A macskák látják a szellemeket

Szépirodalom / Szerelem (52 katt) Zspider
  2017.10.24.

Ez a novella kb. 2000-ben íródott, életem második teljes-értékű novellája. Bár az ez évi 2017-es Horror hava alatt adtam ki, ez egy romantikus komédia, csak úgy éreztem, rám fér egy kis pozitivitás. A mű részt vett a Nyakonöntöttpróbagoblin macskás pályázatán is. Jó szórakozást!



- A macskák látják a szellemeket – mondtam rutinnal és közönnyel, minden haveromat ezzel hülyítem, ha meglátják a macskámat.
- És te hiszel ebben? – kérdi Pali kétellyel a szemében.
- Nem. – Levettem a szemüvegem és a pólómban megtisztítottam. – De a nagyanyám hitt benne. Ő minden ilyenben hitt és kérésre tarot kártyából jósolt.
- Ja, bocs, ő nemrég halt meg, ugye? Nem akartalak felzaklatni vele - nézett rám ijedten.
- Nincs semmi... – s óhajtottam egyet – …baj. Csak nehéz róla beszélni. Tudod, még friss a seb.
Szó-szót váltott, majd kikísértem őt az ajtóhoz. Ott megfordult és azt mondta:
- Felkészültél a bombázásra?
- Miről beszélsz, te marha? – kérdeztem megrökönyödve.
- Holnap jön egy új csaj az osztályba és állítólag egy istennő!

Istennő… egész éjjel rajta járt az eszem, vajon milyen lehet: magas, alacsony, szőke, barna, kékszemű? Pál a fülembe ültette a bogarat és nem bírtam elengedni a fantáziámból ezt az „istennőt”. Reggel, mikor felkeltem, már a zoknin is őt láttam. Eeeez már KÓROS!

Bementem az osztályba, tudtam, a tömeg közepén kell keresnem a csajt. Csajt? Miféle csajt? Ott egy nő volt, egy gyönyörű, érett szépség. A mosolyában több kedvesség volt, mint amit egy átlag csaj ki tud csavarni magából egy év alatt. A következő pillanatban Pali visszarakja az államat a helyére.

- Vigyázz a legyekkel, buknak a lúzerekre.
Pár perc múlva kinyögtem az első értelmes szót.
- Ez… ez a lány gyönyörű! Én megszólítom!

A hátam mögött nagy kuncogást hallottam, de nem érdekelt Pali véleménye. Olyan büszkén és határozottan vonultam felé, ahogy addig még soha sehova. Ahogy odaléptem, láttam tisztán a hosszú aranyszőke haját, mélykék szemét. Velem egy magas, fekete bőrnadrág, valamilyen feliratos póló, arany ékszerek. A falhoz dőlve, az egyik lábát a falnak támasztva beszélgetett. Egy Istennő! Mikor már majdnem odaértem, kinyújtottam a kezem. Buum! Valaki nekem jött, és elterültem. Nagymenő osztálytársaim „véletlenül” fellöktek. A lány és a Nagymenők bementek a terembe, megláttam Pali kezét, megfogtam és felálltam.

- Jól vagy? – tette fel a nagy kérdést.
- Hát a testemen nincs sérülés, de az önbizalmam feleződött.
- Neked olyan is van? - kérdezte gúnyosan.

Egész nap a közelébe sem kerültem a lánynak, de azt már tudom, hogy a neve Anna. Hazafele csak róla áradoztam Palinak, mikor megunta, ezt kaptam:

- És mivel veszed le a lábáról? Összevereted magad az egyik haverjával? Mert csak úgy tudsz eljutni hozzá. Utána mit csinálsz? Lekenyerezed azzal, hogy dadogsz az izgalomtól? Vagy megmutatod neki a sci-fi gyűjteményedet? Attól még, hogy belézúgtál, ez neki nem jelent semmit, mára már egy csajnak csak az izmos, gazdag és buta fickók tetszenek. Neked egy sincs meg ezek közül. Bár… eszed az nem sok van. Mostanság egy csaj inkább szenved egy beképzelt tuskó mellett, mint hogy boldogan éljen egy magadfajtával. Ez tény.

Lehet, hogy igaza van - gondoltam magamban. Mégis egész héten az asztalomnál ültem és két dolog járt a fejemben: Pali szavai és a macskám, aki úgy ugrált és figyelt, mintha látna valakit. Mindig csinált ilyeneket, de a nagyi halála után még aktívabban játszott a semmivel. Néha megkértem a szellemeket, hogy hagyják békén azt a szerencsétlen macskát, neki is kell a pihenés. Az első jele az őrületemnek, kétségkívül.



