Láthatatlan intelligencia
Képzelj el egy pókot.
Ül a hálójában.
Áldozatát várja,
Sötét magányában.
Arra száll egy lepke,
A hálót mozgatja,
A pók rögtön indul…
Zsákmányát elkapja.
A pók nem gondolkodik
Csak szövi a hálóját,
És lóg a levegőbe,
Ösztönei hajtják csupán,
S nem tervez előre.
Mégis a hálója…
Ő ezt nem tudhatja:
Egy jó előre eltervezett,
Kifinomult csapda.
Úgy van megtervezve,
Hogy a rovarok ne lássák,
S hogy a végzetükbe szállnak,
Nehogy kitalálják.
Úgy van eltervezve,
Hogy beleragadjanak,
És kiszolgáltatottan
A hálóba akadjanak.
De a pók nem gondolkodik
Mégis elkap minden rovart,
S nem kell futkosnia,
Házhoz jön a préda,
Csak meg kell várnia.
Bár a vékonyka fonál,
Az eonok próbáját állta ki,
Vadászati stílusát
Nem a pók találta ki.
De ha ő nem, akkor kicsoda?
Csak nem egy kívülálló,
Zseniálisan kegyetlen,
Láthatatlan intelligencia?