Egy-kettőre elintézem őt, azután csak felkapom a könyvet és irány haza!
- Legyen így! – suttogta a hím beleegyezően.
- Mi van akkor, ha tévedünk? Talán mégsem Zemmak lesz a következő áldozat, vagy esetleg az idéző meggondolja magát és örökre eltűnik a szemünk elől.
- Ezen eshetőségekre is számítanunk kell, mégis valószínűbb az, hogy a férfi nem akar, vagy inkább már nem tud megálljt parancsolni önmagának. Megízlelte a hatalom ízét és arra számít, hogy az egyre erősebb démonok vallatásával megszerzi majd azok tudását és erejét.
- Mikor történik meg a dolog?
- Úgy érted, mikor kerülsz át abba a másik világba?
- Igen.

A hűbéres nem válaszolt azonnal. Mintha csak azon tűnődött volna, hogy mennyire érdemes beavatnia a lányt a részletekbe. Végül megvakarta fekete üstökét és úgy döntött, hogy a lehető legőszintébben felel a kérdésre:

- Egy hét, egy hónap… Talán sohasem fog megtörténni, de az is lehet, hogy a következő pillanatban, a szemem láttára foszlasz majd semmivé. Én a helyedben igyekeznék elrendezni a dolgaimat… Anyád hazatért már a Namghur világából?
- Iiigen… - húzta el a száját a nőstény és gondolatban már felkészült egy számára igen kellemetlennek ígérkező, családi beszélgetésre.

***

Ishara kényelembe helyezkedett prémekkel vastagon borított karosszékében és rövidet kortyolt a serlegében hullámzó, fekete nedűből. Vér, életenergia és mágia alkotta a különös elegyet, a nő pedig élvezettel nyalta le ajkáról a folyadékot, mielőtt megszólalt volna:

- Három fiú után egy negyedikkel is megajándékozott engem a pokol a személyedben.
- Sajnálom, anyám, hogy nem felelek meg az elvárásaidnak – morogta dacosan Ramina.

Ishara magas volt, ugyanakkor telt, nőies idomokkal rendelkezett, a két dolog tökéletes kombinációja pedig királynői megjelenést kölcsönzött számára. Ramina irigykedve figyelte formás melleit és gyanította, hogy a mágia is közrejátszott abban, hogy teste megőrizte fiatalkori rugalmasságát.

- Ugyan már, leányom – váltott békülékenyebb hangnemre a matróna. – Én csak azt szeretném, ha ragadna rád valamicske a nőstények praktikáiból is. Talán nem ártana elbeszélgetned egy szukkubusszal, vagy valami hasonló, csábításban járatos, női démonnal! Bizonyosan ellátnának téged néhány hasznos tanáccsal…
- Rendben – sóhajtott a lány megadóan. – Majd… keresek egy ilyen bűbájos izét!
- Ne miattam tedd meg, hanem magadért! Ez a fajta tudás is eszköz lehet a kezedben, sőt! Olyan helyzetbe is belekeveredhetsz, ahol nem számíthatsz majd másra, csak a csáberődre!
- A fegyveremmel többre megyek, mint azzal, ha felkínálom a testem! - fakadt ki a lány ingerülten, majd látva az anyja arcára kiülő megütközést, halkabb hangnemre váltott. - Megteszem, amit kérsz, de ne várd, hogy egy csapásra kéjelgő nősténnyé változom majd a kedvedért. Jobb, ha beletörődsz abba, hogy sohasem leszek olyan, mint te, anyám…

Ramina indulni készült, de Ishara hangja megállásra késztette őt. Szavai szokatlan, lágy zöngékkel telítődtek, amikor megszólalt:

- Apádtól és a fivéreidtől elbúcsúztál már?
- Igen – lehelte az ifjú alig hallhatóan.
- Vidd magaddal Bulzaabot is az útra!
- De akkor… elveszíted a legerősebb testőrödet! - próbált tiltakozni a lány döbbenten.
- Majd csak túlélem valahogy a dolgot. Ismered az idéző formula igéit, szóval… ha úgy érzed, hogy menthetetlen helyzetbe kerülsz, csak szólítsd magadhoz őt.

Ramina szívét most furcsa, megmagyarázhatatlan melegség járta át, ami valahogy más volt, mint az érzet, amikor tudatosan emelte meg testének hőmérsékletét. Annyira idegen volt, mégis fájóan édes…

„Ez egy érzés!”

A felismerés hirtelen jött és megdöbbentette Raminát. Népének bölcsei szerint a démonok sohasem gyengülnek el és csak düh harag, bosszú, vagy hatalomvágy munkálkodhat bennük. Csak ezen érzelmekből meríthetnek erőt.

- Köszönöm, Ishara! – mondta a lány rekedt hangon, majd hátat fordított anyjának és sietve elhagyta a tróntermet.

***

Az elkövetkezendő két napot magányosan töltötte a közeli, vérszínű sziklák alatt húzódó barlangrendszer mélyén. Meditatív állapotba merülve próbált megszabadulni kétségeitől, elmélyíteni erejét és felkészülni az előtte álló kihívásra. A harmadik nap hajnalán azután furcsa dolog történt.

Érzékelte, hogy teste egyre könnyebbé, áttetszőbbé válik és egy ismeretlen, megkérdőjelezhetetlen erő kezdi el húzni valahová. Körülötte lassan darabjaira hullott az általa addig megismert világ, ő pedig zuhanni kezdett…

Előző oldal bel corma