Tron – apáról, fiúra

Külvilág / Mozijegy (1137 katt) Jimmy Cartwright
  2017.09.29.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/1 számában.

Közel három évtizeddel ezelőtt egy fantasztikus látvánnyal bíró film rengette meg a világot. A Disney elkészített egy olyan előremutató filmet, amely egy számítógépes hálózat belsejében játszódott. Ez volt a Tron. 2010-ben megérkezett a folytatás, a Tron: Legacy, melyben ugyan igazán új ötletek nincsenek, ám a látvány, nem különben a filmzene egyszerűen fenomenális.

A múlt – 1982

Az Encom nevű nemzetközi vállalatóriás élén trónoló Ed Dillinger egy önfejlesztő mesterséges intelligencia, a Fővezérlő Program (FVP) segítségével vezeti a céget. A vezérigazgatói székig azonban piszkos módon jutott: ellopta az ifjú programozózseni, Kevin Flynn játékszoftvereit. Flynn persze ezt nem tűri tétlenül, s a város legnépszerűbb játéktermében található lakásából, egy Clu nevű programmal igyekszik megszerezni azokat az információkat, amelyek bizonyítják, hogy az „Űrörültek”, a „Különítmény”, „Sugármotor”, az „Áramkörvadászat” és a „Hiperfaktor” elnevezésű játékprogramok az ő szellemi termékei.

Alan Bradley, az Encom egyik legtehetségesebb programozója, aki megalkot egy új mesterséges intelligenciát, amely képes ellenőrizni akár magát az FVP-t is. A program a keresztségben a Tron nevet kapja. Lora a vállalat fejlesztési részlegén dolgozik az egyik alapítóval, dr. Walter Gibbsel. Épp egy lézer alapú digitalizáló berendezésen végeznek kísérleteket.

Amikor Dilliger megtudja, mire képes a Tron nevű program, kizáratja a rendszerből az összes olyan felhasználót, amelyik ugyanolyan szintű hozzáféréssel rendelkezik, mint Alan. Ezzel a lépésével meghiúsítja, hogy Flynn kívülről behatolhasson a rendszerbe. Alan és Lora még aznap este meglátogatják Flynnt, majd úgy döntenek, betörnek az Encomhoz. Azonban nem számolnak az FVP-vel, aki a lézer segítségével digitalizálja Flynnt.

Egy új világ tárul fel előttünk, amelyet sorozatos kalandok során ismerhetünk meg. Végül Flynn, Alan és Tron hatékony segítségével legyőzi a megalomán FVP-t, visszatér a valós világba, ahol kezébe veheti az addig keresett bizonyítékot, ami nem csak lelkileg billenti a helyére, hanem az ez által letaszított Dillinger székébe is beülhet.

A film látványvilága a korabeli mozikhoz és technikákhoz viszonyítva kifejezetten jó, ám ma már megmosolyogjuk. A zenéje feledhető, nem ad túl sok pluszt. A története sem lenne épp túlontúl érdekes, hacsak nem vetítené előre – többek között – a nagyvállalatok informatika rendszereinek működését. Mára ugyanis minden nagyvállalat rendelkezik már egy olyan vállalatirányítási rendszerrel, aminek az FVP volt az előképe. Van olyan vélemény, amely szerint a Tron volt a Matrix ősapja, Flynn pedig Neo előfutára. Van benne valami. Meg aztán az sem elhanyagolható, hogy a film a számítógépes játékokra épült. Helyesebben az akkoriban divatos játéktermi, szekrény méretű játékgépekre. A Tron mondható az első olyan mozinak, amely összekapcsolta a filmet és a játékokat. (Lásd erről bővebben Merras bejegyzését: http://www.sfportal.hu/tron-1-0-egy-elavult-megis-elragado-film-7526.scifi)

A közelmúlt

Kevin Flynn az Encom vállalat élén új hálózatot hoz létre, s újra megalkotja Clu-t. Tron is feltűnik, s hármasban alakítják tovább az elektronikus világot. Flynn családot alapít, születik egy gyermeke, Sam, akinek megígéri, hogy őt is elviszi egyszer a „Rács”-ra, majd még ugyanazon az éjszakán eltűnik.

A jelen – 2010

Sam Flynn fenegyerek. Motorozik, rendőrök üldözik, betör az Encom székházába, s ingyen elérhetővé teszi legújabb fejlesztésű operációs rendszerüket, bázisugrik, letartóztatják. Hazaérve Alan várja, aki közli vele, hogy az apja üzent, várja őt, majd átadja neki a játékterem kulcsát. Persze Sam kíváncsi, elmegy apja volt játéktermébe, megtalálja annak számítógépét, s természetesen átkerül a Rácsra... Akit a folytatás érdekel, nézze meg a filmet – ha még nem látta volna.

A Tron: Legacy – akárcsak az első rész – valódi cyberpunk mozi, még ha erről a kifejezésről alapvetően más is jut hirtelen eszünkbe. Sötét, kegyetlen, néhol irracionális. A látványvilág egyszerűen lenyűgöző, amihez hozzájön a Daft Punk remekbe szabott aláfestő zenéje. A rendező és a CGI-stáb igazán kitett magáért. Nem csak az elektronikus világ épületei, „világa” nyújt elképesztő látványt, hanem a diszkharcok, a fénymotoros küzdelem és a fénysiklós üldözéses jelenetek is. Egyáltalán nem lehet rámondani, hogy unalmas lenne, még azok a részek is fenntartják az érdeklődést, amelyek nincsenek teli akciókkal.

Igyekeztek a látvány és a hangulat mellett az alkotók némi mondanivalót is csempészni a filmbe. Erre részben akkor lelhetünk rá, amikor Kevin Flynn elmeséli Samnek, mi is történt azóta, hogy nem találkoztak. Aztán szintén Kevin Flynn szájából hangzik el egy mondat, mely szerint a tökéletes nem létezik, de mindig ott van az orrunk előtt. Ám ez a mondanivaló sajnos nincs eléggé kifejtve ahhoz, hogy egyáltalán feltűnjön az átlag mozinézőnek, akit elkápráztat a látványvilág.

Érdekes módon, ami engem leginkább megfogott, az a jelenet, amikor Sam gyakorlatilag beindítja apja játéktermét. Olyan, nyolcvanas évekre jellemző hangulat árad, hogy beleborsódzik az ember háta – persze csak ha élt már abban az időben. Felcsendül egy zene (Journey – Separate Ways /Worlds Apart/), ami erre még jobban rájátszik. A Euritmics „Sweet dreams”-ét már mosolyogva fogadjuk.

Ami miatt mégis érdemes bármennyiszer megnézni, az maga a hangulat. Mert amikor elindul a stáblista, csak arra tud gondolni az ember, hogy „Oké, akkor ezt most még egyszer, az elejétől.” Sokat töprengtem rajta, hogyan is lehet szavakba önteni, mi keríti hatalmába az embert a film során, de nem tudtam. Talán nem is lehet. Szinte bizonyos, hogy a látvány és a zene összhatása teszi. Illetve inkább a zene és a látvány összhatása.

Még akkor is így van ez, ha a történetvezetés szinte sablonszerűen ugyanaz, mint az 1982-es moziban. Betörés az Encom-hoz (még ugyanaz a mondat is elhangzik: „That is a big door.”), a főszereplő bekerül a számítógépes rendszerbe, diszkpárbajozik, találkozik a rendszert irányító programmal, fénymotorozik, megszökik, fényvitorláson menekül, rájön, mit terveznek az elektronikus hálózat programjai, megakadályozza, happy end. Jöhet a valódi folytatás!

Előző oldal Jimmy Cartwright