Gyilkosok kora IV/8.

Fantasy / Novellák (46 katt) anonim88
  2017.11.17.

Hurion az eseményeket látva felugrott, az ajtóhoz lépett, mire az bevágódott előtte. Hiába rángatta, nem mozdult.

- Nagyon úgy fest, itt rekedtünk – jelentette ki Glenn, miután rávágott párat kardjával. Lehelete fehér páraként távozott ajkai közül.
- Mi a…? – lepődött meg Timet a hirtelen jött hidegen.
Ruth földbegyökerezett lábakkal figyelte Levoriur varázslatát.
- M-mind halottak vagyunk… - arca árnyalatnyival volt csak sötétebb a feléjük közeledő halottakénál. – A nekromanta ellen semmi esélyünk!
Glenn hátba vágta.
- Örülj, hogy Damien nem ide figyel, vagy kardot kaptál volna a gyomrodba – feddte meg mogorván. – Az ilyen beszédnek itt nincs helye!
Timet bólintott.
- Glennek igaza van. Egyszer már megölték. Vagyis nem legyőzhetetlen. Ráadásul itt vannak ezek a templárisok is.
- Úgy érted, ők majd elintézik? – kérdezte reménykedve Cliff, mire egy bandita rothadó teteme megindult felé. Halott szemei egyenest rá szegeződtek, arca egyik oldaláról lemállott a bőr, állkapcsát már csak a rátapadt rothadó húscafatok tartották. Lassan lépkedett, beleit maga után húzva.

Lesújtott kardjával, mozgásához képest meglehetősen gyorsan. Cliff a hárítástól hanyatt esett, keze lebénult a fájdalomtól. Tekintetéből Timet könnyedén kiolvasta gondolatait. Nagyon rúgott a felé lépő csontvázon.

- Nem sokat tudsz az emberi testről, igaz? – segítette fel, miután kettévágott két halottat.
- Mire gondolsz?
Halántékára koppintott.
- Az agyban van egy természetes zár, ami nem engedi, hogy a tested a teljes erejét használja – félrehajolt egy csapás elől, lemetszett egy kart, majd hosszába kettévágott egy banditát, mielőtt folytatta. – A halottaknál ez a korlátozás nincs meg, ezért a teljes erejükkel ütnek. Egy pofon egy ilyen rondaságtól leszakíthatja a fejedet. Talán – tette hozzá bizonytalanul.

Cliff bokájába fájdalom nyilallt. Lenézett, de nem hitte el, amit lát. Az imént kettévágott bandita testének felsőrésze kúszott oda hozzá, s vájta körmeit a húsába, a hasítottbőr csizmán keresztül. Közben a holttestek egyre csak gyűltek köréjük, segítség pedig nem érkezett. Nem érkezhetett.

A templárisokat hasonlóképpen megrohanták. Igaz, furcsamód, amiket ők levágtak, azok nem mozdultak többé. Damient egyre hátrébb szorították, teljesen elválasztva társaitól küzdött egyszerre három ellenféllel.

- Mégis hogyan győzhetnénk ezek ellen? – visította Hurion szinte síró hangon.
- Vágjátok el a köteléket, a Teremtő szerelmére! – kiáltotta Ruth társai háta mögött, az ajtóhoz simulva.
- Milyen kötelék? – sipákolt Hurion egy végtagot levágva.
- Ti nem látjátok? - Ruth a fejéhez kapott. „Miért is látnák? Ez mágia…” – A tarkójuknál, az ötödik nyakcsigolya. Ott kapcsolódnak össze. Azt zúzzátok szét!

Timet menten ki is próbálta az elméletet a hozzá legközelebb álló csontvázon. Pengéjével lesújtott az említett csigolyára, mire a csontváz összerogyott.

- Ez mind szép és jó, viszont mi lesz a banditákkal? Ott nem ilyen tiszta a célpont – kérdezte Hurion, akit szinte csak banditák támadtak. Közben Cliff még mindig a lábát markoló élőhalottat döfködte.

A lény megpróbált felmászni a lábán, mire Cliff lemetszette egyik karját. Erre válaszul körmeivel belemart a fiú combjába, kitépve egy nagy adag húsdarabot. Olyan ronda sebet hagyott maga után, mintha valami ragadozó kapta volna el. Cliff végre átdöfte a nyakcsigolyát, elvágva a köteléket, aztán összecsuklott.

Ruth káromkodva rántotta hátra, és a falnak lökte.

- Maradj itt! – mondta, mintha Cliff el tudott volna mozdulni. Odalépett társai mögé, kitépett egy-egy szálat Glenn, Timet, illetve Hurion hajából. Felsóhajtott. – Hogy utálom ezt csinálni… - Egyik kezét maga elé tartotta, a másikkal a szájába helyezte a hajszálakat. Miközben rágó mozdulatokat tett, valamit mormolt, mire a három harcos másolata jelent meg előtte. Ujjával a halottakra mutatott.
- Vágjátok el a köteléket!

A másolatok nem is bólintottak, néma gólemekként vetették bele magukat a küzdelembe. Egyik halottat vágták le a másik után, majdnem olyan jól harcoltak, mint az eredetiek. Míg Ruth összpontosított, hogy klónjai a maximumot hozzák ki magukból, egyik szemét a csatamezőn tartotta. „Egyszerre huszonhárom… nem, huszonöt testet tud mozgatni. Amint egyet legyőzünk, azonnal felkelt egy újat.”

