Fehér felhők

Szépirodalom / Versek (119 katt) Kolumbán Jenő
  2017.08.12.

Fehér felhők boldogtalan nyara
hideg kéz keres meg meleg kezet
fagyos lett már a téli éjszaka
felejtés vakít meg emlékeket

sikolt a hullni készülő levél
szél zörgeti a fa csontvázakat
az égen szürke felhők rohannak
a nyár már régen elnémult áldozat

az ablak párkányán cinke kopog
mozdulatomra messzire röppen
a fagyos szél kerget felhő hadat
és a múlt könnye kezemre cseppen

tél az utolsó levelet lerúgja
surranva hull alá fehér pihe
az ősz meg szaggatott ruhájában
elköltözik innen a semmibe.

Előző oldal Kolumbán Jenő
Vélemények a műről (eddig 1 db)