Linktár

Mosoly

Zöld mezőkön jártam veled,
élvezhettem a szerelmed,
szőke volt a búzatábla:
a te szemed sötétbarna.

A mezőről a hegyekbe,
beköltöztél a szívembe,
mindörökre ott maradtál,
hangosan csukódott a zár.

Nem is próbáltad kinyitni,
a szívemből szabadulni,
visszatértünk a mezőkre,
s ránk mosolygott a Nap fénye.