Kovács úr idegenben

Szépirodalom / Novellák (835 katt) Norton
  2017.04.14.

(Egyperces)

Kovács úr világéletében nagyra tartotta a nőket. A felesége egy roppant gyakorlatias, intelligens asszony volt, aki jobban keresett, mint ő, és számtalanszor meglepte már az ügyességével. A karcsú hölgy rendszerető volt és sokrétű. A férfi rengeteget tanult tőle.

Kovács úrnak ráadásul alig egy éve volt szívműtéte, amit egy nő hajtott végre, megmentve az életét. Pár hete egy fogorvosnő hozta rendbe a koronáját, és az ügyvédje is nő volt, aki remekül képviselte az érdekeit a különböző ügyeiben. Ismert női közjegyzőt, bírót, gépészmérnököt, építészt, sőt még végrehajtót is.

Mindeközben a legjobb férfi barátai meglehetősen monoton munkát végeztek, utána pedig feszt csak a kocsmában ültek, és a leginkább arra voltak alkalmasak, hogy trágyát hordjanak á pontból b pontba.

Kovács úr az élet számtalan területén megtapasztalta már a nők tehetségének különböző megnyilvánulásait. Most is egy doktornőhöz indult vizsgálatra, ám ehhez egy idegen városba kellett utaznia.

Ismerte ugyan a címet, de hogy pontosan merre kell mennie, azt csak nagyvonalakban tudta. Remélte, hogy hamarosan útba igazítja valaki, és bízott a helybéliekben. A vonatról leszállva elhagyta az állomás épületét, amikor meglátott egy élénkvörösre festett hajú, ötven év körüli nőt. Ő talán segíteni fog.

- Elnézést, asszonyom, meg tudná nekem mondani, hogy merre van a Matróz utca? - fordult oda hozzá.
- Hogyne tudnám. Ott lakik az unokanővérem.
- Nagyon jó, és hogy jutok oda?
- Mehet a Kasmír utca felé, vagy a vasúti sín mentén, de úgy messzebb van valamivel.
- Mondja inkább a közelebbi lehetőséget!
- Kardoséktól előre kell menni még egy kicsit, és ott lesz mindjárt.
- Nem ismerem Kardosékat.
- Akkor menjen Pórék felé!
- Őket sem ismerem.
- Kár, pedig a nagybátyám jó barátai.
- Tudja, nem vagyok idevalósi.
- Ja, értem, akkor az OTP felé induljon inkább.
- Merre van az OTP?
- A főtéren túl.
- Hogy jutok oda?
- Ha innen megy, akkor az OTP éppen szembe lesz.
- Honnan megyek, asszonyom?
- Hát innen.
A nő a két tenyerét egymás felé fordítva maga elé mutatott. A fejében lévő képet követte.
- Ha így megy, akkor ott lesz a Hami büfé, oldalt.
Elfordult egy másik irányba és a kezével újra maga elé mutatott.
- Ha emígy megy, akkor a nagytemplom mögé érkezik.
- Miért hiszi azt, hogy én látom az ön gondolatát?
- Ej, hát a park mellett kell erre fordulnia!
Kezével félkör alakú mozdulatot tett.
Kovács úr sóhajtott egy mélyet.
- Azt meg se merem kérdezni, hogy merre van a park.
- A buszmegállóval szemben. Az ötös busz ott áll meg. Azt mindenki tudja.
- De merre kell elindulnom?
- A piaccsarnok felé.
A férfi legszívesebben káromkodott volna.
- A piacsarnok jó támpont lenne, ha tudnám, hogy hol van!
- Most mit értetlenkedik annyit? Így van a piaccsarnok, és így van srégen a csemegebolt.
Ismét mutogatni kezdett.
Kovács úr minden elszántságát elveszítette.
- Innen merre induljak? - kérdezte egy egész halk, lemondó hangsúllyal.
- Induljon előre, és mindjárt meglátja a nagytemplomot, onnan már nem lesz messze. Az a legegyszerűbb.
- Szóval induljak előre? Köszönöm szépen.
- Nagyon szívesen - felelte a festett hajú nő, és elégedett volt, hogy sikeresen útbaigazította az idegent.

Kovács úrra valami egészen mélyről jövő fáradtság ereszkedett hirtelen. Összevissza kavarogtak a gondolatai, és rég érezte ennyire elveszettnek magát. A festett hajú asszonyság pillanatok alatt lemerítette, és a tehetséges nőkkel kapcsolatos rajongását mintha elfújták volna. Ekkor azonban szembejött vele egy köpcös alak, aki történetesen férfi volt. Fásultan ugyan, de odafordult hozzá.

- Elnézést, uram, meg tudná nekem mondani, hogy merre van a Matróz utca?
- Elindul egyenesen, aztán a második utcán jobbra fordul, majd a harmadikon balra.
- Köszönöm szépen.


Vége

Előző oldal Norton