Üzenet unokámnak

Szépirodalom / Versek (37 katt) Kolumbán Jenő
  2017.07.05.

Távolban megcsillan majd valami,
lehet, hogy kincs, vagy egy távcső üvege,
závárzat kattanást ha hallani...
Csak színes üveggolyó, az kellene!

Vigyázz, hová lépsz aknázott tájon,
és kit gondolsz barátnak, ellenségnek.
Rontottam mindent, neked is fájjon!
Eladtam magam madáreleségnek.

Csak fél szemmel nézd a naplementét.
Ügyelj, hogy időben feljöjjön a hold.
Vezényeld le, vagy fesd, ha van festék.
Egyszer úgyis mindenre azt mondod: volt.

Múlandóság gyaláz minden embert.
Te vegyél fel mindig egy unott pofát.
Tudod, ha isten ép ésszel megvert,
kiütheted bátran valóság fogát.

Kukacokkal fogok barátkozni...
Te lépkedj, próbálj egyenesen járni.
Ugyan nyereséged nem lesz semmi,
de felejts bátran, és tudd, nem kell várni.

2015.10.06.

Előző oldal Kolumbán Jenő