Hétvége. Mások örülnek neki, de én csak arra tudtam gondolni, hogy mikor látom újra Annát (tudjátok, a szőke istennő). Hát az álmom teljesült, az ablakban megláttam őt és csak néztem és néztem.

- Gyönyörű lány, mi? - szólt egy hang.
- Igen – válaszoltam.

Ekkor rájöttem, hogy ezt nem én kérdeztem és a lakásban egyedül vagyok. Ezért minden férfiasságomat levetve felvisítottam és hátraugrottam egyet. Apám állt és mosolygott. Majd pár ezrest nyomott a kezembe. Tudtam, mit kell tennem. Kifelé megláttam az asztalon nagyanyám tarot kártyájának 2 lapját: a bolondot és a szerelmet. Mit keresett ott? Mindegy. Követtem Annát a házáig, vettem pár szál rózsát. Az ajtóhoz mentem, vettem egy nagy levegőt és becsöngettem a kert kapun. Elektromos volt, azonnal nyílt, beléptem és láttam, hogy nyílik az ajtó. Ahogy szélesedett az ajtón a rés, úgy repültem én, ugyanis elestem egy gödörben. A lány hökkenve nézte a felé szálló tüskés rózsák zápporát, én meg találkoztam a jó öreg Föld úrral. Hát igen, ez a biztató kezdet. Anna leszedte a rózsákat a ruhájáról és én felálltam. Próbáltam menteni a menthetőt, így rá mosolyogtam.

- Az a tiéd - mondtam teljes természetességgel, arra a pár szirommal rendelkező rózsa maradékra, ami Anna kezében maradt. Szegény, most retteghet, hogy mikor dobálom meg bonbonnal.
- Go-gondoltam összejöhetnénk, mondjuk. - Mondjuk? Mi az, hogy mondjuk? Hogy, ŐSZINTÉN, HOGY lehetek ekkora vesztes? Erre gondoltam, miközben a tarkómat masszírozva égett a fejem.
- Persze - jelentette be lazán, aranyos mosollyal az arcán.

Én meg csak szidtam magam: Látod? LÁTOD? Azt mondta, hogy, hogy… persze? Igent mondott? Igent mondott! Ez az! Közben az én istennőm az elpirulásomra így válaszolt:
- Mit szólnál a holnapi házibulihoz?
Bele sem gondoltam, azonnal azt válaszoltam:
- Igen! Hát-hát persze! A holnap tökéletes lesz!

Majd elbúcsúzott, megcsókolt engem! Ettől úgy elszálltam, hogy csak hazafelé jutott eszembe, hogy a házibulit olyan személyek tartják, akik engem… hááát előbb ölnének meg, mint hogy beengedjenek. Én csak tudom! Már próbálták, jó-jó csak ütni szoktak. Mikor hazaértem, az ajtóban Pali állt, az ölében a macskám volt, mellette egy szatyor, abban a Star Wars trilógia. Én már bocsánatot akartam kérni, amikor (a hozzá illő ridegséggel) csak ennyit mondott:

- Én megbocsátok, de a Birodalom visszavág - majd letette a macskámat, felvette a szatyrot és rám nézett. – Hé, ez a rúzs nem illik hozzád, használj világosabbat!

Basszus, rúzs maradt az arcomon! A csóktól! Hát persze! Várjunk csak… én így jöttem végig a városon?



Másnap a randin, este Annával jelentem meg, átöleltem szorosan, nagyon szorosan, hogy tudjam, nem álmodom. Ekkor viszont a körülöttünk álló tömeg röhögni kezdett és Anna is.

- Tényleg azt hitted, hogy tetszel? Mekkora lúzer!

Mikor a tömeg leszállt rólam, szomorúan ültem és bámultam magam elé. Nyávogás vett ki a katatóniából. A macskám! A szájában egy kártya! A szerelem tarot lapja!

- Helyes macska - szólt egy hang.
- Igen - mondtam büszkén.
- Tiéd?
Én meg bólintottam.

Hé! Kivel is beszélek? Mikor megfordultam, egy fekete hajú lány állt ott. Szó szót követett. Először macskákról, majd filmekről beszélgettünk, majd eljött velünk mozizni, majd hozzám filmezni és a macskával játszani. Idővel nálam maradt. Amúgy a neve Mónika. Ő lett a feleségem, 10 éve vagyunk házasok. Van egy fiunk. Annát pedig sosem láttam többé. Palival alapítottunk egy kis vállalkozást, egészen jól megy. Hogy tényleg nagyanyám hagyta ott a lapját az asztalon? Hogy tényleg ő küldte a macskámat a lappal? Szeretném hinni. Tényleg. De most már egy dologban biztosan hiszek: „A macskák látják a szellemeket.”

Előző oldal Zspider
Vélemények a műről (eddig 1 db)