Előttetek térdre borulok

Szépirodalom / Versek (665 katt) macika
  2016.10.31.

Ma reggel köd honol a tájon,
arcomon havas eső szaladgál,
mécsest viszek a kezemben,
oly sokan állnak a síroknál,
lépkedek a vizes avaron,
lábam ide-oda csúszkál.

A sírotokhoz megérkezek,
a mécsest szeretném meggyújtani,
kezem remeg, de nem a hidegtől,
hangosan elkezdek zokogni,
olyan jó, hogy itt vagyok véletek,
szívetek dobbanását vélem hallani.

Drága anyám, hiányzik meleg kezed,
mi oly sokszor simogatta arcomat,
a hangod, mi oly nyugtató,
úgy szeretném megcsókolni arcodat,
milyen szép is volt az élet veled,
nem tudom feldolgozni halálodat.

Drága apám, miért nem adtál több erőt?
Veled biztonságban éreztem magam,
olyan nyugalom ölelte át életemet,
én mindig csak rád hallgattam,
de elragadtak a gonosz erők,
őrjítő volt, hangod többé nem hallhattam.

A virágot a vázába teszem,
a mécsest már meg tudom gyújtani,
szívembe nyugalom költözik,
lelkemet hallom sóhajtani,
a fejfán a neveteket nézem,
hangotokat vélem hallani.

Jó most itt veletek…
Felém soha nem nyúlnak segítő karok.
Besötétedett… táncol a gyertya fénye.
Visszanézek, ahogy elhagyom sírotok,
holnap újra itt leszek veletek,
és előttetek ezerszer térdre borulok.

Előző oldal macika