Mi
Mi az a valóság?
(Egy kábszeres naplójából.)
Ha követ dobsz a kútba,
Sosem felfelé zuhan!
Ha elmerült a vízben,
Magától fel nem bukkan.
Csobban… a víz fodrozódik,
Megjelennek hullámkörök.
Nincs elefánt a kútban,
S nem repülnek az ökrök.
Sötét csendben osonva…
Hogy másoknak több legyen,
A tolvaj nem azért siet,
Hogy a kasszába pénzt tegyen.
Gyötör ez a rendezettség,
Bár nem csekély vigasz:
Itt oly szabályos minden,
Hogy nem lehet már igaz!
Az égből nem potyognak
Vidám cigánygyerekek,
S hogy a nappal után éj jön,
Az ellen nem tehetek.
Ha a malacnak szárnya nőne,
Csúf haláltól menekülne,
Üldözhetné a gazda,
Kése szomjas maradna.
Álmomban már láttam vízilót síelni,
Lovat zongorázni, kutyát hegedülni.
Beszélt a medve, és megtámadott a gaz.
De amikor ébredtem, nem tudtam, mi igaz.
Mert ugye, most ébren vagyok?
Faltól falig falat látok.
Ott vagyok, hol elaludtam,
S minden ott, hol eddig hagytam.
De mi van, ha most álmodom?
És a valóság ott van,
Mit a sötét éjszakában,
Magam mögött hagytam?
Fény után sötét,
Élet után nemlét,
Álom után ébredés,
Semmi után észlelés.
Melyik a valóság?
Kérdem én emberek!
Ha tudjátok, mondjátok,
Míg ideges nem leszek.
Már azt hiszem, nincs is ilyen...
Mert számomra csak az van,
Amit éppen átélek,
Ebben a szent pillanatban.
Magamnak, s nem másnak,
Már csak egyet mondhatok,
Amit lassan felfogok…
A valóság én vagyok!