Mivel halottakból bővelkedett a kastély, arra a következtetésre jutott, Levoriur legyőzése az egyetlen módja a varázslat megszüntetésének. A jelek szerint a templárisok is hasonlóan gondolkodtak. A mágusuk földvarázslataival hamar eltakarította az útból a halottakat. Habozás nélkül kőzáport zúdított a trónszék mellett álló szellemre, mire az egyszerűen csak tovatűnt. Legközelebb a legtávolabbi sarokban bukkant fel újra.

- Most, Numéral! – kiáltott a narancssárga hajú nő.

Numéral odarohant a trón előtti lépcsősor aljához, keresztet vetett, mire a fehér ködfelhőből egy másik világ képe rajzolódott ki. Hol elmosódott, hol kiélesedett, mintha csak egy mágus idézett volna egy „távbeszélőt” egy víz tükrére. Ruth azonnal felismerte a lebegő szigetekre bontott tájat közepén a Fekete Várossal. Az Enyészet!

Numéral imára kulcsolta a kezét, Levoriur sápadt, rácos arca sötétségbe borult. A halottak leengedték kardjaikat, elfordultak ellenfeleiktől, és megindultak a fiatal templáris irányába. Glenn fél térdre rogyva adott hálát a Teremtőnek, Timet lihegve verejtékező homlokát törölgette. Hurion pedig csak most vette észre a hátáról csordogáló vért. Hirtelen a levegővétel is nehézzé vált számára. Fájdalmas arccal lerogyott Cliff mellé.

- Együtt halunk meg, barátom? – kérdezte grimaszt vágva.
Cliff időközben leszaggatta felsője ujját, azzal kötözte be combját.
- Ne butáskodj! Ez túl bizarr hely a halálhoz.
Hurion felnevetett, ajkai közül vér buggyant.
- I-igazad van.

Carota elsápadt, mikor felismerte, Levoriur azonnal megértette, mire készülnek.

- Gyorsan! Védjétek meg Numéralt! – kiáltotta kétségbeesetten. – Ne engedjétek, hogy a hullák a közelébe férkőzzenek! Tőle függ mindnyájunk élete!

Glenn tanácstalanul Timetet nézte, mire az vállat vont. Damien előreugrott, egyetlen mozdulattal levágta három korábbi támadója fejét.

- Mi a faszra vártok? – kiáltotta fröcsögő nyállal. Fekete haja a verejtéktől az arcához tapadt. – Tegyétek, amit mondd! Védjétek meg a templárist!

Glenn a kardjára támaszkodva feltápászkodott. Köpött egyet, mielőtt berontott az élőhalottak közé, klónja nyomát követve. Pár holttest visszafordult, csatába elegyedett a támadókkal, míg a többi töretlenül haladt célja felé. Ekkor jött el a mágus ideje. Numéral körül dárdák törtek fel egy félkörben, felnyársalva az élőholtakat. Azok csak ott kapálóztak, vergődtek, ám nem tudták lehámozni magukat.

- Szép munka, Devera – bólintott elismerően Carota.

A csatatér elmozdulását kihasználva a szőke máguslány odarohant az oldalsó ajtó tövében fekvő két fiatal fiúhoz. Előbb Hurionhoz lépett. Azonnal felismerte, neki van nagyobb szüksége a segítségre.

- Te angyal vagy? – nézett fel a fiú félig a túlvilágról.
A lány finoman megrázta a fejét.
- Csak egy egyszerű gyógyító. Lívia.
Hurion elmosolyodott.
- Mindjárt gondoltam. Egy angyalnak bűn lenne ilyen gyönyörűnek lennie.
Lívia pirulva lesütötte a szemét. Cliff csak a szemét forgatta.
- Fél lábbal a sírban se bírsz magaddal, mi?

Hála a lovagok emberfeletti kitartásának és erőfeszítéseinek a holttestek lassan fogyni kezdtek, már csak minden második levágott után kelt fel egy újabb. Mire észbe kaptak, mindössze három csontváz, továbbá négy bandita teste állt velük szemben. Az egyik egy keresztvágással kettémetszette Glennt, mire az füstté vált. Ruth megtántorodott. „Fenébe! Túl erősen koncentráltam!” – ez volt Ruth képességének egyik legveszélyesebb gyengepontja.

Mikor készít egy másolatot valakiről, a „klón” az eredeti személy erejének nagyjából 80%-ával rendelkezik. (Ez korábban 50, 60, majd 75% volt, ám hosszú évek kemény edzései során sikerült fejlesztenie képességét). Ha három, vagy annál kevesebb másolatot készít egyszerre, azokat felerősíthetni a „Kapoccsal”. Ilyenkor saját energiájával folyamatosan táplálja a klónokat, ez által erejük 90-95% körül mozog attól függően, mennyire erős a lemásolt személy. Minél erősebb, annál nehezebb az erejét tükrözni. Azonban, ha a Kapocs használata közben „hal meg” egy másolat, a csapás egy része – legalábbis annak érzete – átsugárzódik Ruth testébe.

Hurion felkelt, mint akit kicseréltek. Csak úgy ragyogott. Visszatért belé az élet, s elhatározta, harci tudásával elkápráztatja újdonsült szerelmét, hátha cserébe kap valamit odakint a bokrok között.

- Várj! – szólította meg Lívia finoman. – Még nem szabadna mozognod. A sebed felszakadhat.
- Ugyan már! – legyintett vigyorogva. – Mit nekem egy ilyen kis karcolás!
- Kis karcolás? Előbb majdnem belehaltál ebbe a kis karcolásba – motyogta az orra alatt Cliff.

Előző oldal anonim88