Aggastyán lélek...
Szépirodalom / Versek (951 katt) | csabi6669 |
2017.01.09. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/9 számában.
Mint egy öregedő ház, melyben lakok:
rozoga vénség, pislákoló villanyok,
rücskös falú fehérség rogyadozva áll:
ablaka tükör sima s csak a múltra vár.
Lepergett oly sok festett, színes álom,
szúette kredencbe már rég nem találom,
padlás rejtekébe gyermekkorom játékai:
poros sarkában, magában állnak múltam lapjai.
Szélvihar tépte a lyukas tetőt,
rozsda ette csatorna rí ajtóm előtt,
kihunyt a szenvedély – elmúltak a hónapok,
öreg aggastyánként bús szólamot dúdolok.
Előző oldal | csabi6669 |