Pom Pom meséi Kanos Lajos

Neoprimitív / Írások (1086 katt) Norton
  2018.01.01.

Pom Pom meséi

Kanos Lajos

- Hogy kicsoda Pom Pom? Mégis, ki nem szarja le? Érdekel az egyáltalán valakit, hogy miért lengedezek a faágon ezen a hűvös, kora őszi reggelen? De csitt! Ki lépked erre? Csak nem ő az? Ráköszönök tüstént!
- Szia, Picur, hová rohansz?
- Jaj, Pom Pom, már megint a fejemre ugrottál! Fel foglak jelenteni szexuális zaklatásért.
- Na, ne röhögtess!
- És miért ne hozzalak rossz hírbe? Az nagy divat manapság. Kérdezd csak meg Havas Henriket!
- Mi van vele?
- Henrik elcsúszott a Havas Pályán. Nehogy te is úgy járj! Simán készre csinállak.
- Ha a fejedre ülök, az még nem zaklatás.
- Hogy-hogy nem az?
- Mert nem és kész. Talán ha az arcodra ülnék, akkor feljelenthetnél.
- Bármiért fel lehet jelenteni. Kérdezd csak meg…
- Hagyjuk ezt! Nem akarok úgy járni, mint szegény Kanos Lajos.
- Kanos Lajos? Ő meg kicsoda?
- Egy pattanásos képű, nyáladzó gyengeelméjű, akivel még az orvosok sem tudtak mit kezdeni. Ő volt a legszorgalmasabb szexuális zaklató, akit csak látott ez a szerencsétlen világ. Ám ő nem csak beszólogatott, meg ilyesmi, hanem rendesen meghágott mindent, amit csak lehetett.
- Hogy érted azt, hogy mindent?
- Úgy, ahogy mondom. Mindent, ami élt és mozgott. Meghágta a nőket, a férfiakat, a birkákat, a kecskéket, a kutyákat, a macskákat, a nyulakat, és a többi. Egyszerűen nem bírt magával. Volt, aki még a cipőjét se merte befűzni, ha Lajos a közelben volt.
- Miért nem?
- Mert amikor lehajolt az illető, máris mögé került Lajos, és…
- Értem, Pom Pom, nem kell részletezni!
- Őt tényleg volt miért feljelenteni. Persze ez egy cseppet se zavarta. Nem úgy azokat, akiket a semmiért jelentettek fel.
- A semmiért? Olyan is van?
- Ó igen. A Mindenkit Feljelentő Mancika néni például bárkit feljelentett. Olyan volt, mint Lajos, csak ő nem hágott, hanem a bíróságra citálta az embereket. Feljelentette a postást, amiért túl későn hozta ki a levelet. Vagy azért, mert túl korán. Aztán feljelentette a hentest, mert véletlenül friss volt a hús. Feljelentette a télapót a szakálla miatt. Feljelentette a taxisofőrt, a plébánost, a gázóra leolvasót, a lángos sütőt, az utcaseprőt, a körzeti orvost, a varrónőt, a fodrászt, és a többi. Ha nem volt rajtuk sapka, akkor azért, ha pedig volt, akkor meg azért.
- Szörnyű lehet egy ilyen nénike!
- Utálták is jó sokan.
- Meg tudom érteni.
- Már alig volt a városban olyan ember, akit ne jelentett volna fel, de Mancika valamiért mégsem érezte jól magát a bőrében.
- Vajon miért nem?
- Mert igazán nagy hal még sohasem akadt a horgára.
- Egy igazán nagy hal?
- Olyan személy, akire odafigyelnek, akire egy egész tömeg felkapja a fejét.
- De hát Mancikát már mindenki úgy utálta, mint a szart.
- Ez igaz, de még nem volt országos a híre.
- Híres akart lenni?
- Igen, és az eddigi karrierje elismerésre méltó volt ugyan, de inkább a mennyiség dominált nála, nem pedig a minőség.
- És az miért volt probléma?
- Mert így sosem léphetett ki a hétköznapi, átlagos szipirtyók skatulyájából. Egy művészlélek számára ez nagyon kellemetlen felismerés.
- Átérzem a problémáját.
- De Mancika nem az a fajta hárpia volt, aki egykönnyen feladta. Úgy döntött, hogy feljelent egy politikust.
- Atyaúristen!
- Oda is ment az egyik népszerű vezetőhöz, és nagy hangon közölte vele, hogy fel fogja jelenteni milliárdos sikkasztásért, nemzetrablásért és hazaárulásért.
- És ő mit felelt erre?
- Hogy boldog karácsonyi ünnepeket.
- Aztán?
