Linktár

Csendes a magány...

Csendes a magány, akár a hűs őszi zápor,
alkonyattal kél a jéghideg óceánból,
hegyek mögül, mit titkon rejt a távol,
s az égbe tér, hol megdermed a magánytól.

Korcs órán esőzik, enyhe permet,
mikor az utca pirkadatba libben át,
ahogyan a rideg test, a félhomályba rekedt,
csalódva, bánva messze hagyja múltját.

Mint a kétely, mely oly mélyen mar,
hol nincs remény, sem ölelő kar…