Beavatás III.

Horror / Novellák (235 katt) bel corma
  2018.02.14.

A spirituális

Ed kedvenc kanapéján üldögélt és az éjjeli lámpa halovány fényében gyönyörködött az akváriumban úszkáló neonhalak játékos táncában. Épp megízlelte a kelyhében hullámzó, minőségi, száraz vörösbort, amikor megütötte fülét a furcsa zaj.

Halk kattanás volt, olyasféle hang, mint amikor valaki bezárja az ablak nyitott tábláit.

"Talán egy betörő az!"

A semmiből jött a gondolata, ám gyorsan el is hessegette azt. Igen, biztosan csak a huzat csapta be az ablakot.

A surranó nesz gyorsan észhez térítette és látómezeje peremén érzékelte azt a villámgyorsan mozgó, elmosódott foltot, amely azután emberi formát öltve megpihent a nappali közepén.

A gyér fényben nehezen tudta csak kivenni az fickó arcvonásait, ám így is látta, hogy egy betegesen sápadt bőrű, ösztövér férfi figyeli minden mozdulatát. Írisz nélküli, feneketlen kútként csillogó tekintete láttán önkéntelenül megborzongott. Tudatalattija megérezte a másikból felé áradó, vadállati erőt és egyelőre óvakodott attól, hogy bármilyen hirtelen mozdulatot tegyen.

"Olyan, akár egy vámpír!"

- Igen, helyes a megérzésed!

Ed megdöbbent a reszelős hang hallatán és úgy döntött, hogy ideje újra nagyot kortyolnia a borból. Amikor végre sikerült megszólalnia, hangja már ugyanolyan rekedt volt, mint a házában settenkedő, hívatlan látogatóé.

- Olvasol a gondolataimban? Ha nem tudnám, hogy csak a fáradt elmém szüleménye vagy, azt mondanám, hogy te...
- Vámpír vagyok? - suttogta a másik, majd a férfi döbbent tekintete láttán halkan felkacagott. - Igen, olvasok a gondolataidban és nem, nem csak az agyad talált ki engem!
- Most... megölsz, vagy mi lesz?
- Egyből a lényegre, ez tetszik! Az igazat megvallva, lenyűgöz engem a felfogó képességed és okosabb is vagy, mint a legtöbb áldozatom. Ugye tudod, hogy van más lehetőség is számodra, mint a hullazsák?

A férfi lassan hátradőlt kanapéján és nagyot sóhajtott.

- Ha jól sejtem, dönthetsz úgy is, hogy vámpírrá változtatsz.
- Mihez kezdenél ezzel a hatalommal?

Ed némán töprengett egy ideig, majd tűnődve simított végig kristálypohara karcsú nyakán.

- Igazándiból sohasem érdekelt túlzottan a hatalom. Mindig is befelé forduló, magamnak való emberként éltem az életem. Az egyetlen vágyam az volt, hogy megértsem létezésem és a világ működésének értelmét.
- Te vagy ez első filozófus, aki az utamba akadt. Ez felettébb érdekes! Gyanítom, hogy te amolyan "örökké őrlődő, a lelkiismeretére hallgató" típusú ember vagy.
- Tudod, a mai, sikerorientált társadalom nem sokra tartja a hozzám hasonlóan gondolkodókat!
- Megmutathatnád nekik, hogy milyen értelmetlen a létük! Szembesíthetnéd őket...
- Az ő döntésük, hogy tudatlanságban akarják leélni az életüket, én pedig tiszteletben tartom az akaratukat.
- Vámpírként rengeteg időd lenne...
- Időm? Ugyan, mire?
- Nem is tudom, talán... a megvilágosodásra? Úgy tudom, hogy ti, spirituális emberek csak erre vágytok!
- Ha ennyire tisztában vagy a spiritualitás alapvetéseivel, akkor azt is tudod, hogy nem árthatunk másoknak. Szerinted hogyan tudnék táplálkozni anélkül, hogy...
- Tudtad, hogy a jó és a rossz illúziója csak itt, a dualitás világában létezik?

A férfi nem szólt semmit, csak nagyot kortyolt a nemes nedűből. A vámpír úgy döntött, hogy folytatja a megkezdett gondolatmenetet:

- Tudod, csak tapasztalás létezik, illetve az a megértés, amely ezek által születik meg az emberek lelkében.
- Azt mondod, hogy kiléphetnék a sors kerekének a körforgásából? Felülemelkedhetnék mindezen?
- Igen, bár személyes indítékaim is arra sarkallnak, hogy rábeszéljelek téged a vámpír-létre...

Ed most válasz helyett csak kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Az igazat megvallva, nagyon kevés, hozzád hasonló, bölcs lélekkel van lehetőségem társalogni. Az öröklét néha nagyon unalmas tud lenni!
- Soha nem fordult meg a fejedben, hogy feladod ezt az egészet és egyszerűen csak kisétálsz a napfényre? Nem akartad még feladni...
- Számtalanszor gondoltam már rá.
- Mi volt az, ami visszatartott téged attól, hogy megtedd?
- Sok ember gondolja úgy, hogy megszentségtelenítjük Isten művét. Ám, ha ez valóban így van, akkor a Teremtő miért tűri el a létezésünket? Miért nem töröl ki minket végleg a lét örök körforgásából?

A férfi - hogy leplezze kíváncsiságát - lassan előrehajolt és a dohányzóasztalon álló borospalackból újratöltötte a poharát. Sötét tekintete értőn csillogott. A lény most egészen közel hajolt az arcához és úgy suttogott a fülébe:

- Rájöttem arra, hogy Isten is ugyanúgy tanulni akar, mint ti, egyszerű, földi halandók. Igen, az öreg bizony unatkozik és kíváncsi rá, hogy a hatalmunkat felhasználva, vajon mit hozunk ki ebből az általa kreált, földi létnek elnevezett szarságból!

Ed keze megremegett, az elejtett kristálypohár pedig csilingelve robbant több tucatnyi, apró darabra a kemény márványpadlón. Tudta, hogy mi következik majd és annyi ideje maradt csupán, hogy szóra nyissa félelemtől kiszáradt ajkát.

A vérszívó most tébolyult hangon felnevetett, majd rávetette magát a férfira és ínyéből előtörő, hatalmas szemfogait kíméletlenül mélyesztette bele annak védtelen nyakába.

Előző oldal bel corma