Pista bácsi utazik
2006-os gondolataim a magyar tömegközlekedésről
Egy napon Pista bácsi úgy döntött, hogy elutazik Budapestre. Így is cselekedett: korán reggel elbiciklizett a vasútállomásra, és kerékpárját leadta a megőrzőben. Átballagott az állomásépülethez, majd megvette a Budapestig szóló jegyet, sőt retúrjegyet is vásárolt. Ezután megvárta a Szolnok felé közlekedő sebes vonatot, felszállt rá, majd elzötyögött a nemzet fővárosába.
Számára a Nyugati pályaudvar volt a végállomás. A Nyugatiban Pista bácsi leszállt a vonatról. A közelben található BKV-jegypénztárban vásárolt két darab vonaljegyet, majd kisétált a Nagykörútra. Felszállt a hatos villamosra, és egészen az Oktogonig utazott vele. Megfordult a fejében, hogy ez a rövid utazás nem volt túlzottan kifizetődő, mivel a megtett út hosszához képest igen drága volt a jegy, de ez a tény nem zavarta különösebben. Ezután Pista bácsi a Liszt Ferenc téri műszaki könyvesbolt felé vette az irányt. Meg is érkezett hamarosan. A bolt már nyitva volt, és Pista bácsi felfokozott várakozással lépett be az üvegajtón. Rövid nézelődés után nagy örömmel vette tudomásul, hogy több olyan könyv is kapható, amelyet már rég szeretett volna megvásárolni. Pista bácsi könyvállománya rövidesen több új, nagyszerű művel gyarapodott.
Pista bácsi ezután elsétált az Astoriára. A hosszú séta meghozta étvágyát, ezért - bár nem igazán rajongott a gyorséttermekért - bement a Burger Kingbe, és elfogyasztott egy sajtburger menüt. Ennek következtében el is múlt az éhségérzete. Mivel több dolga már nem volt, ezért elballagott a Kálvin téri metrómegállóba, s a második vonaljegy érvényesítése után felszállt a metróra. Nem utazott messzire, csak budapesti útja kiindulópontjáig, azaz a Nyugati pályaudvarig. A mozgólépcső segítségével feljött a felszínre, majd az egyik közeli élelmiszerüzlet felé vette az irányt. Az üzletben vásárolt egy fél literes kólát, néhány kiflit és egy tábla csokoládét. Jegyet nem kellett vásárolnia, hiszen eleve retúrjeggyel indult útnak. Megkereste azt a vágányt, amelyről az a vonat indult, mely a menetrend szerint visszavitte volna őt lakhelyére. A keresés sikerrel járt: a vágányon már ott várakozott a Szolnok felé közlekedő sebes vonat.
Pista bácsi elsétált a szerelvény mellett, s egyszer csak azt vette észre, hogy az egyik kocsi ablakából jó barátja, Péter bácsi integet vidáman feléje. Pista bácsi felszállt a vonatra, majd megkereste barátját. Meg is találta, örömmel üdvözölte régi ismerősét, majd leült a vele szemben elhelyezkedő ülésre. A vonat menetrend szerint hamarosan elindult, s a hosszú utazás Pista bácsiék számára az unalmas zötykölődés és nézelődés helyett szórakoztató beszélgetéssel telt el.
Mikor megérkeztek a célállomásra, Pista bácsiék leszálltak a vonatról. Már az állomásépületnél jártak, amikor Pista bácsi észrevette, hogy kulcscsomója a vonaton maradt. Lélekszakadva rohant vissza, de szerencséjére a kulcsok ott voltak, ahol azokat felejtette: az ablak alá szerelt pohártartón.
Péter bácsi örömmel vette tudomásul, hogy barátjának megoldódott a problémája. Elköszönt Pista bácsitól, majd felszállt arra a csatlakozásra, amely továbbvitte őt otthona felé. A szerelvény mindössze egyetlen Bzmot kocsiból állt, amely tele volt a hazafelé utazó emberekkel. Péter bácsi alig tudott rá felszállni.
- Ez a magyar vasút - gondolta Pista bácsi.
