Michael Crichton: Zaklatás - könyvajánló
Tom Sanders egy amerikai informatikai vállalat, a DigiCom dolgozója negyvenes éveiben jár. Karrierjének nagy áttörési pontján. Immár egy évtizede zajlik az építkezés, ami busás haszonnal látszik megtérülni. Tervei szerint részlegvezetővé válik, a vállalatot a közeljövőben egyesítik egy nagyobbal, eszmei értéke megsokszorozódik és tőzsdére kerül.
Ebbe a levesbe köp bele az élet Meredith Johnson személyében. Nem elég, hogy érthetetlen körülmények között exbarátnőjét nevezik ki a helyére, de nagy hirtelenséggel még az extra profit is veszélybe kerül. Tom úgy érzi, nehezen fog tudni együtt dolgozni Meredith-szel. Előérzete jól súgott. Meredith magán megbeszélésre hívja, hogy ismét összemelegedjenek. Sanders enged a kísértésnek, de hamar rájön, mit kockáztat, és inkább kihátrál főnöke alól. Vagy inkább fölül. A következmény így sem marad el. Meredith szexuális zaklatással vádolja új beosztottját. Van tehát miért izgulni.
A regény elején Tommal szimpatizáltam. Meredith egyértelműen rossz emberként, számító, gonosz nőszemélyként van beállítva. Később viszont megismerjük motivációját, amitől emberivé válik karaktere. Crichton maga fogalmaz úgy a regénye utószavában: "Bármiképp reagál is az olvasó a történetre, föl kell ismernie, hogy a két főszereplő magatartása egymás tükörképe, mint a Rorschach-teszt két tintafoltja. A Rorschach-teszt éppen abban áll, amit önmagukról elárul." Vagyis annyit, amennyit önmagunkról kiolvashatunk. Rajtunk múlik, kivel rokonszenvezünk, kinek a morális állásfoglalásával értünk egyet. Vagy kijével nem. Egyáltalán látunk-e bármi kivetnivalót vagy sem.
Izgalmas írónak tartom Crichtont. A Jurassic Park kapcsán ismertem meg, ami szintén az ő könyve alapján készült (Őslénypark).
A technikai fejlettség megmosolyogtató a celluláris mobiltelefon nyomógombos névkeresőjétől kezdve a 3D-s adatbázisfolyosón keresztül a hipergyors CD-meghajtókig. Persze a regény '94-es, ennek megfelelően mindez csúcstechnológia volt akkoriban, mégis nehéz elvonatkoztatnom a jelentől, amiben élek/élünk.
Annál inkább volt könnyebb belehelyeznem magam a törvényi, illetve jogszabályi értelmezésekbe, magyarázatokba. Elgondolkodtató önmagában már a könyv mottója is: "A hatalom se nem hímnemű, se nem nőnemű." Egyetértek ezzel. Mások azonban nem és a tisztázatlan joghelyzetet kihasználva fegyverként, bosszúállásból visszaélnek a sértett szerep védelmével. Mint Meredith Johnson is.
A technológiával ellentétben a nemi szerepek összemosódásából adódó szüntelen konfliktus nagyon is aktuális. Nők és férfiak egyre azon gondolkoznak, mi fér bele vagy mi nem a munkahelyi légkörbe, az ismerkedésbe. Hol húzódik a tűréshatár, amin túl zaklatásról beszélhetünk? A könyv helyesen nem foglal állást se ebben, se a feminizmus témában, se más kérdéskörben, hanem több nézőpontot is felvonultat. Mi dönthetünk róla, hogyan szeretnénk látni a világot.
Sok tekintetben nagyszabású könyv. Egyedül gyerekeknek nem ajánlom. Mindenki másnak nagy-nagy szeretettel.