- Mancika erre dühbe gurult, és fel akarta jelenteni az illetőt azért is, mert rossz helyen parkolt.
- Erre ő?
- Erre ő megfenyegette, hogy ráuszítja a nyugdíjasait.
Manci néni pechére éppen egy össznépi agymosást tartottak az öregeknek, akik szép számmal összegyűltek a téren.
- Veszélyesek azok a nyugdíjasok?
- Sajnos igen, mert olyanok, mint a zombik. Gyengék és lassúak, ám ennek ellenére igen harciasak, és ha kiütnek vagy tízet közülük, akkor máris száz áll a helyükre.
- Értem.
- Mancika néni még fenyegetőzött egy kicsit, hogy megy a bíróságra, ám egy bácsika ekkor úgy fejbe kólintotta a sétabotjával, hogy majd kiugrott a szeme.
- És mit csinált ekkor?
- Mit tehetett volna? Futott az életéjért. Néhány sétabotot, esernyőt, műfogsort, bibliát, meg járókeretet még a fejéhez vágtak ugyan, de sikerült elmenekülnie.
- Aztán?
- Aztán csak a sebeit nyalogatta. Egy hétig ki sem mozdult a szobájából, így a város fellélegezhetett egy időre.
- Szegény!
- Azt rebesgetik, hogy bepróbálkozott még egy politikusnál, a másik oldalról, ám az csak megemlítette a nyugdíjasait, és Mancika tüstént elkullogott.
- Megijedt talán?
- Meg bizony. Olyannyira, hogy többé már sosem foglalkozott a politikával. Visszatért inkább a hétköznapi emberekhez, de már kettőzött erővel végezte a kedvenc tevékenységét. Feljelentett mindenkit, aki élt és mozgott, sőt feljelentette a halottakat is. Egy idő után már annyira a terhére lett az embereknek, hogy sokan Gombóc Artúrhoz folyamodtak segítségért.
- És mit eszelt ki az a nagy kövér varnyú?
- Arra jött rá, hogy Mancika néninek komoly gondjai vannak nyaktól felfelé, ezért szólni kell Dr. Csernusnak, hogy csináljon vele valamit. Ki is hívták a jó doktort, aki megállapította, hogy a mélyen elnyomott libido, inis f miatt Mancika kényszeres tevékenységbe menekül, amivel kompenzálni akarja, hogy senki se törődik vele. A feljelentéseivel tehát formabontó módon keresi a kapcsolatot a külvilággal.
- Mit jelent mindez?
- Hogy jól meg kell baszni.
- Ó!
- Szóltak is rögtön Kanos Lajosnak, hogy ugorjon be Mancikához, ha már arra jár.
- És mit szólt hozzá Lajos?
- Először azt hitte, hogy gúnyolódnak vele, hisz addig mindenki csak szidta, főleg, akiket farba toszott. Nehezen hitte el, hogy ilyen emberek tényleg a segítségét kérik.
- Meg tudom érteni.
- Ám Kanos Lajos hamar észrevette, hogy a város lakóinak a szemében valódi aggodalom csillog, és rájött, hogy ezek tényleg bajban vannak. Fel is ajzotta a dárdáját, és akár egy hős, aki megmenti a világot, aztán elindult Mancika néni háza felé. A mamika már jócskán elmúlt hetven éves, de Lajosnak az ilyesmi sosem jelentett gondot.
- Sikerült a küldetése?
- Sajnos az utcán meglátott egy macskát, és azt húzta fel először. Egész egyszerűen nem bírt a gerjedelmével.
- A fenébe!
- Mancika néni, amikor ezt meglátta, természetesen rögvest feljelentéssel fenyegetőzött. Beszaladt a házába, de amikor lehajolt a dohányzóasztalon lévő telefonért, hogy kihívja a rendőrséget, Lajos ügyesen mögé került, és hátulról beakasztott neki egy olyat, hogy a jó Mancikának rendesen kigúvadtak a szemei.
- Kellemetlen lehetett.
- Hát eleinte az volt neki, de később egyre többet akart, hogy már Lajos is alig bírta szuflával.
- Azt akarod mondani, hogy nem bírt vele?
- Nem volt könnyű dolga, de nem akarta elveszteni a rossz hírét, ezért úgy meghajtotta a mamikát, mint Singer a varrógépét. Csak úgy sikoltozott a vénasszony. Lajos azóta is gyakorta felugrik hozzá.
- És?
- Mancika azóta nem jelentett fel senkit.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 2 db)