Barátnőmnek...
Ezzel a versemmel lettem első helyezett a Szókincstanya nevű irodalmi csoportban. 
Az idézetek Radnóti Miklós Tétova Óda című verséből valóak.
"Mióta készülök, hogy elmondjam neked"
beszélnék, de hangom torkomban reked,
s csak némán hallgatok,
nem akarnak összeállni a mondatok…
Bántóan hat most a csend zaja,
lüktet bennem hiányod őrjítő sikolya.
Szobám mélyén a "tárgyak összenéznek s téged dicsérnek"
paplanom még magához szorítja párnád,
s tükröm is rejtegeti még arcod mosolyát.
Nehéz sóhajom álmosan szól
az ágyamban elterülő szelíd vágynak,
- ne sírjon már utánad -
Csókom, melyet magaddal vittél,
üzeni: "boldog, mert veled él".
s érezheti bőrödnek illatát,
hallhatja szívednek lágy dallamát.
"Mióta készülök, hogy elmondjam neked",
beszélnék, de hangom torkomban reked,
s csak némán hallgatok,
nem akarnak összeállni a mondatok…
